Hálót fon az est...

Juhász Gyula:
Tiszai csönd

Hálót fon az est, a nagy, barna pók,
Nem mozdulnak a tiszai hajók.

Egyiken távol harmonika szól,
Tücsök felel rá csöndben valahol.

Az égi rónán ballag már a hold:
Ezüstösek a tiszai hajók.

Tüzeket raknak az égi tanyák,
Hallgatják halkan a harmonikát.

Magam a parton egymagam vagyok,
Tiszai hajók, néma társatok!

Ma nem üzennek hívó távolok,
Ma kikötöttünk itthon, álmodók! 

1910

Szeretem ezt a verset. És hogy mi köze van a most elkezdett Laminaria kendőmhöz? Csupán annyi, hogy itt én vagyok a nagy barna pók, aki pókhálócsipkét köt... végre megint. 

Azt hiszem a gombóc méretéből sejtitek, hogy ezzel elleszek egy ideig... elég hosszú ideig, és a végére bizonyára utálni is fogom az egészet, hogy aztán a blokkolt kendőm ölelgetve örömkönnyeket hullassak majd. Terv szerint kötögetem az alapmintát amíg meg nem unom, aztán megkötöm az Echoing Laminaria szélmintáját. Szóval most egy ideig ne számítsatok kötős bejegyzésre. :)