Őszi falevelek itt is, ott is

2012. szeptember 30., vasárnap

| | | 1 megjegyzés
Nem számoltam még össze, hogy hány levél mintás kiegészítővel - medállal, sállal, kendővel - rendelkezem és azt megtippelni se merem, hogy még mennyi készülhet majd. Íme, újabb példány a tűn:

A minta Daphne névre hallgat. A tű 4-es Novita zoknikötőtű - ez hivatott mutatni a sál hihetetlen szélességét, a fonal Barkáék Mandarinja és jól láthatóan újabb metamorfózisra készül. Még tavaly vettem pár gombócot egy boleróhoz. A bolerót megkötöttem, majd mivel nagy lett, hát lebontottam.


Majd újra megkötöttem, ezúttal kisebben. Felvettem kétszer, de nem szerettem, nem volt jó. A fonal tapintása imádni való, de mégse volt jó hordani, a hóna alatt és a hátán az alsó szegélyénél rettenetesen szöszölt. Van, mikor a fonal megmakacsolja magát és kijelenti, hogy ez vagy az nem szeretne lenni. Hát az én Mandarinom is ilyen makacs öszvér. Lebontottam, feltekertem motringba, kimostam, megszárítottam, gombolyítottam és mire ezzel készen voltam már a kezemben nyugodott a minta - az utolsó, amit ezzel a fonallal kipróbálok. Nem én találtam meg, véletlen jött szembe velem KicsiKató blogján. Azzal a lendülettel töltöttem le és nyomtattam ki, hogy aztán a Holden befejeztével rögtön el is kezdhessem.:)

Blokkolni nem fogom szerintem én sem, a fonal azt súgja nem szeretné, ha kiszögelném valahova. A minta jól áll neki, de hát a boleró mintája is jól állt neki, mégse volt jó. Izgulva és remélve kötöm, többször már nem bontom le. Ha sál se szeretne lenni, akkor részemről a Mandarin cseszheti és az összes maradék gombócom elajándékozom a fenébe! Na, most megyek is, kötöm tovább, és remélem, hogy ezúttal nem kell a fonalamban csalatkoznom...

Apróságok

2012. szeptember 26., szerda

| | | 6 megjegyzés
Szöszmöszölök Nektek eleget, most nézzétek meg azt, hogy mások mivel örvendeztettek meg engem szeptember eme ünnepekkel telezsúfolt csodás kis hónapjában. Avagy ünnepnapok az év kilencedik havában: 10,13,14,15,21,24,(28). Asszem ennyi. (A zárójelre a magyarázat lentebb olvasható;) ) Kihagytam valamit? :)

Anyu hímzett próbaképpen, eredetileg a Gabinak egy igazán kíváncsi, nyúlánk tudásszomjas kis kamaszbaglyot. E fióka sorsa úgy alakult, hogy anyu meghímezte ismét, így a képen huhogó tollgombóc próbapéldánnyá csúszott le a ranglétrán. Az, hogy névnapomra végül hozzám röppent nem kis vigyort csalt az arcomra.
Az a kis pufók lila Gombócartúr pedig Törpilla horgolótudományát dicséri. Olyan cuki, hogy belehalooook! Imádom mind a két kis drágát.

Szintén a névnapi szett része a következő páros. Szégyellősen pillogó sárga pelyhes kiskacsa anyu előadásában, és kíváncsian, nagy sárga talpain totyogó kék sálas kiskacsa Gabóca által horgolva. Drágák vagytok, köszönöm! :)
A nagyfejű papírrobot régi lakótársunk. Valamikor tavaly ősszel találta a Laci a receptet. Kinyomtatta, hazahozta, kivágtuk, összehajtogattuk és felköltöztettük a polcra. A virágot amit a kezében tart szülinapomra kaptam. Kalandos úton ért el hozzám, de szerencsére se az olasz, se a magyar posta nem vétette el a címet, így megkaphattam.Ha jól tudom Gabi kiapadhatatlan teapapír-gyűjteményét csappantotta a  kis virág (
)* létrehozása. Laci múlt héten takarított és akkor tűzte a nagyfejű papírrobot kezébe a virágot. Szerintem nagyon bájos így :)
Lacitól is kaptam meglepit, méghozzá házassági évfordulósat. Mondjuk ehhez meg kellett győznöm, hogy 24-én esküdtünk és nem 28-án, de ez nálunk belefér. Majd 28-án megünnepeljük, hogy majdnem akkor volt az esküvőnk... vagy valami hasonló :) Kaptam tőle rózsát, sört és...


Hétfőn délután 15:55-kor a munkahelyemen át kellett mennem a központi épületünkbe egy ügy miatt. 16:45-re végeztem. Felhívtam Lacit, hogy mit vigyek haza, meg hogy ugorjunk el egy cukrászdába ünnepelni. Mondta jó, találkozzunk otthon. El is indultam haza, mire 10 perc múlva csörög a telefonom, hogy hogy a túróba tudtam kimenni az épületből úgy, hogy nem vett észre. Mondtam, hogy otthonról nem láthat mindent, de már nagyon vigyorogtam. Megegyeztünk, hogy leszállok a villamosról és megvárom. Így is lett, türelmesen megvártam míg odabattyog hozzám loboncos hajjal, borostásan egy szép nagyfejű rózsával a kezében. Nagyon örültem neki, de azért ebből ne csináljunk ám rendszert, kérem! :)

Elsétáltunk a Szamos cukrászdába, megkóstoltuk az idei és a tavalyi ország tortáját, majd tovább indultunk a Margitszigetre, Laci tervei szerint borozni. Mire odaértünk sör lett, mert megdumáltam, hogy minek borozzunk, ha a sört szereti, meg nekem is jó lesz ám egy narancsos ser, egyedül nem tudok meginni egy üveg bort (ami a közelmúlt tapasztalatait illeti hárman sem tudunk meginni egy üveg bort). Na, én már a ser felétől is befáradtam, úgyhogy ezt az akciót másfél-félre a Laci nyerte. És mert az én hites férjem volt olyan drága jótét lélek, hogy még a spenótot is megfőzte, így este otthon nyugodtan és lelkiismeret-furdalás nélkül alhattam be a sertől:)

* Aki tudja minek a mije van a zárójelben annak a nyereménye legyen... MEGLEPETÉS:) A megfejtéseket komment formájában várom október 5.-ig.

Az a kis parkos terület a pályaudvar mellett

2012. szeptember 21., péntek

| | | 2 megjegyzés
Szeptember 9.-én Lackóval és Anyuval Bécsen át Firenzébe, majd Pratoba indultunk, hogy meglátogassuk egyszem Törpillánkat. Kivételesen nem volt kedvem kézbe venni az irányítást, így a szervezést Lackóra és Anyura hagytam. Rendesen az orrom alá is dörgölték, de nem okozott mély lelki válságot a dolog.

Miután felkászálódtunk a bécsi vonatra, és mint egy iskoláscsoport rögtön nekiláttunk a szendvicseinknek.
A majd három órás út olvasgatással, nézelődéssel és természetesen kötögetéssel telt. Útközben Laci megemlítette, hogy van egy kis fás-parkos terület a Wien Meidling Pályaudvar közelében, ahol megvacsizhatunk mielőtt felszállunk a firenzei vonatra. A pályaudvaron szerzett várostérképet nézve kissé hitetlenül pislogtam férjemre, a Schönbrunn feliraton tartva a mutatóujjam. "Parkocska? A császári palota kertje!" - mondtam. Mire ő a maga lazaságában rávágta, hogy attól még, hogy Európa egyik leghíresebb kertje, funkcionálisan mégiscsak park, ahol lehet sétálni meg piknikezni, úgyhogy szót se többet, menjünk. Végül is igaz. :) Megcsodáltuk hát a parkot, előkapartam fakuló tudásom a barokk kertépítészetről és a Schönbrunni kastély parkjáról. Remek élmény volt, amit csak fokozott a meglepetés, hogy Bécsig nem is tudtam, hogy láthatom a parkot :)





Holden, avagy az én szép zöld salátám

2012. szeptember 20., csütörtök

| | | 3 megjegyzés
Tegnap este elkészült a Holden kendőm. Mikor az utolsó pöcmörgőt is megkötöttem, és a kendőm a kötőtűről az ölembe huppant táncolni tudtam volna örömömben. (Ami azt illeti rémlik, mintha valóban táncra perdültem volna.) Megölelgettem, meggyömöszkéltem, összetekergettem, megcsodáltam legújabb nyakbavalóm. Csodálatos fej salátaként pompázott néhány fotó erejéig, még a nyál is összefutott a számban. Bámulatos, hogy mennyire másképp mutat a csipke blokkolás előtt és után. Lenyűgöző :)
Friss, zsenge kelkáposztalevélke.
Az én salátám. :)
Kimostam, blokkoltam és gyönyörködtem benne. Amíg a gombostűket egyesével a helyükre tűzködtem elnézegettem, ahogy a ráncos kis kendő kisimul és a csipkeminta hullámai elnyerik azt a formát, amit alkotójuk álmodott nekik. Varázslatos. Lacinak el is újságoltam, hogy már szárad a szépségem és hogy 66x132 cm nagy lett, és hogy a következő vékonyabb fonalból készül majd és nagyobb lesz. Laci válasza a következő volt: "És egy medvének adod majd, hogy ne fázzon?" Hiába, az én férjem^^
Blokkolás alatt.

Mosolyogva aludtam el és az én csodaszép spenót színű új kendőmről álmodtam. Ma reggel felébredtem, megmostam az arcom és szaladtam is gyönyörködni a kendőmben. Ó, bárcsak lenne hét fejem, hogy az összes csodaszép kendőm, sálam, nyakmelegítőm hordhassam egyszerre! Imádom a gyapjú pihe-puha tapintását, imádom, ahogy a szemek egymásba kapcsolódnak, a moha üde zöldjét és a páfrány árnyas erdőket idéző sötétjét. Elnézegetem, ahogy a blokkoláshoz használt gombostűk csálén bólogatnak mindenfelé. Mesés.
Sajnos nem állt meg az idő addig, amíg a kendőmben gyönyörködtem, így kapkodva készültem el, még az ebédem is itthon felejtettem, de sebaj, egy kis ámuldozás ennyi kellemetlenséget megér. Alig vártam, hogy hazaérjek és a nyakamba terítsem az új sálam. Megkértem Lacit, hogy fotózzon le, hogy megmutathassam nektek milyen csodás az új kendőm:

A fényviszonyokat okolva hamar feladata a címlapfotózást, így kénytelen voltam kezembe venni a fotómasinát és tükörből megörökíteni magam Nektek. Jól van na, tudom, hogy nem dolgoztam még el a szálakat, de az már csak pár perc, hamarosan meglesz az is :)