Idei első kötésem készül

Nem tétlenkedek az újévben, márcsak azért sem, hogy tartani tudjam magam a terveimhez és elkészüljenek azok a csudaklassz darabok, amiket magamnak álmodtam meg. Íme az idei első készülő alkotásom:

Így mutat megkötve a csodaszép Naplemente színű fonalam:)

Mivel ez egy háromszög alakú kendő lesz - pont olyan mintával, mint húgocskám curry kisasszonya - az egyre hosszabbodó sorok miatt a csíkok egyre keskenyebbek. Ezért, és hogy a szélén a minta hangsúlyosabb legyen a leveleket Csipkebogyó színű fonalból kötöm. Mert így egy vidám, tavasszal a nyári naplementéket váró, ősszel a színes lombokat üdvözlő kendőt hordhatok majd.

Kötés közben elő-előfordul, hogy becsúszik 1-1 rontás, pláne mert itt a kendő színén is visszáján is mintát kötök. Nálam a rontáslevétel mindent megoldó, univerzális eszköze a horgolótű, de volt már rá példa, hogy jobb híján tollbetéttel, gémkapoccsal vettem le a rontást a készülő darabról.

Itt épp kimaradt egy ráhajtás az előző sorban, ami miatt az aktuális sor csúszott, én meg javítgatok, mint egy kisangyal.

Olyan gyorsan készül ez a kendő, hogy már a kép készítésének pillanatában is előrébb tartottam, mint ahogy azt a fotó mutatja. Persze, most kérdezhetitek, hogy hogyan, meg a fejemhez vághattok mindenféle megalapozatlan kijelentéseket, hogy ez lehetetlen. Márpedig ez nem az, ha képletesen értjük a dolgot.:) És hogy máshogy értenénk, ha az a cél, hogy nekem megint igazam legyen:) A kötőtűt épp csak a fotók kedvéért (no meg a rontáslevétel miatt) tettem le. Kattintottam kettőt és máris csattogtak tovább a tűk, egészen, amíg rám nem sötétedett. Utána kivasaltam (majdnem mindent) és az esti film alatt kötöttem tovább serényen.

Már csak egy sor levél hiányzik a kendőből, így nem tehettem meg, hogy otthon hagyjam, jött velem a munkahelyemre, hogy onnan Budakeszire látogasson anyuékhoz, ahol a családi TV nézés közepette serénykedhetek tovább. Sajnos teljesen biztos, hogy Keszin nem fogom tudni befejezni, ugyanis a legutolsó 2 vagy 3 sor vastagabb tűvel köttetik majd, ami nem lapul a cicás táskám gyomrában. Sebaj, legalább megvan a holnap esti móka.

Ha kész akkor a Vasorrú színű karmelegítőm kerül hipp-hopp a bambusztűkre, majd onnan le, végül föl a kezemre. Remek lesz:) És hogy tegnap estéről idézzem magam, maradt még egy hozzáfűzni valóm: Bibí!:)