Tájékozódási totó, avagy családban marad

2012. április 11., szerda

| | |
Nem is olyan régen a kistestvérem számolt be arról, hogy mennyire bravúrosan tud eljutni "A" pontból "B" pontba. Tegnap este sikeresen végrehajtottam egy hasonló küldetést.

Ki tudja, hogy hol készült a következő kép?

forrás: Panoramio - lizák képe
Sajnos a fotó nem az enyém, mert amit én csináltam az telefonnal készült és olyan is lett, de ott voltam tegnap este, bizony, hogy ott:) Hogy hol?

Munka után meglátogattam a NAGYMAMÁM (ő csupa nagybetűs nagymama ám!) Pilisvörösváron. Este 18:55-kor indultam el tőle, ám tudtam, hogy az 5 percre lévő buszmegállóból 19:21-kor jön a busz. Ilyenkor ki szoktam sétálni a Fő útra, mert ott több busz jár és spórolok is 60 Ft-ot a buszjegyemen, nem fagyok szét a megállóban, és különben is: azért van két jó lábam, hogy használjam őket.

Le is baktattam a Vörösvár pilisszántói végétől a 2 km-re lévő városházáig, 19:15 se volt még, mire odaértem, gondoltam még egy megállónyit sétálhatok a busz előtt, ám a menetrendet ellenőrizve jött a fekete leves: a következő busz 19:56-kor jön! Ó, hogy én mekkora egy észlány* vagyok! Pilisvörösvárról a buszok egy része Solymáron át közlekedik, ami annyit tesz, hogy nem a 10-es úton megy Pestre, hanem elmegy Dorog felé a pilisszentmicsodai elágazásig, ahol lemegy Pilisszentnemtudommegjegyeznimire, onnan Solymár, Bécsi út, engem meg jól kikerül közben. Remek, közlekedni tudni kell. Volt még 45 percem, hát azalatt egész sokat bandukolhatok.

Fel is hívtam Drága Egyetlen Imádott Férjem ellenőriztetni vele a menetrendet és megkérdezni, hogy milyen messze vannak egymástól a megállók és meddig mehetek el biztonságosan, hogy még ne kelljen kamionokat  kerülgetnem. Lackó készséggel segített, mondta, hogy az üdülőtelepig menjek el bátran, az egy körforgalom után van, de ott még vannak házak, biztonságos. A biztonság kedvéért visszakérdeztem, hogy ez ugye nem a Liegel & Dacher körforgalma. Mondta, hogy nem az. Bandukoltam is tovább lelkesen, mígnem észrevette a Pilisvörösvár vége táblát és egyben a járda végét is. Ekkor kezdtem gyanakodni, hogy a férjem talán nem szereti a főztöm és ezért most el akar tenni láb alól. Mivel visszafordulni nem voltam hajlandó, nem volt más hátra, mint a szürkületben átvágtatni az út másik oldalára, hogy legalább szabályosan közlekedve lapítson ki egy kamion és Lajos segítségével a szalagkorláton osonni tovább, előre.

Lajos, a fényességes aurával megáldott csodaszarvas, ha esetleg valaki nem emlékezne rá.
A következő megrázkódtatás 2 perc múlva ért, mikor felfedeztem azt a kis körforgalmat a Liegel & Dacher mellett. Aki közlekedik a 10-es úton tudja, hogy ez egy rendkívül undorító, minden kamiont beszippantó körforgalom. Nem elég, hogy a kamionok menetszele belelökdös a bokrok közé, még jussak át egy körforgalmon is szürkületben, egyszem Lajos kíséretében úgy, hogy még kanyar is van a körforgalom előtt. A lehető legbiztonságosabb helyet választottam és szerencsésen átevickéltem az út jobb oldalára, ahol valami ösvényszerűség húzódott a hétvégi házak előtt, így nem az út szélén kellett rettegnem.

Fel is hívtam Lackót, hogy az orra alá dörgölhessem, hogy majdnem végzett velem, de épp mikor beszéltünk egy szúnyogháló erősségű kerítésnek rontott neki két akkora kutya, amik egyenként is nagyobbak voltak nálam. Laci telefonon keresztül is frászt kapott, de az én reakcióm is csak nyüssz és spuri volt. Gondoltam kilépek, nem ingerlem tovább a nyáladzó fenevadakat. Annyira belejöttem a kilépésbe, hogy ellépkedtem a 10-es út, útőrház megállóig, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a Kevélyekre és a Hosszú-hegyre (fotót lásd fentebb. Még fentebb). Kicsit gondolkodtam, hogy 19:40-kor nekivágjak-e a következő 1,7 km-nek, de mivel féltem, hogy esetleg a busz korábban jön és lehagy, ráadásul, hogy többé-kevésbé biztonságosan közlekedhessek ismét át kellett volna mennem az út másik oldalára, ami abból a szempontból mindegy lett volna, hogy mindkét oldalon kamionok száguldoztak, de legalább láttam volna minek a menetszele fog az árokba fújni. Már majdnem teljesen be is sötétedett, és egyszem Lajosommal kicsit tojtunk, hogy úgy ütnek el, hogy észre se vesznek, így  inkább úgy gondoltam megvárom a buszt, nem akciózom tovább.

Innentől kezdve a sztori annyira már nem izgalmas, felszálltam a buszra és hazazötykölődtem, ahol előzetes terveim ellenére nem álltam neki még 4 km-nek a mókuskeréken, hanem beszédültem az ágyba. Ma viszont muszáj leszek futni menni, ha már tegnap kimaradt a sport, a húsvéti koszt meg a hétvégén nem.

* Vajon az észlányt miért nem húzza alá pirossal a helyesírás ellenőrző? :S

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése