Őszi falevelek itt is, ott is

Nem számoltam még össze, hogy hány levél mintás kiegészítővel - medállal, sállal, kendővel - rendelkezem és azt megtippelni se merem, hogy még mennyi készülhet majd. Íme, újabb példány a tűn:

A minta Daphne névre hallgat. A tű 4-es Novita zoknikötőtű - ez hivatott mutatni a sál hihetetlen szélességét, a fonal Barkáék Mandarinja és jól láthatóan újabb metamorfózisra készül. Még tavaly vettem pár gombócot egy boleróhoz. A bolerót megkötöttem, majd mivel nagy lett, hát lebontottam.

Majd újra megkötöttem, ezúttal kisebben. Felvettem kétszer, de nem szerettem, nem volt jó. A fonal tapintása imádni való, de mégse volt jó hordani, a hóna alatt és a hátán az alsó szegélyénél rettenetesen szöszölt. Van, mikor a fonal megmakacsolja magát és kijelenti, hogy ez vagy az nem szeretne lenni. Hát az én Mandarinom is ilyen makacs öszvér. Lebontottam, feltekertem motringba, kimostam, megszárítottam, gombolyítottam és mire ezzel készen voltam már a kezemben nyugodott a minta - az utolsó, amit ezzel a fonallal kipróbálok. Nem én találtam meg, véletlen jött szembe velem KicsiKató blogján. Azzal a lendülettel töltöttem le és nyomtattam ki, hogy aztán a Holden befejeztével rögtön el is kezdhessem.:)

Blokkolni nem fogom szerintem én sem, a fonal azt súgja nem szeretné, ha kiszögelném valahova. A minta jól áll neki, de hát a boleró mintája is jól állt neki, mégse volt jó. Izgulva és remélve kötöm, többször már nem bontom le. Ha sál se szeretne lenni, akkor részemről a Mandarin cseszheti és az összes maradék gombócom elajándékozom a fenébe! Na, most megyek is, kötöm tovább, és remélem, hogy ezúttal nem kell a fonalamban csalatkoznom...

Holden, avagy az én szép zöld salátám

Tegnap este elkészült a Holden kendőm. Mikor az utolsó pöcmörgőt is megkötöttem, és a kendőm a kötőtűről az ölembe huppant táncolni tudtam volna örömömben. (Ami azt illeti rémlik, mintha valóban táncra perdültem volna.) Megölelgettem, meggyömöszkéltem, összetekergettem, megcsodáltam legújabb nyakbavalóm. Csodálatos fej salátaként pompázott néhány fotó erejéig, még a nyál is összefutott a számban. Bámulatos, hogy mennyire másképp mutat a csipke blokkolás előtt és után. Lenyűgöző :)

Friss, zsenge kelkáposztalevélke.

Az én salátám. :)

Kimostam, blokkoltam és gyönyörködtem benne. Amíg a gombostűket egyesével a helyükre tűzködtem elnézegettem, ahogy a ráncos kis kendő kisimul és a csipkeminta hullámai elnyerik azt a formát, amit alkotójuk álmodott nekik. Varázslatos.

Blokkolás alatt.

Mosolyogva aludtam el és az én csodaszép spenót színű új kendőmről álmodtam. Ma reggel felébredtem, megmostam az arcom és szaladtam is gyönyörködni a kendőmben. Ó, bárcsak lenne hét fejem, hogy az összes csodaszép kendőm, sálam, nyakmelegítőm hordhassam egyszerre! Imádom a gyapjú pihe-puha tapintását, imádom, ahogy a szemek egymásba kapcsolódnak, a moha üde zöldjét és a páfrány árnyas erdőket idéző sötétjét. Elnézegetem, ahogy a blokkoláshoz használt gombostűk csálén bólogatnak mindenfelé. Mesés.

Sajnos nem állt meg az idő addig, amíg a kendőmben gyönyörködtem, így kapkodva készültem el, még az ebédem is itthon felejtettem, de sebaj, egy kis ámuldozás ennyi kellemetlenséget megér. Alig vártam, hogy hazaérjek és a nyakamba terítsem az új sálam. Megkértem Lacit, hogy fotózzon le, hogy megmutathassam nektek milyen csodás az új kendőm:

A fényviszonyokat okolva hamar feladata a címlapfotózást, így kénytelen voltam kezembe venni a fotómasinát és tükörből megörökíteni magam Nektek. Jól van na, tudom, hogy nem dolgoztam még el a szálakat, de az már csak pár perc, hamarosan meglesz az is :)