Búcsúzóul

Nemrég egy kolléganőm nyugdíjba ment. Nagyon kedvelem, energikus, fiatalos, jó fej. Igazi csapatjátékos, belőle kéne még vagy száz és minden flottul menne a cégnél. De a Sors úgy hozta, hogy nyugdíjasként nem maradhatott nálunk tovább. Sajnálom nagyon és őszintén remélem, hogy megtalálja magának azt, amivel elfoglalhatja magát, ahol pezseghet.

Régóta figyelem a kiegészítőit, mert igen jópofa darabokat hord. Szereti a gyöngyöt, s már egy hónappal ezelőtt tudtam, hogy fűzök neki egy bogyós láncot. Nem volt nehéz kitalálnom a színösszeállítást sem, így nagy elánnal nekiláttam bogyókat fűzni. A bogyók három vagy négy este alatt készültek el. Nem gyor munka, de rendkívül szórakoztató. Kezemben a 7 gömböccel már csak azt kellett kitalálnom hogy lesz belőlük nyaklánc. Na igen, nem terveztem meg előre, csak azt tudtam, hogy bogyós nyakláncot készítek, de hogy pont milyet... hát amilyenné alakulni szeretne.

Az eredmény ez lett. A kép telefonnal készült, ezért ilyen kis béna, de a lényeg látszik. Legalábbis remélem, hogy látszik:

Az, hogy már a fényképen vettem észre, hogy van egy gyöngy, ami nem olyan színű, mint kéne... nos... ez a méreg...