Pillanatragasztó, ólom, habkő, tű, szike, vérgejzír és ragtapasz

2012. április 2., hétfő

| | |
Nem kis költségvetésű horrorfilmet forgattunk a múlt héten, de a címben szereplő összes kelléket felhasználtuk Drága Egyetlen Férjemmel. Aki most frászt kapott igyon egy pohár vizet, és olvasson tovább nyugodtan. Ugye, ha most blogot írok valószínűleg élek, sőt! minden ujjam megvan. Lacinak is, nyugalom;)

Még valamikor a múlthét végén elhatároztam, hogy összeragasztom a szipi-szupi lángágyúmat (aki látta darabokban az tudja, hogy a helyzet annál bonyolultabb, mint a láng és az ágyú összeragasztása). Múlt vasárnap otthon magányomban fogtam is a pillanatragasztót, leterítettem az asztalt újságokkal és nekiláttam az alkotásnak. A tubust a veszélyes végével fölfelé tartva óvatosan nyomni kezdtem. Láttam, ahogy a ragasztó szintje lassan emelkedik a műanyagcsőben, majd váratlanul szabályosan elhányta magát a tubus. Sebaj, hiszen azért voltam óvatos, mert tudtam, hogy a pillanatragasztó az egy ilyen megbízhatatlan állatfajta. Ezután letöröltem a tubus csőrét, beragasztóztam az első két ágyúdarabot, majd összenyomtam azokat úgy, hogy közben a kezeim a tenyerem élével támaszkodtak a papírra. Kb1-2 perc elteltével meg akartam nézni, hogy összeragadt-e a cuccom. Emeltem fel a kezem és jött az újság is. Pánik-pánik, éreztem ahogy a bőröm szívja a mérget, letéptem az újságot a kezemről és rohantam a fürdőbe. (A fém alkatrészek természetesen nem ragadtak össze... basszuskulcs.)

A fürdőben habkővel estem neki a ragasztónak, nem érdekelt, hogy jön a bőröm is, de utálok méreggel a testemben létezni. Így hát nekivadultam és természetesen jött a bőröm is, mindkét kezemről a kisujjam külső feléről. Este bekentem szépen, majd másnap reggel jól beragasztgattam, mert felváltva vérzett és gennyedzett. Délután Drága Férjem alaposan megdicsért, majd felajánlotta, hogy összeragasztja az ágyúm, ha már én ilyen tehetségtelen vagyok etéren. Természetesen elfogadtam az ajánlatát, hisz így is, úgy is kicikiz a világból, akkor legalább legyen belőle hasznom :)

Miután egy hétig cikizett, pénteken nekiállt összeragasztani a gépet. A művelet közben volt ideje folyamatosan cikizni és verni a mellét a "Na ugye, hogy nem nagy cucc, csak Te vagy hozzá tehetségtelen analfabéta, Édesem!" dumájával. El is készült, szép is lett a mű, ám a végén az én Nagyszájú Lovagom szikével kaparta le a rászáradt pillanatragasztót a gombostűről, amit ragasztásnál használt segédeszköznek. Épp kint voltam a konyhában, mikor hallottam a kifügyülendő szóbokrot, a rohanást, és az ordítást, hogy ragtapaaaaszt!

Hát mit mondjak, én is rohantam. Leültettem a sebesültet, megszemléltem a remekművét, és amikor megállapítottam, hogy fél milliméter híján kivágott egy darabot az ujjából kicsit rosszul is lettem. Szépen és főleg jó szorosan beragasztottam és megtiltottam, hogy a következő 3 napban mosogasson. (Na ugye, hogy én is tudok ragasztgatni, legalábbis ujjakat vissza a helyükre egész jól. ;) )Aztán feltűrtem az ingujjam és nekiláttam kicikizni a világból az én Drága Jó Hencegő Dögöm.

Persze tegnap mikor festegetett délután leszedte a ragacsot és pislogott, hogy mitől lett piros a baba feje, ha bronzzal fest. Hát visszakerült a ragasztó és még 3 napig szigorúan tilos mosogatnia és felmosnia. Tiszta haszon. Neki. Sőt, azt is megígértem neki, ha így folytatja még a fejét is megmosom jó alaposan, csak azt a darab ujjat ne hagyja el.

Hát így telnek napjaink. Amúgy nem mellékesen Laci szombaton megnyert egy versenyt, nevesítve a Legendás Hadurak 2. fordulóját. Én meg nem, de legalább a jobbik felében végeztem a társaságnak:)

2 megjegyzés:

Gabi írta...

Kiteszem a lábam otthonról és ti rögtön vérfürdőztök. Ejnye no... ;)

Yoda61 írta...

Ha esetleg még nem lennének szanitécek a seregekben, feltétlenül hozzatok létre tábori kórházat! :-)

Megjegyzés küldése