Menyasszonyi ékszere(i)m

2011. október 7., péntek

| | |
Mivel imádok gyöngyöt fűzni, és szeretem az egyedi dolgokat, naná, hogy én készítettem az ékszereim. A menyasszonyi ékszerhez úgy gondoltam, hogy swarovski rivolikkal, chatone-okkal és bicone-okkal fogok operálni, de valahogy nem állt össze a fejemben a remekmű. Először gyöngyhímzésre gondoltam, de marha nagy lett és a leveleimet (igen, az két hárslevél lett volna!) Laci már a kontúrozásnál szíveknek nézte, így azt szétbontottam. Nem lesz randa giccses szívnek látszó levél a nyakamban. Bár most, hogy túl vagyok az esküvőn ismét gondolkodom gyöngyhímzett faleveleken, mert azok olyan tündések:) A zöldet nagyon szeretem, majd azt is megmutatom egyszer itt a blogon, néhány más remekművemmel(?) együtt.

Szóval a nyakék. Második tervem a befoglalt rivolikkal és chatone-okkal egy csillogó-villogó lánc megalkotása volt, de valahogy ezt azelőtt elvetettem, hogy nekiálltam volna, pedig szerintem szép is lehetett volna. Akár. Vagy azért vetettem el, mert Laci szerint nem lett volna szép? Tudja a bánat.

Aztán itt van ez, hogy végre mutassak is valamit:


A kép szuperbéna, a fehéregyensúly más dimenzióba költözött, de ami látszana, ha jó lenne a kép: 18 mm-es rivoli hóközepű 11/0-s és törtfehér 15/0-s kásával befoglalva, körbe cikk-cakkban 20 db bicone.

Ez se az első variáció volt, de ez lett a vége ezüstláncon. Szépen csillog meg minden, de nem az igazi. Ezért készítettem egy amolyan kristályvirágot, íme:


Jobban tetszik, de ez se egy nagy durranás. Az átlátszó szirmok nem mutatnak messziről és bár azóta beszereztem fehér szirmokat két méretben, nem fűztem át. Van még egy befoglalt rivolim, talán majd annál próbálkozom a szirmokkal, bár szerintem ásványvirág kapja majd a szirmokat. Nekem a swarovski túlságosan is sznob, nem tartom magamhoz illőnek.

A befoglalások után úgy döntöttem, hogy visszatérek egyik kedves mintámhoz, a gyöngygallérhoz, de megcifrázom. Itt is próbálkoztam bicone-okkal, az eredmény tetszik is, de nem esküvői:



Tudom, bonyolult vagyok. De az esküvőmre valami nagyobb durranást szerettem volna, valami igazán alkalomhoz illőt és a ruhához passzolót.

Tanácstalanságom csúcspontján elővettem a szekrényből a ruhám és nézegettem a muszlin elegáns könnyedségét, csodaszép esését, a visszafogott, gyűrt mellrészét és rájöttem: ehhez a ruhához valami visszafogottan fodros megoldás illene, törtfehér kivitelben. Fellapoztam kedvenc gyöngyfűzős blogjaim minta után kutatva és végül megtaláltam, amit akartam: az ogalala. Ez egy csavart minta, ami igen szép tud lenni, ha ügyesen csinálják. Meg persze van pár borzalmas megoldás is, de azt nem linkelek, Gógli segít nektek olyat is találni. Nem nehéz mintákat találni a neten, de lényegesen egyszerűbb, ha az ember lánya tud fényképről mintát olvasni. Az, hogy az én nyakékemen nem lesznek félméteres tökök 8 mm-es gyöngyház fényű teklák teljesen biztos volt. Hegyikristályt akartam. Kedvenc gyöngyös boltomban találtam is apró, szabálytalan, de fúrt hegyikristályokat, aminek nagyon megörültem.

Lehet, hogy perverziónak tartjátok, de kifejezetten szeretem a szabálytalan gyöngyöket, azokat is, amik nem direkt azok. Ilyenek a másodosztályú cseh kásagyöngyök. Van, hogy fél mm eltérés is van a gyöngy vastagságában, 2-3 tized milliméter az átmérőjében. Ez a sok egyenként hibás, szabálytalan gyöngy együtt mégis valami szabályossá képes összeállni. Persze némi segítséggel. Ha közelről megnézitek a nyakláncom láthatjátok, hogy nagyon nem egyformák benne a gyöngyök:


A fülbevalókról remélem mondanom sem kell, hogy második verziók:) Két hétig kajtattam 60-as fehér gyöngyfűző cérnáért sikertelenül. Nagyon igyekeztem megfűzni a láncot és a fülbevalókat, hogy befejezzem mielőtt elfogy a cérnám. Nos, a második fülbevalóval szeptember 23-án este lettem kész. A cérna vége hibás lehetett, mert elszakadt a külső sornál, így tényleg maradék foszlányokat kellett guberálnom, hogy befejezhessem, de a lényeg, hogy kész és végre meg voltam elégedve a munkámmal. A lánc lehetett volna 1-2 fodorral hosszabb, de szerencsére a lánchosszabbítóval ezt a problémát áthidaltam. Nem is beszélve arról, hogy plusz két fodorhoz legalább 80 cm cérna kellett volna még, és mint említettem a végén már nagyon nem bírtam cérnával:)

Kész lett, de még egy napot aggódtam, hogy hogy fog kinézni a ruhával, hiszen nem volt alkalmam felpróbálni. Laci meg nem láthatott az esküvőig, bár biztatott, hogy próbáljam fel:)

És íme próbálkozásaim, a maradék befoglalt rivolik és chatone-ok együtt:




0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése