Rókatűz

Sajnos idén sem jutottam el Finnországba. Már megvolt minden, repjegy, szállás, útiterv, de az élet úgy hozta, hogy itthon maradtunk. Némi kárpótlást jelent, hogy az, amiért igazán és nagyon-nagyon visszavágyok nyáron nem látható. Egy évet éltem odakint és mégsem volt szerencsém a sarki fény nevű csodához. De majd egyszer, majd kicsit később, majd akkor, amikor igazán szépek lesznek a sarkköri éjszakák.

Sarki fény. Finnül revontulet, szó szerint rókatüzek. A történetnek több változata is van. Az egyik szerint egy róka, ahogy sebesen rohant a hóborította dombok között, a farkával felverte a havat, ami levegőben csillogva maga a sarki fény. Egy biztos, ha van varázslat a világon, akkor a sarki fény az.

Már régóta terveztem, hogy megkössem A Revontuli nevű mintát, mert csodaszép, egyszerű és maga a kendőbe zárt sarki fény. Múlt hét szerda este kezdtem el és kedden este már blokkoltam is. Villámgyorsan haladtam, nagyon klassz színátmenetes fonalat kötni. Három gombóc Barka Kabala fonalból készült, a Naplemente árnyalatból, mert nem tudok elszakadni a naptól és azoktól a csodáktól, amiket okoz. (Nyilván ide nem tartozik bele a kánikula és a napszúrás és úgy általában a nyár, amiket nem szeretek.) Nade legyenek már végre képek a kendőről, ugye? :)

Napsütötte naplemente.

Hűvösebb nyári napokra vagy langyosabb ősziekre. Alig várom, hogy hordjam.

Imádott modellem, Vuk, mert ha már rókatűz, legyen róka is, nem? :)

Laminaria

Elkészültem végre a pihe-puha csipkecsodámmal is, sőt eljutottam odáig, hogy lefotózzam és megmutogassam nektek is. (előzmények itt, itt és itt.)

Mikor lejött a tűről még kicsit gyűröttke volt szegény, 136 cm X 67 cm volt.

Blokkolás előtt.

Gyűrött kis virágszirmok. Szerencsére egy kis víz, néhány tucat gombostű és rögtön felélednek. :)

A blokkolásnál kicsit megijedtem, mert épp csak annyira húzgáltam, amennyire ő akarta, sőt, talán egy kicsit lazábbra is hagytam, mint lehetett volna, de így is elfoglalta a fél szobát. 176 cm X 88 cm lett végül, alig várom, hogy tél legyen és hordhassam. :) Nyáron is jó lenne, hűvös időben, de nem mernék benne tömegközlekedni.

Technikai paraméterek:
Fonal: Barka Szitakötő Angyal, 72 gramm.
Tű: Addi csipkekötőtű, 3,0 mm
Minta: A kendő teste Laminaria, a széle az Echo Flower Shawl mintája alapján készült.

Azt, hogy a maradék 21 gramm fonalamból mi lesz, még nem tudom, most nyári topot meg bolerot kötögetek, aztán vár már néhány kardigánnak váró gombóc és egy csodálatos gombolyag Zauberwiese fonal sálnak.

Fából

Régen jártam erre, de mivel tegnap elkapott a fűzhetnék és végül nem voltam lusta fotózni sem, ezért jöttem megmutatni miket műveltem.

Elöljáróban annyit, hogy egy szerszámos láda van tele gyöngyökkel és eldöntöttem, hogy addig nem veszek új gyöngyöket, amíg valamennyit ki nem fogyasztok belőle. Természetesen nem bírom megállni (nehéz, ha a kedvenc boltom a munkahelyem tőszomszédságában várja, hogy megvizslassam a portékáját), így a tervet arra módosítottam, hogy csak akkor veszek új gyöngyöt, ha az által, hogy felhasználom őket és természetesen a régieket, a kincsesládában végül kevesebb lesz. Ez legalább tarthatónak tűnik. :)

Ömlesztve új és meglévő fa, fém és bőrbigyók vagy mik.

 

Régebben készítettem, de annyira menő, hogy muszáj megmutatnom. :)

Ő a tegnapi utolsó darab: maradt 8 db kék türkiz gyöngyöm és eszembe jutott egy szomorú és magányos kis elefánt. Guberáltam még mellé pár bigyót a kincsesládából és ez lett belőle. :)

Ez is tegnapi, mert a piros pöttyös az igazi. :)

Szintén tegnap készült. Véletlenül vettem egy csomag fa gyöngyöt és a barna fákhoz nem illett, így sikerült a zöld üveggel párosítanom. Szerintem tetszik nekem. :)

A héten készült, mert ezek a kékek ezek annyira kékek voltak, hogy nem hagyhattam ott őket a boltban, nah. Kell nekem a kedvenc gyöngyös boltommal egy épületben dolgoznom. :)

A nyakláncot még Finnországban fűztem vagy három éve, de a karkötők csak most készültek el hozzá. És még van 16 lila golyóm, úgyhogy lehet ma is fűzök még 1-2 karkötőkét hozzá, ha már így belejöttem.

