Hogy stílusos legyen a bejegyzésem mutatok két nyakláncot. Mindkét nyaklánc még 2009-ben szakadt el/le. A szétgurult gyöngyöket gondosan összeszedtem és eltettem, hogy alkalmasint újrafűzzem. Utaztak kb. 2000 kilométert, mire bekerültek itthon a mindent elnyelő feneketlen gyöngyös-ládámba, hogy majd egyszer bizony megerőltetem magam és újrafűzöm őket. 2009 óta elkészült számos alkotás, de valahogy ezeket a fél óra alatt újrafűzhető cuccokat mégse vettem elő, mert rém unalmas valamit másodszorra is megcsinálni, ráadásul kihívás sincs benne. Igaz, szerettem ezt a két láncot, meg hiányoztak is, de szerencsére van egy harmadik soksoros kék láncom is, de az meg medálos, nem jó mindenhova.
Két választásom volt tehát:
a) Megerőltetem magam, félreteszem a "semmi kedvem megint nekiállni" nyűglődésem és egy óra alatt túlesek mindkettőn.
b) Fűzök valami teljesen mást.
Természetesen fűztem a két leszakadt nyakláncból két - az eredetiek stílusával megegyező, ám mégis jelentősen különböző - láncot. Az eredetiekről nincs fotóm, csak az újrafűzés utáni új láncokról, így vakon kell elhinnetek, hogy hasonlóak és mégis mások :) Alig maradt egy fél marék kék gyöngyöm a végére (meg egy hatod ládányi, de az más kérdés)
1 megjegyzés:
Ejj, milyen kiállhatatlan perszónák olvassák/olvasnák a blogodat. Felháborító!:)
Megjegyzés küldése