Nagyfiúk játéka

2011. november 4., péntek

| | |
Tegnap délután fotózgattam. Ténykedésemnek több oka is volt. Elsőként az, hogy valamelyik nap Laci elpöttyintette, hogy a saját mókáim ecsetelése után kíváncsi, mikor vesézem ki az ő hobbijait is a blogomon. Megkérdeztem, hogy szeretné-e? Jajj, hát ő neeem, ő dehogy is, ő csak rákérdezett épp minden hátsószándék nélkül volt a válasz. Innen tudtam, hogy nagyon is szeretné a kisautóit és az ólomkatonáit látni a monitorján én meg szeretem, a vigyori kis pofiját, ezért úgy határoztam legyen egy-két fiús bejegyzés.

Mivel a legóautókat és az ólomkatonákat nem elég elmesélni, látni is kell, tegnap nekiláttam fotózgatni. Fantasztikus, hogy végre van egy ólomkatonák megörökítésére alkalmas fotómasinánk. Nagyon jó képek születtek, alig várom, hogy mindet megmutassam:)

A fotózásra és ennek a bejegyzésnek a megírására a másik okom az volt, hogy a szülinapi partin a Superautoról (meglepő, de ez a neve) nem sikerült túl jó képeket készíteni és úgy gondoltam férjem rajongásának egyik tárgya megérdemel 1-2 jó képet:) Ezért hát íme, a Superauto:

Le akartam porolni a Lego csodákat fényképezés előtt, de Laci nagyon tiltakozott. Életveszélyesen megfenyegetett arra az esetre, ha be merészelném tenni a zuhany alá az autókat, és az sem tántorította el, hogy emlékeztettem rá, hogy az igaziakat is lemossák olykor-olykor. A fenyegetés kissé rosszul esett, szerintem abszolút nem érdemeltem meg, összesen csak egy ajtó maradt a kezemben, az meg olyan kis pinduri, hogy a hiánya fel se tűnik, ráadásul Lego, tehát vissza lehet tenni a helyére. No mindegy. Duzzogva vettem tudomásul, hogy a Lego autók porpsan autentikusak. Így elnézéseteket kérem, hogy a gyűjtemény további darabjait is porosan kell bemutatnom:

Nagyon menő sportkocsi

Még menőbb, de legalábbis sokkal nagyobb Lego autókat szállító Lego kamion.
Gondolom mondanom sem kell, hogy ezekhez a csodákhoz gyerek nem nyúlhat. Laci bátyjával ketten kellettünk ahhoz, hogy érveléssel, fenyegetéssel és zsarolással rávegyük, hogy had játsszon Feri kisfia az autókkal. Hihetetlen egy irigy kutya férjem van, pedig egy ekkora kamion kicsi kezekben sokkal nagyobb:) A mai napig nem sikerült eldöntenem, hogy Ákos vagy Laci arca ragyog jobban, ha tologathatja ezeket a műanyag, patentos építőkockákból összerakott csodákat.

Tegnap a Drága átment haverokhoz redőnyt szerelni és sörözgetni. Örvendtem, hogy mivel délután 3-kor ment el időben haza fog érni. Este 11-ig vártam, majd feladtam és lógó orral elmentem aludni. Nem ébredtem fel rá. Reggel mondta, hogy Nintendóztak és így kicsit elszaladt az idő. Hát igen, az én férjem:)

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

tényleg szépek, szuperek ezek az autók....

Megjegyzés küldése