A pókháló bűvöletében

Kötök és élvezem, ahogy a finom, puha csipkecsoda nő a kezeim alatt. Szeretem a puhaságát, a színét, a textúráját. Kétszázegynéhány szem van a tűn, lesz ebből még ezer, talán több is. Majd kiderül. Ahogy adja magát.

Míg le nem kerül a tűről többet nem fogom tudni kifeszíteni a mintát, így legközelebb blokkolás után láthatom majd teljes szépségében a kendőm.

Gombostű a mintán, csak a méretarány kedvéért :)

Nem tudom megmondani miért imádom annyira az észt csipkemintát, de van még kb 3,5 km csipkefonalam, ami varázslatos átalakulásra vár. Hajj, de szép is a csipke... ^^

Beérett a körte

Tavaly nyáron megvettem a fonalat, idén nyáron meghorgoltam - természetesen itt is akadt bontás, bőven - és tegnap éjjel végül pontot tettem - illetve gombot varrtam - az alkotásra. De haladjunk csak szépen sorban, folyamatábrákat úgyis ritkán mutatok Nektek;)

Nem szoktam horgolni. Nem azért, mert béna vagyok hozzá. Béna azért vagyok hozzá, mert nem csinálom. A csipkekötés valahogy jobban lázba hoz, de a nyári tatyó már régóta tervben volt és horgolással szorosabb, strapabíróbb cuccokat lehet alkotni. Neki is álltam egy mintának, de a kész táskatestet nézegettem egy darabig, majd lebontottam, mert nem tetszett. Ez 4-5 óra munka, nem nagy idő, és legalább gyakoroltam a kezemnek idegen horgolást is. Csak mivel kisebb tűvel horgoltam az ajánlottnál, hogy jó szoros legyen a minta, a kezem a végére nagyon fájt már.

Építés és bontás között. (2012.08.14.)

Szelíd lankák. Azt már rég elfelejtettem, hogy milyen pálcákat horgoltam, de nem is érdekes, ha kell, majd kitalálom.

Mindenféleképpen bélést akartam varrni a tatyóba két, cipzáras zsebbel, mert kialakítása miatt maga a táska nem lehet cipzáras (majd látni fogjátok, hogy miért). Kedvenc méteráruboltomban ezúttal is szebbnél szebb textilek vártak, végül egy kellemes barna árnyalatokban pompázó lovas-kutyás vadászatos mintájút választottam, miután alaposan meggyőződtem arról, hogy elpusztult állatokat nem tartalmaz a vadászidill. Anyunál varrógéppel elkészítettem a két zsebet, majd az egész bélést kézzel varrtam a táskába imígyen:

Két nappal később már bevarrt béléssel.

 A bélés a zsebekkel belülről:

 A táska legalább egy hónapja kész, de mivel a teteje mágneszáras, a mágnest rögzítő fém pöcköt el kellett rejtenem. A fejemben már tavaly nyáron megvolt a terv, hogy azokat a bizonyos évtizedek óta kallódó fagombokat fogom használni, amik anyu kétkilónyi gombja között tanyáznak. El is tettem még tavaly a kincseket, hogy kéznél legyenek, mikorra beérik a táska.

Nos, mint a "ide teszem, hogy meglegyen" típusú cselekvéseknél általában, most sem jött be a trükk és a gombok hollétét elfeledtem. És mert olyan logikus és egyértelmű helyre tettem (a fa ékszereim közé) nem is találtam meg egészen tegnapig, azaz kemény két hónapon keresztül.

Miután a múlt héten eljutottam odáig, hogy anyunál feltúrjam a gombos zacsit, realizáltam, hogy mivel ott nincs a cucc, akkor nálam kell, hogy legyen. Hogy végül meglegyen, ahhoz az kellett, hogy tegnap éjjel rámjöjjön a khmm... "sürgősen és nagyon gyakran kicsi helységbe akarok jutni" érzés. Mivel a hasfájástól aludni nem tudtam, a kötéshez pedig dekoncentrált voltam kipattant a fejemből a szikra: fájós hassal kiválóan fel lehet forgatni a lakást. Ekkor jutott eszembe a faékszeres fadoboz, úgyhogy a lakásfelforgatás elmaradt, miután 24 másodperc alatt megszereztem azt, amit előtte két hónapig nem találtam. Sajnos emlékeim csaltak - vagy van valahol egy szökésben lévő fagombom - mert csak egy gomb akadt a kezembe, amit fel is varrtam izibe a táskára a mágneskapcsot leplezendő:

Mivel tegnap végre be akartam fejezni a művet, ezért ki kellett találnom a másik oldalra is valamit. Elővettem hát a gyöngyös dobozom és előtúrtam ezt a pár Finnországban "majd jó lesz valamire" alapon beszerzett fagyöngyöt. És lőn, tényleg jók valamire:

 A táska végre elkészült, szálak eldolgozva, takargatnivaló eltakarva, már csak ki kell próbálni.

