Labdát mindenkinek!

 Minden gyereknek kell egy (inkább több) labda. Ezen a gondolaton felbuzdulva készítettem Petinek egy puha, színes, csörgős labdát. A szabásmintája szerint ez egy nem tök alakú labda. Nos, egy kis jóindulattal mondhatjuk, hogy nem tök alakú, hanem inkább fánk. Peti nem reklamált még, sőt, élvezettel fogdossa, zörgeti. Mert annyira megtetszett az első labda összevarrása után a móka, kiszabtam még kettőt két ismerős gyerkőcnek is.
Volt itthon egy aranyos, nagyon színes cicás textilem, tökéletes nézegetni való a piciknek. :)

Szabás-varrás közben

Egy labda

Meg mégegy labda. A harmadikról nincs fotó, mert gyorsabban ajándékoztam, mint fotóztam. :)

Pelenkázó alátét

A textilpelenka nagy előnye, hogy kis helyen elfér, könnyű és mindig kéznél van (már ha az ember lánya ugye magával hordja). Ám van egy nagy hátránya is a szutymorkányos plázás pelenkázós helységben meg a gyerekorvosnál: vékony és átengedi a hideget meg a bakterofób lelki szemeim szerint a koszt is. Szóval kellett valami, ami meleg és jól látható, hogy melyik felének kell a pöttöm popója felé esnie. Úgyhogy nosza, textiles szatyor elő, keressünk alapanyagot.

Meg is találtam a lábaspléd zöldjét meg a hálózsák maradékát.

Színt színnel egymásra tettem, kisimogattam.

Gombostűztem, majd kiszabtam a lehető legnagyobb téglalapot. Körbevarrtam, kifordítottam.

Tettem rá egy tépőzárat is, de arról utóbb kiderült, hogy tök fölösleges. Ez van akkor, amikor gyorsabban varrok, mint gondolkodom.

Készen is van. Puha, meleg, jól láthatóan különböző két oldallal.

Mondjuk kivasalhattam volna a vásznat, de mindegy. Végülis úgyis a táskámba gyűrve tartom az egész alkotmányt. A méret ha jól emlékszem valami 46,5 x 74 cm. Egyelőre még elfér rajta a kissrác, aztán meg majd max lelóg a lába. :)

Egy kendő, ami előtte egy másik volt

Hihetetlen, hogy még mindig akad tavalyról meg nem mutatott művem. Még a végén el kell hinnem, hogy nem is lazsáltam annyit a hosszúra nyúlt táppénzem alatt. Oké, olvastam vagy 8000 oldalt is, de arról ígérem, hogy nem lesz bejegyzés. :)

Szóval kötöttem magamnak egy kendőt. Még régen.Sima háromszög alakú kendő levélmotívumokkal a szélén. Sajnos a kendőtest csúfra sikeredett, így bár a színét szerettem, de a randa kötésem bántotta a szemem.

Lebontottam és a színátmenetes fonalból megkötöttem a Revontuli névre hallgató mintát.

Így viszont nem volt többé Ginkgo kendőm, ami mondanom sem kell tragikus. Ezért a szép narancsszín fonalamhoz vettem sötétbarnát és újrakötöttem a Ginkgo kendőm is. Ezúttal a kendőtest is szép lett, meg vagyok vele elégedve.

Sapka is kell hozzá

Bár volt három meleg sapkám, a sálkányomhoz egyik se passzolt, így MUSZÁJ voltam kötni magamnak még egyet. (Cseles vagyok: sál nem kell több, na de a sapi az más tészta.) Nagy szerencsémre egy fonal csere-bere kapcsán hozzájutottam még pár gombóc mókus színű fonalhoz, olyanhoz, amiből a sálkányhoz egészítettem ki a Zauberwiese fonalam. Ezútal Erin Ruth Molly névre hallgató mintájára esett a választásom. Kötéspróba, számolgatás után nekiláttam, majd mikor elkészült lebontottam, mert átesett a fejemen. Ugyan! Tök őszintén: ezen még meglepődtök? :)

Szóval megkötöttem másodszorra is a télen. Aztán mikor elkészült még maradt fonalam, így a sapin lévő csavart mintát előadtam kesztyűn is. És mert nem bírtam magammal, ezért párhuzamosan készült a Peti sapija meg az én kesztyűm.

A tíz tűs kötés.

A képet elnézve jut eszembe, hogy Peti sapijából is próbálkoztam más mintával, mert határozottan nem a fotón szereplő darab pihen most a szekrényben.

Kész a szett: sapka, sál, kesztyű.

Sálkány

Még 2012. Karácsonyára kaptam apáéktól egy csodaszép gombolyag fonalat és egy kötőtűt vásárlási utalvány formájában. Mivel épp Karácsony előtt vettem egy nagy csomó fonalat a kardigánomhoz, így nem nagyon volt ötletem, hogy mire is költsem az utalványom. A fonalbolt oldalán elmerészkedtem a különlegességeket tartalmazó szekcióba, ahol is megláttam Őt, a gyönyörű őszi színekben pompázó Zauberwiese fonalat. Szerelem volt első látásra! A gond csak az volt, hogy összesen 1 db 10 dkg-os motring volt belőle, amiből sok mindent nem lehet alkotni. Talán egy sapi vagy egy fél sál kijön. Szomorú. Ám a bizsergés már ott volt és én addig-meddig nézegettem a fonalat, amíg rá nem jöttem, hogy felérne egy kisebb tragédiával, ha valaki más venné meg. Lecsaptam rá. Kellett, naná! Így kaptam egy igazán különleges karácsonyi ajándékot, amit imádok, de magamnak csak úgy nem vettem volna meg. (Mert csak úgy nem nézegetem a kézzel festett fonalcsemegéket, mert túl csábítóak, viszont elég drágák.) De az ajándék az más tészta! :) Hozzácsaptam még egy csipkekötőtűt, mert az épp hiányzott és rohantam is érte a boltba átvenni.

Ugye milyen csodálatos, ellenállhatatlan és gyönyörűséges? 

Egy ilyen fonalhoz nem illik a bonyolult minta, s nem is akartam nagyon túlspilázni. Valami egyszerűt, de érdekeset akartam. Így jutottam el a különböző spirál, sárkányfarok és cikk-cakk fantázianevekre hallgató mintákra. A minta lényege, hogy 4-5 szemmel kezdek el kötni, minden sorban szaporítok és bizonyos soronként leláncolok pár szemet, ami kevesebb, mint amennyit szaporítottam. Sálat akartam, egy sálhoz pedig kevés volt a fonalam. Kerestem hát hozzá azonos vastagságú, de egyszínű gyapjúfonalat és nekiláttam. És csak kötöttem a cikkeket, cakkokat, lépcsőket, míg a végén egy csodálatos tüzes sárkányfarkat nem kaptam. S mivel ez egy sál, hát legyen a neve sálkány :)

Egész télen ebben virítottam. Egy ilyen mellett nem is kell több jó meleg, vastag sál. :)

Tavaly nyáron készült, mikor a lakásban is 32-34°C volt. Így tüntettem a meleg ellen. Ami pedig még szuperebbé teszi, hogy hordhatom a szürke, a barna és a fekete kabátommal is. És tök vidám a borongós téli napokon. És jól állnak neki a hópelyhek! :)