Talán paradoxon, hogy folyamatosan a tökéletesre törekszem és mégis a tökéletlenségek ragadnak meg a kézimunkában. Egy leesett és véletlenül megcsavarva visszavett szem, egy göb a szálon. Nagyon szeretem például, ha nem teljesen egyenletes a szál vastagsága. Nade most nem erről van szó.
Hanem hogy adott egy 8 éves, ezerszer mosott és agyonhordott sál, ami nem fakult ki, nem lett bolyhos. Ezen kívül adott a rég elfelejtett maradék fonal, ami úgy került elő, hogy egyszem hugicám is megkívánta a kötögetős hobbyt. 20 gramm világos és 13 gramm sötét fonal. Nézegettem, kijön-e belőle egy pár kézmelegítő? Méregettem a kesztyűim, de azok 50 grammnál kezdődtek. Ez meg csak 33 gramm fonal. De azok gyapjúból vannak, emez meg műszál... a műszál könnyű. Végül úgy döntöttem nézegetés helyett inkább belevágok.
Elkezdtem, lebontottam, újrakezdtem, megint bontottam. Megkötöttem a balost, majd nézegettem, méregettem a fonalat. Végül nem vágtam el a szálat, hanem áttekertem a gombolyagot. Nem volt nagy cucc, alig néhány méternyi volt már csak. Elkezdtem szemből a másik párat. Elkészült és a kettő között még ott tekeredett a fonalkígyó.
Szembe-kötősdi. |
Mit lehet 4 gramm és 56 cm fonalból kötni? Valami menő csíkos cuccot szeretnék, ha van ötletetek^^
Íme a szettesített vén sál a vadiúj kézmelegítőkkel:
Folyamatban van ám a csipkekendő is. Már csak 20 sor és kész vagyok! :)
És még egy hír: Ez a száztizenegyedik bejegyzésem! Boldog Új Évet Kívánok! :)
1 megjegyzés:
Gratulálok az új kézmelengetőkhöz!:) Már az enyém is készül, lassan de biztosan tekeregve.:)
Megjegyzés küldése