Na ezért nem lehet cipzárral bezárni...

Minta: a feledés homályába vészett

Fonal: Barka Vitorlás - Körte szín

Horgolótű: 3,5 mm

Végre-végre itt van!

Megérkezett az ősz, a végtelen esők, a csodálatos színek, köd és párafelhők ideje! Tegnap este mosolyogva aludtam el, hallgatva, ahogy az ablakpárkányon koppannak a cseppek... és neeem, eszem ágában sem volt bezárni az ablakot! Ennek meg is lett a böjtje, mert hajnali fél háromkor arra keltem, hogy menten megfagyok, úgyhogy kénytelen voltam bezárni az ablakot. Akkor éppen nem esett... ha esik még valószínűleg inkább kerítek még egy takarót^^ (Anyu vajon most milyen fejeket vág olvasva a hidrofil ámokfutásom történetét? Hmmm.... )

Mikor munkába indultam se esett... szomorú... szerencsére kimaradt egy járat és azalatt a húsz perc alatt amíg a buszra vártam elkezdett csöpörögni. "Mégiscsak szép napom lesz!" - örvendeztem. A rettenetes dugót leszámítva eddig szép is.

Ilyen szép:

Forrás: www.idokep.hu

Ebédszünetbe kimentem anyunak varrógépkábelért. Mondanom se kell a varrógép típusát tartalmazó fecnim az íróasztalomon maradt, de kicsire nem adunk. A pocsolyák közt táncolva közelítettem meg a boltot és bár a cipőm kicsit beázott azért mégiscsak szép ez az ősz!

Jajj, úgy örülnék, ha még esne sokat-sokat az eső, és ha majd decemberben jön a hideg és a sötét majd táncoló hópelyhek között mehessek dolgozni és térhessek haza... az lenne az igazi nagy öröm! :)

Hálót fon az est...

Juhász Gyula:
Tiszai csönd

Hálót fon az est, a nagy, barna pók,
Nem mozdulnak a tiszai hajók.

Egyiken távol harmonika szól,
Tücsök felel rá csöndben valahol.

Az égi rónán ballag már a hold:
Ezüstösek a tiszai hajók.

Tüzeket raknak az égi tanyák,
Hallgatják halkan a harmonikát.

Magam a parton egymagam vagyok,
Tiszai hajók, néma társatok!

Ma nem üzennek hívó távolok,
Ma kikötöttünk itthon, álmodók! 

1910

Szeretem ezt a verset. És hogy mi köze van a most elkezdett Laminaria kendőmhöz? Csupán annyi, hogy itt én vagyok a nagy barna pók, aki pókhálócsipkét köt... végre megint. 

Azt hiszem a gombóc méretéből sejtitek, hogy ezzel elleszek egy ideig... elég hosszú ideig, és a végére bizonyára utálni is fogom az egészet, hogy aztán a blokkolt kendőm ölelgetve örömkönnyeket hullassak majd. Terv szerint kötögetem az alapmintát amíg meg nem unom, aztán megkötöm az Echoing Laminaria szélmintáját. Szóval most egy ideig ne számítsatok kötős bejegyzésre. :)

Kacskaringós indák a nyakamban

Végre elkészült a Daphne sál és már legalább háromszor volt rajtam, úgyhogy most már bizton állíthatom, hogy nem lesz lebontva :)

Anyunak nem tetszik, de az én anyám már csak ilyen kegyetlen őszinte egy nőszemély. Így imádom :)


Kedves férjem azt mondta, hogy úgy néz ki, mint egy kukac... lehet, hogy ez se bók volt?

Az tény, hogy a nyakamban összeugrik keskenyre, de majd ha kimosom, blokkolom és meglátom úgy milyen lesz. Egyre inkább hajlok afelé, hogy a Mandarin jobban szeret horgolva lenni, semmint kötve. Majd kipróbálom... hamarost... borzasztó hosszú ám a tennivalóim listája...