A pöttyös az igazi

2012. március 21., szerda

| | | 3 megjegyzés
Aki teatojást használ azt hiszem már találkozott a következő képpel: Teatojás bele a forró vízbe, bögrét kicsit arrébb tesszük és a teatojás lánca ezzel a lendülettel sutty, belecsusszan a forró vízbe. Ilyenkor vagy otthagyjuk, de akkor a teában jó eséllyel megáll a kanál, olyan sűrű lesz, vagy a tojásnál jóval kisebb kanállal igyekszünk darusat játszani. Ekkor van rá némi esély, hogy a pohár szélénél:

a) Megfogom a tojást és azzal a lendülettel hajítom el/vissza a forró vízbe, mert nem számítok arra az aprócska körülményre, hogy eddig 80°C-os vízben ázott a szerkezet.
b) Nem kell megfognom, magától csobban vissza és indít el egy kisebb szökőárat, ami nevéhez híven szökik is a bögréből szana-szerte-széjjel. Hurrá!
c) Le is gurulhat a kanálról és akkor lehet üldözni a megvadult acélegeret, aki menet közben még elereszt ijedtében egy kis sárgát is.

Megelőzve a katasztrófasorozatot én nem szoktam megpróbálni kihalászni a teatojást, inkább eresztek még rá vizet, ha túl erős a főzet. De, akinek 20-ból egyszer garantáltan beleesik a lánc a bögrébe, annak más megoldás kell. :) Hónapokig terveztem, hogy a teatojásom láncának végére szerkesszek egy kis nehezéket. És íme, tegnap előtt megtettem:
Azt már rég elhatároztam, hogy gyöngybogyó lesz a nehezék, volt is itthon két barna, de piros pöttyös bögréhez természetesen nem használok barna nehezéket. Az, hogy a piros gyöngyök nagyobbak a véletlen műve: Véletlen megláttam és úgy döntöttem, hogy ezzel tökéletes lesz. Szerintem majdnem az. A fityegőt "jó lesz ez még valamire" alapon vettem, de két hete tudom, hogy ez egy fityegő. Lehet egyszer csinálok ilyen bogyós nyakláncot is. Vagy egy nyakláncot, amire ráakasztható a bogyó, elvégre van rajta kapocs. Majd meglátom még. :)

Most viszont megyek dolgozni, mert ez nem időzített bejegyzés. :)

Ui.: A "Közzététel" gomb megnyomása előtt végszóra sikerült felborítanom a teásbögrém. Na ezen nem segít semmilyen nehezék...

Bagolykoszorú

2012. március 12., hétfő

| | | 8 megjegyzés
Már réges-régen meg meg szerettem volna mutatni a baglyos pulcsimat, de csak most került rá sor, hogy fotókat csináljak róla. Sajnos a modellem nem egy világklasszis, de talán az látszik, hogy szerethető pulcsit sikerült kötnöm:


A minta Kate Davies owls mintája, amit még kb. három éve töltöttem le a Ravelryről, amikor még ingyenes volt. A mintán több apró dolgot is változtattam, pl. rövid ujjúra kötöttem a pulcsit, mert nekem az most bejövős:) Ezen kívül a baglyos minta fölötti fogyasztást nem a minta szerint kötöttem, hanem, hogy hangsúlyosabbá tegyem a baglyok fülecskéit ott fogyasztottam szimmetrikusan. A legnehezebb feladat az ujjak és test találkozásánál képződött 4-4 szemnyi luk bezárása volt. (Bizonyára most jó sok kötős hobbitárs kiröhög, de legalábbis megmosolyog.) Nagyon megszenvedtem vele és nem is lett tökéletes, de első pulcsinál talán elnézhető. Majd keveset integetek az új pulcsimban :)

A fonal a Barka Mosó Masa Diótörő árnyalata és a pulcsiba 5,5 gombóc ment bele. Ha jól emlékszem 5-ös tűvel kötöttem, de ahogy észrevettem a Mosó Masa különböző árnyalatai nem mindig egyforma vastagok. Pl. ami Vasorrúm van, az jóval vastagabb, mint a Diótörő. A pulcsihoz készülni fog egy pár karmelegítő is. Idővel. A fonalról annyit, hogy nagyon puha, meleg, jól tartja magát mosás után is, de sajnos kissé bolyhosodik, ezért nem fogom mosógépben mosni.

Csiperegi Ödön Bonifác

2012. március 11., vasárnap

| | | 1 megjegyzés
Csiperegi Ödön Bonifác szeret mindent, ami kerek. Egyenesen rajong a pizzáért, a pilóta kekszért és a csatornafedlapokért, utóbbiakért különösen, ha címer is van rajtuk. Szívesen jár múzeumba, több órán át képes szagolgatni a kiállítási tárgyakat (néha a teremőröket is). Alig várja, hogy eljuthasson Firenzébe, ugyanis minden vágya, hogy egyszer felszállhasson ott egy vonatra. Álmai netovábbja, hogy ez a vonat zöld legyen. Ha a Hold a szemébe süt csuklani kezd, ezért reméli születésnapján a barátai meglepik majd egy holdszemüveggel, vagy egy vizirollerrel. Ha elfárad énekel. Retteg a szökőkutaktól, különösen a szoborral díszítettektől.
Ödön teát főz.
Ödön az első amigurumi figurám. Nagy rajongója vagyok Helen naffafejű mackónépének, imádom a jellemrajzokat, bár eddig nem nagyon tudtam elképzelni hogyan születhetnek ilyen édes leírások. Nos, ahogy Ödön formálódni kezdett a kezeim között egyszer csak olyan ödönös lett.Próbáljátok ki és rájöttök hogy értem^^.
Ödön kirándulni is szeret, különösen, ha gumicukor egereket is vihet. Iránytűt nem célszerű adni neki - hacsak nem az északi sark az úticél -, mert mindig arra megy, amerre a nyíl mutat.
Amúgy Ödön már egy hete Pratoban éldegél Törpillával és álmainak egy része már teljesült is, de erről majd Gabi mond mesét:)