Meg nem írt bejegyzések

2012. január 3., kedd

| | |
Bár a blogomon nem látszik, de az elmúlt két hétben is számos bejegyzés született... volna. Alkottam, fényképeztem, a metrón gyűjtögettem és rendezgettem a gondolataim, terveztem, hogy megírom életem ügyes-bajos történéseit, de legalább szemezgetek belőlük, hogy ne csak én szórakozzak saját és kis családom csacskaságain. Szerintem a szemfülesebb olvasóimnak feltűnt, hogy december 19. óta egy árva szót se publikáltam. Azt hiszem sejtettétek, hogy hallgatásom egyik oka Marci volt. Akár cica, akár nem, családtag. Persze ott voltak a Karácsony előtti szupertitkos projektek is (ígérem, meg is mutatom őket, ha már ennyit csicseregtem róluk) és ott volt a takarítás, a főzés, a mosás (ez egy nagyon aljas dolog ám, de majd mesélek). Amikor meg mindennel elkészültem jöhetett a rokonlátogatás, ajándékbontogatás és sok-sok alvás. Igyekeztem pótolni, ami év közben kimaradt. Naná, hogy sikertelenül. :)

Mert ilyen türelmes és hálás olvasóim vagytok és mert alapvetően szeretek irkálni meg mutogatni jól és rosszul sikerült alkotásokat jöjjön egy kis képes beszámoló azokról a dolgokról, amikről akartam, de mégse írtam bejegyzést.

2011. december 7.  6:47
Sütöttem egy adag sajtos rudacskát a munkahelyi Mikulás-bulira. Azt akartam, hogy jó friss legyen, ezért előző este begyúrtam, majd felkeltem hajnalban, hogy kisüssem. Annyira hangulatos volt, hogy mire kisült elkezdett kelni a Nap, hogy gondoltam megörökítem a pillanatot. Szeretem a dolgos reggeleket. Jó érzés, hogy még a fel se kelt a Nap, de már mennyi mindennel kész vagyok:)

A következő sütögetés éjszaka kezdődött, mert sütni éjszaka is hangulatos. Az icipici tűzhelyemen alig fért el a teáskanna és a vájdling, de azért megoldottam. Épp a mézeskalácshoz olvasztgatom össze titkos összetevőket. Jajj, és szívem csücsöke a kép alján illegő háziszőttes konyharuha. Ha minden igaz idősebb a nagymamámnál:) Legalább is anyu valami 80 éveket rebesgetett, ha jól emlékszem. Hiába, a memóriám anyutól örököltem^^


A mézeskalács készítés legizgalmasabb része a szaggatás, de az már másnap délelőtt történt, tökéletesen emberi időben:

Nem a szarvasok ekkorák, a tepsim mikroszkopikus méretű, de pici lakásba pici tűzhely jár miniatűr sütővel. Nem baj, pont nekem való:)

Ééééés, a majdnem végeredmény:

Gabi utólag kidekorálta őket, de arról már nincs fénykép, kénytelenek vagytok hinni nekem.
Holnap pedig nekilátok megmutogatni a szupertitkos projekteket ^^

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése