Icipici batman

2012. július 27., péntek

| | | 2 megjegyzés
Bizony, nem is olyan régen történt, hogy meglátogatott minket egy icipici batman (vajon miért fuldoklott tegnap Lackó fogmosás közben, mikor azt ecseteltem, hogy mennyire cuki az icipici batman?)

Valamikor a múlt héten egyik este hirtelen támadt fel a szél. Valószínűleg szegény kis jószág turbulenciába keveredett, vagy csak ő is olyan tájékozódási analfabéta, mint családom nagyobbik fele, a lényeg, hogy egyszercsak beröppent a szobába. Körberöppent, majd megpihent a szekrényajtón. Azt se tudtam hová legyek nagy boldogságomban! Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy tiszteletét tette nálunk a kis drága. Menni se nagyon akaródzott neki, mikor Lackó felzavarta a szekrényen két kör röpdösés után a függönyön támadt kedve megpihenni.

Íme:
Sok nem látszik belőle, de nem akartam szegénykét azzal is halálra rémíteni, hogy rávakuzok. Végül némi pihenést követően Laci sütőkesztyűben megfogalmazott óvatos noszogatására szárnyra kélt és csatlakozott kint verdeső társaihoz. Mi meg becsuktuk az ablakot, hogy véletlen se fújja be a szél megint.

Reggel néztem, nem volt batman alakú lenyomat az ablakon, megnyugodtam:)

Ami késik, nem múlik :)

2012. július 26., csütörtök

| | | 1 megjegyzés
Jééé, van új bejegyzés tőlem? Ez aztán manapság csodaszámba megy! A bejegyzés köszönhető egy igen makacs és kitartó, a füleim tövig lerágó entitásnak, aki nem volt rest tollat ragadni és (igazi, postai) levélben követelni tőlem, hogy írjak.

Hogy stílusos legyen a bejegyzésem mutatok két nyakláncot. Mindkét nyaklánc még 2009-ben szakadt el/le. A szétgurult gyöngyöket gondosan összeszedtem és eltettem, hogy alkalmasint újrafűzzem. Utaztak kb. 2000 kilométert, mire bekerültek itthon a mindent elnyelő feneketlen gyöngyös-ládámba, hogy majd egyszer bizony megerőltetem magam és újrafűzöm őket. 2009 óta elkészült számos alkotás, de valahogy ezeket a fél óra alatt újrafűzhető cuccokat mégse vettem elő, mert rém unalmas valamit másodszorra is megcsinálni, ráadásul kihívás sincs benne. Igaz, szerettem ezt a két láncot, meg hiányoztak is, de szerencsére van egy harmadik soksoros kék láncom is, de az meg medálos, nem jó mindenhova. 

Két választásom volt tehát:
a) Megerőltetem magam, félreteszem a "semmi kedvem megint nekiállni" nyűglődésem és egy óra alatt túlesek mindkettőn.
b) Fűzök valami teljesen mást.

Természetesen fűztem a két leszakadt nyakláncból két - az eredetiek stílusával megegyező, ám mégis jelentősen különböző - láncot. Az eredetiekről nincs fotóm, csak az újrafűzés utáni új láncokról, így vakon kell elhinnetek, hogy hasonlóak és mégis mások :) Alig maradt egy fél marék kék gyöngyöm a végére (meg egy hatod ládányi, de az más kérdés)




Amúgy nem is szeretem a kéket, de ezeket viszont igen. Ki érti ezt? :)