Habos-babos

Lehet már unjátok a Lamináriámról szóló bejegyzéseket, de egyszerűen muszáj vagyok megmutogatni hol tartok, mert annyira imádom őkelmét!

Nem tudom, hogy valóban látszik-e a képen vagy csak azért látom rajta, mert tudom, de a fonal pihe-puha és olyan a színe-fénye, mint egy szőrös kis havasi gyopárnak. El se tudjátok képzelni milyen nehéz úgy kötni, hogy közben ölelgetem... vagy aki próbálta, az talán el tudja képzelni... Na ettől kínszenvedés az álommeló is :) De jó! (Majd a leláncolásnál mást fogok mondani, arra rá fog menni két és fél életem...)

Fogy a gombóc, nő a kendő.

Kezeim között csillagok sora születik éjszakáról éjszakára és én nem győzöm lekötni a szaporodó szemeket. Most értem a csillagminta végére, és ha minden jól megy, ma váltok a virágmintára át. Remélem sikeresen matekoztam, mert az "ex has" sornyi csillag után rá kellett jönnöm hogy lesznek ebből azok a bizonyos gizgazok. Ha megoldottam a feladatot, akkor azt is feljegyzem ide Nektek életem nagy tettei közé :) Ha nem oldottam meg, akkor meg azért leszek kénytelen írni, mert legalább két sort kell majd visszabontanom, az pedig egy örökkévalóság lesz. Nem akarom, nagyon nem... Úgyhogy drukkoljatok, hogy ne bukjak el az összeadás-kivonás-sozorzás háromszögében:)

Ugye érzitek? <sóhaj...>

És hogy mi a különbség csipke és csipke között? Például ez:

Nem tudom melyiket imádom jobban, mindkettőért oda vagyok!

Ha tudnátok micsoda fantasztikus érzés, mikor a Holden a nyakam simogatja! Meleg, puha, rugalmas. És a színe! Az valami csodálatos! Álomfonalból álomkendő... sóhaj... Hogy nekem mennyire jó dolgom van!