Pánik-pánik-pánik

2011. október 17., hétfő

| | |
A nagy nap közeledtével egyre inkább jellemző volt rám ez az állapot, de Lackó is nyugtalanabb volt. Ő, a megtestesült nyugalom, a felbosszanthatatlan (jó, van egy két szélsőségesen különleges személy, akinek sikerül felhúznia - erről eszembe jutott egy idézet Winston Churchilltől: Minden ember akkora, amekkora dolgok feldühítik.), a higgadtság mintaképe, akinek a hátán fát lehet vágni, ő is ideges volt. És ez paradox módon megnyugtatott:)

Az esküvő előtti három hétben kifejlesztettem egy újfajta fogyókúrát, amit "Joghurtnézés"-re kereszteltem. Ez abból állt, hogy hétfőn reggel vettem egy ivójoghurtot, és mikor beértem a munkahelyemre letettem az íróasztalomra, hogy majd megiszom. De mert az esküvő miatt izgultam igyekeztem a munkámra koncentrálni, így gondoltam előbb megcsinálok ezt-azt és majd eszek utána. Aztán nézegettem a joghurtot, hogy most már enni kéne. Általában 10-kor jutottam el odáig, hogy megemeltem a dobozt, de inkább mégse alapon visszatettem az asztalra. Délben, mivel ebédidő volt a joghurtot betettem a hűtőbe és ettem pár szem kekszet vagy egy almát. Majd hazamentem, amikor is Laci belém erőszakolt valami kaját. Majd kedd reggel a munkahelyemen kivettem a hűtőből a joghurtom, letettem az asztalomra és elkezdtem dolgozni. Délben, mert már ebédidő volt visszatettem a hűtőbe... végül pénteken ebédre megittam, mert már eleget edzettem a hűtőből való ki és bepakolással, és mégse lehet, hogy nem tudtam egy nyomorult joghurtot meginni egy hét alatt.


Bár azóta visszatértem normális étkezési szokásaimhoz valami megmaradt a diliből, bár lehet ezek már a kimerültség jelei:

- Minden reggel átmegyek a Dohány utcán, ami egyirányú, tehát csak balról jöhet autó, de mostanában valamiért automatikusan jobbra nézek, balra már csak akkor, mikor leléptem az útról.
- Az ajtón kifelé menet kopogok.
- A mosdóban a papírkéztörlős dobozt nyomkodtam és megállapítottam, hogy kifogyott a szappan.
- Elmentem a fürdőbe fogat mosni és ehhez lekapcsoltam a felkapcsolt villanyt.
- Sikerült felvennem egy kapucnit pulcsit fordítva, kapucnival előre és nem vettem észre.
- Nagyon fáradt voltam, ezért nekiálltam sütni. Mondjuk az igaz, hogy minél fáradtabb vagyok annál később fekszem le aludni, de erről azt hiszem a Laci tudna mesélni. 

Lehet, hogy álmomban átdrótoztak bennem valamit, amiért elkezdtem fordítva működni, vagy csak helyet cserélt a két agyféltököm?

Remélem ez nem akadályoz majd a karácsonyi projektjeim elkészítésében ^^

2 megjegyzés:

Gabi írta...

Újabb szupertitkos-meglepetésprojekt? o.O Csak hogy bosszanthass, mi?:) Ám szeretem őket, csak ne lennének olyan nagyon szupertitkosak.;)

edina írta...

karácsonyi proje-e-e-e-e-e-kt.......??? :)))

Megjegyzés küldése