Toszkána

Gabi tavasszal melegebb éghajlatra távozik. Na nem én küldtem el őt oda, teljes egészében az ő ötlete volt, hogy belevág. Olaszországba, Toszkánába utazik Sörpillácska 10 hónapra önkéntesnek. Úgy véli, hogy ama csodaszép vidéken nem hal éhen, nem lesznek bögölykék és nem fagy jégkockává sem. A finnekről azt hittük, hogy tudnak szervezni, az olaszokról viszont tudjuk, hogy elég lazára veszik a szervezést, "majd megoldódik" alapon. Mielőtt azt hiszitek, hogy rosszmájú vagyok kijelentem itt és most, hogy a lehető legjobb értelemben gondolom a "majd megoldódik" dolgot. A finnek annyit dolgoztak, hogy nem értek rá az én aprócska problémáimmal foglalkozni, mint hogy mit fogok enni és hol fogok lakni. Gabi ellenben már tudja, hogy hol fog lakni, ami több, mint nagyon biztató:) Tuti nagyon jó lesz neki, alig várom, hogy halljam, lássam, olvassam az élményeit. Meg persze, hogy meglátogassam a kis pofikáját.^^

Októberben még nem tudhattam, hogy Toszkánába fog utazni Gabi, de már akkor terveztem a karácsonyi meglepetéseket és első csipkekendő projektem mintáját teljesen véletlenül Toszkánának nevezte el keresztanyukája. A mintát megtaláljátok a Barka oldalán. Gyorsan be is szereztem hozzá némi fonalat. Nem én lennék, ha azt választom, amit a minta ajánl, ezért én a Gerlepár Cukorborsó árnyalatát választottam, méghozzá nagyon mohón rögtön 4 gombócot is vettem belőle. Majd nekiláttam kötni. Majd lebontottam. Majd még egyszer nekiláttam. Majd megint lebontottam. Ezt folytattam kb. két napig, mire sikerült rendesen megkötnöm az első két sort. Utána meg csak kötöttem és kötöttem és a hihetetlen egyszerű mintát nem tudtam megtanulni, ezért végig papírról kötöttem és alig vártam, hogy elkészüljön, hogy lássam szép lett-e. Közben nem bírtam magammal és meg kellett mutatnom, de csak egy picit és nagyon furfangosan, itt és emitt. Természetesen fekete-fehérben mutogattam, hogy a delikvens ne lássa a színét, mert azonnal gyanút fogott volna. Szürkét viszont úgyse kötnék neki, úgyhogy azért nem is kell gyanakodni. Végül elkészült a kendő és én örömködtem:)