Ez a szett már megvolt egy ideje, csak újrafűztem, mert nem hordtam. A sötétbarna köztesek helyett az alant látható képen lévő világosbarna golyók voltak csak úgy nem tetszett, így meg még nem tudom, hogy tetszik-e. Maximum majd szétszedem.

A karkötő megvolt, a lánc most készült. Sokáig nem tudtam mit kezdeni ezekkel a sötétbarna gyöngyökkel, mert olyan sötétek, de mert a karkötőjét szeretem ezért úgy gondoltam, hogy ez a színösszeállítás megér egy próbát nyakláncnak is.

Mindkettő elég régi darab. A karkötő annyira, hogy kb. mikor két hete fel akartam venni, a gumidamil megadta magát és szanaszéjjel repkedtek a narancs és barna gyöngyök. Rekord idő alatt fűztem újra, általában az elszakadt cuccaim 2-3 évig állnak, míg rászánom magam egy fűzőcskére.

Karkötők csak úgy, mert a fa-üveg párosítás megtetszett. :)

Azok a furi sötétbarna gyöngyök. Ha eldöntöm, hogy tetszik-e, akkor lehet veszek még egy adag fehér fánkocskát és csinálok karkötőt is hozzá.

Nem tegnapi, de nem is olyan régi darab. A tekit megláttam a gyöngyös boltban és nem tudtam otthagyni. Szörnyű vagyok, tudom.

A gitárt még télen szereztem, a két hosszú fém egy leszakadt láncról van, a pengetőt a Lacitól kunyeráltam el, a violinkulcsot meg én csináltam. Elvan a gyerek, ha játszik.^^

Így néznek ki együtt a fáim. :) Ha hét fejem lenne, akkor se lenne esélyem az összeset hordani és még az üveggyöngyök itt sincsenek.

Elkészült az ékszeres doboz is. Mikor szétrámoltam a fakokkba a cuccaim akkor jöttem rá, hogy "Jé! Ilyenem is van, meg ilyenem is, meg ilyenem is, wow!"

Madárkás doboz, immár szépen lelakkozva és még kicsit bűzölögve, de már megszáradva.

Mert olyan rendes lány vagyok még a pántokat és zárat is visszacsavaroztam. :)

Fenyő és cseresznye

Karácsonyra kaptam egy dobozt és szereztem mellé gyorsan még egyet, "Ez nekem kell!" felkiáltással. Már mikor először fogtam a kezemben, tudtam, hogy ezek szép, színes dobozok lesznek. Nem kellett hozzá sok idő és már azt is tudtam melyikbe milyen kincs kerül. Aztán elmentem a hobby boltba alapanyagért.

Kezdetben vala az (alap)anyag és az ötlet.

Az alsó dobozt Laci kapta mindenféle férfias piperével megtöltve, de nem tudott ellenállni a szempilla-rebegtetésemnek és nekem adta. Gyorsan eldöntöttem, hogy mindkét dobozt be akarom pácolni és szalvétatechnikával díszíteni, annak ellenére, hogy a technikában se tapasztalattal se kellő ügyességgel nem rendelkezem. A boltban gyorsan átpörgettem a szalvétákat. Az undi giccses karácsonyi rémségek és virágmintás förmedvények közül is sikerült kiválasztanom a megfelelő darabokat. A narancssárgának egyszerre fogott meg a színe és a témája. Ez annyira frappáns, letisztult, jópofa és vicces, hogy nem is volt kérdés mi kerül a kötőtűtartó dobozomra! Tökéletes megoldás... szerintem :)
Azt szerintem nem kell ragoznom, hogy a másik szalvétára hogy esett a választásom. Az az enyém és kész! ;) Eltöltöttem némi időt azzal, hogy lesmirglizzem a díszdoboz tetejéről a ráfestett márkajelet, de ezen túl kellett esnem, a pác nem fed. Laci is segített picit a smirglizőgépével, de az hangos volt nagyon, ezért inkább kézzel csuszitoltam, de így is elkészültem vele.

