Sapka sárgadinnyére

Heteket dilemmáztam tavaly ősszel azon, hogy mekkora lesz a gyerek feje? Nemcsak azért, mert foglalkoztatott a nagy kérdés, amit az egyik kedves ismerősöm fogalmazott meg igen találóan - „Próbált már maga átnyomni egy sárgadinnyét egy kulcslyukon?” - hanem, mert sapkát akartam kötni a porontynak. Mégse fázzon a kis feje úgy télvíz idején.
Sokat keresgéltem a megfelelő mintát, amin nincsenek csápok, fülek, szarvak, taraj, agancs és egyéb teljességgel haszontalan dolgok, valamint kerültem az émelyítően cuki megoldásokat is. Így esett a választásom Donna Higgins Basic Baby Hat névre hallgató mintájára. Egyszerű, bájos és mivel a passzéja végig sima kötés, így ha kicsit kisebb a baba feje jobban feltekerem a szélét, ahogy nő úgy meg kicsit lejjebb lehet tekerni. Összességében van 2-3 cm játék benne.

Neki is láttam Karácsony környékén a még 2009-ben Finnországban beszerzett jó meleg maradék gyapjúfonalaimból. Készült kötéspróba is, de minek? Hiába számoltam le gondosan a szemeket a kötéspróba alapján. Munka közben, ahogy a sapi bőségét próbálgattam, átrendeződtek a szemek és jóval bővebb lett. Az első, kék csíkos verzió borzasztóan nagyra sikerült, ezért kötöttem egy kisebbet is.
A kicsit az előző bejegyzés végén már láthattátok. A csíkos jó lesz őszre, télre. (Igazából már most is elmegy a gyerek fején, bár azért még elég bő.) A csíkoson lévő pompon még anno Helsinkiben készült. Nem volt vele konkrét célom, csak úgy csináltam egy pompont s lám: sosem gondoltam volna, hogy a fiam sapiját fogja ékesíteni. :)

Ezzel a fehér fonal el is fogyott, a maradék kékekből pedig kiscipő készült két pici lábra.