Szoptatós párna - avagy a nagy őszi varróprojekt első terméke

Tavaly ősszel Lacival nekiláttunk a babakelengye összeállításának. Nagyjából az összes kismamáknak szóló promóciós anyag tartalmaz valami ajánlást, kelengyelistát. Ezen kelengyelisták olvasgatása során az első kérdés, ami felmerült bennem az volt, hogy "Ezek tényleg mindent rám akarnak sózni?" Persze ha a gyerekemről van szó nem utasítok el semmit alapos megfontolás nélkül, ezért a kelengyelisták tartalmának elemzésébe kezdtünk. Első körben három halmazt képeztünk:
1. Biztos, hogy kell.
2. Biztos, hogy nem kell.
3. Fogalmunk sincs micsoda és mire való.

Ezek után a 3. csoportba tartozó holmikról elbeszélgettünk egy, a témában megfelelő jártasságot bizonyított személlyel, nevezetesen Anyuval. A hosszas diskurzus eredményeképpen a 3. csoport elemeit áthelyeztük a 2. csoportba.

A neheze csak ez után következett: El kellett dönteni, hogy miből milyet, mennyit vegyünk?
Az első, ami meglepett, hogy irtó drágák a babacuccok. Eddig azt hittem, hogy az esküvőnél nincs drágább műfaj, pedig a baba talán még annál is nagyobb biznisz.
A bababoltban nézelődve bosszankodtam a Lacinak:
- Ágynemű? Hát varrok én szebbet, jobbat, pontosan olyat, amilyet csak akarunk!
- Szoptatós párna? Nem kunszt.
- Most komolyan ennyibe kerül egy hálózsák? Na ne már!

A varrogatás gondolatára teljesen fellelkesültem. Annyira haszontalannak éreztem magam itthon egész nyáron a kényszerpihenőn, hogy erre a varrogatásra már csak terápiás jelleggel is szükségem volt. Persze a nyáron kötöttem magamnak pár cuccot, de tök őszintén: semmi szükségem nincs még egy csipkekendőre. Ezen a ponton szeretné jelezni egy motoszka kis hang a vállamon, hogy Márhogyafenébenevolna? Mert lehet, hogy van csokibarna, dióbarna, narancsos-bordós színátmenetes barna, de búzaszín még pont nincs. Ó, mondtam már, hogy tök véletlen van egy gombolyag búzaszín csipkefonalam és hozzá egy kötésmintám? Hmmm... elméláztam, bocsánat.

A vége az lett, hogy megterveztem a szabásmintákat, anyagszükségletet kalkuláltam és beszereztünk 12 méter pamutvásznat, pár méter cipzárt, hozzá kocsikat, némi vliest és egy jókora zsák polisztirol gyöngyöt.
Úgy terveztem, hogy itthon szabok, gombostűzök és majd átmegyek anyuhoz két napra megvarrni a cuccokat. A Laci vétózott. Közölte velem, hogy kapok tőle elő-karácsonyi ajándékként egy varrógépet, még annak az árával együtt is kisebb az anyagköltség, mintha a folyton bővülő varrnivaló-listámon szereplő dolgokat készen vesszük, és így nem kell a szép gömbölyű lomha testemet átcipelnem Keszire. A varrógép pedig onnantól csak hasznot hoz majd, úgyis szeretek varrogatni, hát hajrá! Így kaptam októberben varrógépet és bár kissé körülményes volt a strandlabda méretű pocakommal varrogatni, nem hajtott a tatár. Kényelmesen, nyugodtan szépen sorban megvarrtam mindent.

Elsőként a szoptatós párna készült el, amit biztosan nem vettem volna meg a boltban, pedig a végén már el se tudtam képzelni, hogy nélküle aludjak. Egyszerűen imádom! Csodálatos egy találmány! A szabásminta se volt nagy cucc, úgy terveztem, hogy keresztbe ráférjen a 140 cm széles vászonra, amúgy laza csuklóval rajzoltam meg. A belső huzat egy paplannak indult, de soha meg nem töltött angin huzat volt, amit anya ajánlott föl. A belső és a külső huzat is cipzáras, így a polisztirol gyöngy mennyisége szabályozható. Az egész párna-gyártásban a töltés volt a legviccesebb. Egy műanyag kancsóval mertem a párnába a tölteléket és ugye ezek a polisztirol gyöngyök könnyen feltöltődnek és szökdösnek, szaladgálnak, önálló életet élnek, úgyhogy fogócskázhattam velük négykézláb a kisszobában a nagy pocakommal. Viccesen nézhettem ki.

Megkötős, cipzáras, kismackós.

A szoptatós párnám egy valamire nem vált be: a szoptatásnál nem használjuk. Az első hetekben próbálkoztam vele. Volt, amikor tök jónak tűnt, de végül Peti úgy döntött, hogy nem kell neki, így egyelőre a szekrényben pihen. Néha előveszem, ráfektetem a töpörtyűm, de pár perc ficorgás után elsüllyed a polisztirol gyöngyök között és azt nem nagyon szereti. Meg tudom érteni. Esetleg, ha nagyobb lesz majd játszik vele/rajta.