Életemben először használtam fapácot, de sikeresen megoldottam a feladatot. Hát nem egy nagy csoda, kenni kell és jól van. A narancs két réteg egyelőre, de lehet átkenem még egyszer. A zöld az egy réteg. Azt hittem világoszöld lesz, de vagy a színminta csalt, vagy én voltam vakegér és rosszat vettem le a polcról. Sebaj, így is szép. És ami mágikussá teszi ezt a színt az az, hogy nemrég vettem egy ilyen színű sálat is! Összefüggés a két esemény között látszólag nincs, de talán mégis befigyelt a pillangóhatás...

Haladunk-haladunk :)

Hihetetlen sokat tudok szalvétával pepecselni. Nem tudom hogyan kéne szépen ráragasztani a dobozra úgy, hogy ne nyúljon, gyűrődjön és szakadjon, a kis lándzsásokat nem is sikerült tökéletesre alkotnom, de majd lelakkozom és különben is kit érdekel?! Jó ez így nekem, nem a Louvre-ba készül...

Na ugye, hogy passzol a téma a tartalomhoz? :)

A másik dobozban ékszereim vagy gyöngyalkatrészeim egy részét tervezem tárolni. Amelyiknek jobban áll majd a láda, még nem tudom. Elkezdtem ráragasztani a szalvétát. Itt már cselesebb voltam, mert ecset, rongy és mindenféle segédeszköz nélkül a két kis kezemmel simogattam és ütögettem rá a dobozra a szalvétát és ez így jobbnak is tűnik. Három oldal már elkészült, most várom, hogy száradjon a ragasztó, hogy a negyediket is megdolgozzam. Addig gondoltam blogírással szórakoztatlak titeket:)

Alakul...

Már csak egy oldal és majdnem kész.

Igen, tudom, hogy hozzáragasztottam a doboz tetejét az aljához, majd, ha megszárad a ragasztó sniccerrel körbevágom, hogy szétnyíljon. Aztán már csak lakkozni kell, kivárni azt a pár hetet míg a bűz kiszáll belőle és kész is.

Szembe-kötősdi

Még gimis koromban, olyan 8 évvel ezelőtt kötöttem egy csíkos sálat. Az első komoly kötött művem volt. Egy-sima-egy fordított végig, nem nagy cucc. Ami különlegessé teszi, hogy a két vége között szélességben van vagy 5 cm különbség, mert a nyikorgós-szuszakolós indulás után lassan megtanultam lazán és egyenletesen kötni. Nem zavar. Sőt, szeretem, hogy ilyen. :)

Talán paradoxon, hogy folyamatosan a tökéletesre törekszem és mégis a tökéletlenségek ragadnak meg a kézimunkában. Egy leesett és véletlenül megcsavarva visszavett szem, egy göb a szálon. Nagyon szeretem például, ha nem teljesen egyenletes a szál vastagsága. Nade most nem erről van szó.

Hanem hogy adott egy 8 éves, ezerszer mosott és agyonhordott sál, ami nem fakult ki, nem lett bolyhos. Ezen kívül adott a rég elfelejtett maradék fonal, ami úgy került elő, hogy egyszem hugicám is megkívánta a kötögetős hobbyt. 20 gramm világos és 13 gramm sötét fonal. Nézegettem, kijön-e belőle egy pár kézmelegítő? Méregettem a kesztyűim, de azok 50 grammnál kezdődtek. Ez meg csak 33 gramm fonal. De azok gyapjúból vannak, emez meg műszál... a műszál könnyű. Végül úgy döntöttem nézegetés helyett inkább belevágok.

Elkezdtem, lebontottam, újrakezdtem, megint bontottam. Megkötöttem a balost, majd nézegettem, méregettem a fonalat. Végül nem vágtam el a szálat, hanem áttekertem a gombolyagot. Nem volt nagy cucc, alig néhány méternyi volt már csak. Elkezdtem szemből a másik párat. Elkészült és a kettő között még ott tekeredett a fonalkígyó.

Szembe-kötősdi.

"A hüvelykujjakhoz elég lesz!" - gondoltam magabiztosan. Kötöttem tovább, immáron nyugodtan. Elég lett. Kész lett. Íme a remekmű és a maradék 4 gramm világos fonal és az 56 cm sötét.

Mit lehet 4 gramm és 56 cm fonalból kötni? Valami menő csíkos cuccot szeretnék, ha van ötletetek^^
Íme a szettesített vén sál a vadiúj kézmelegítőkkel:

Folyamatban van ám a csipkekendő is. Már csak 20 sor és kész vagyok! :)

És még egy hír: Ez a száztizenegyedik bejegyzésem! Boldog Új Évet Kívánok! :)