Labdát mindenkinek!

2014. június 9., hétfő

| | | 0 megjegyzés
 Minden gyereknek kell egy (inkább több) labda. Ezen a gondolaton felbuzdulva készítettem Petinek egy puha, színes, csörgős labdát. A szabásmintája szerint ez egy nem tök alakú labda. Nos, egy kis jóindulattal mondhatjuk, hogy nem tök alakú, hanem inkább fánk. Peti nem reklamált még, sőt, élvezettel fogdossa, zörgeti. Mert annyira megtetszett az első labda összevarrása után a móka, kiszabtam még kettőt két ismerős gyerkőcnek is.
Volt itthon egy aranyos, nagyon színes cicás textilem, tökéletes nézegetni való a piciknek. :)
Szabás-varrás közben
Egy labda
Meg mégegy labda. A harmadikról nincs fotó, mert gyorsabban ajándékoztam, mint fotóztam. :)

Pelenkázó alátét

2014. június 7., szombat

| | | 0 megjegyzés
A textilpelenka nagy előnye, hogy kis helyen elfér, könnyű és mindig kéznél van (már ha az ember lánya ugye magával hordja). Ám van egy nagy hátránya is a szutymorkányos plázás pelenkázós helységben meg a gyerekorvosnál: vékony és átengedi a hideget meg a bakterofób lelki szemeim szerint a koszt is. Szóval kellett valami, ami meleg és jól látható, hogy melyik felének kell a pöttöm popója felé esnie. Úgyhogy nosza, textiles szatyor elő, keressünk alapanyagot.

Meg is találtam a lábaspléd zöldjét meg a hálózsák maradékát.
Színt színnel egymásra tettem, kisimogattam.
Gombostűztem, majd kiszabtam a lehető legnagyobb téglalapot. Körbevarrtam, kifordítottam.
Tettem rá egy tépőzárat is, de arról utóbb kiderült, hogy tök fölösleges. Ez van akkor, amikor gyorsabban varrok, mint gondolkodom.
Készen is van. Puha, meleg, jól láthatóan különböző két oldallal.
Mondjuk kivasalhattam volna a vásznat, de mindegy. Végülis úgyis a táskámba gyűrve tartom az egész alkotmányt. A méret ha jól emlékszem valami 46,5 x 74 cm. Egyelőre még elfér rajta a kissrác, aztán meg majd max lelóg a lába. :)

Egy kendő, ami előtte egy másik volt

2014. június 5., csütörtök

| | | 0 megjegyzés
Hihetetlen, hogy még mindig akad tavalyról meg nem mutatott művem. Még a végén el kell hinnem, hogy nem is lazsáltam annyit a hosszúra nyúlt táppénzem alatt. Oké, olvastam vagy 8000 oldalt is, de arról ígérem, hogy nem lesz bejegyzés. :)

Szóval kötöttem magamnak egy kendőt. Még régen.Sima háromszög alakú kendő levélmotívumokkal a szélén. Sajnos a kendőtest csúfra sikeredett, így bár a színét szerettem, de a randa kötésem bántotta a szemem.
Lebontottam és a színátmenetes fonalból megkötöttem a Revontuli névre hallgató mintát.

Így viszont nem volt többé Ginkgo kendőm, ami mondanom sem kell tragikus. Ezért a szép narancsszín fonalamhoz vettem sötétbarnát és újrakötöttem a Ginkgo kendőm is. Ezúttal a kendőtest is szép lett, meg vagyok vele elégedve.


Sapka is kell hozzá

2014. június 4., szerda

| | | 0 megjegyzés
Bár volt három meleg sapkám, a sálkányomhoz egyik se passzolt, így MUSZÁJ voltam kötni magamnak még egyet. (Cseles vagyok: sál nem kell több, na de a sapi az más tészta.) Nagy szerencsémre egy fonal csere-bere kapcsán hozzájutottam még pár gombóc mókus színű fonalhoz, olyanhoz, amiből a sálkányhoz egészítettem ki a Zauberwiese fonalam. Ezútal Erin Ruth Molly névre hallgató mintájára esett a választásom. Kötéspróba, számolgatás után nekiláttam, majd mikor elkészült lebontottam, mert átesett a fejemen. Ugyan! Tök őszintén: ezen még meglepődtök? :)

Szóval megkötöttem másodszorra is a télen. Aztán mikor elkészült még maradt fonalam, így a sapin lévő csavart mintát előadtam kesztyűn is. És mert nem bírtam magammal, ezért párhuzamosan készült a Peti sapija meg az én kesztyűm.
A tíz tűs kötés.
A képet elnézve jut eszembe, hogy Peti sapijából is próbálkoztam más mintával, mert határozottan nem a fotón szereplő darab pihen most a szekrényben.

Kész a szett: sapka, sál, kesztyű.

Sálkány

2014. június 2., hétfő

| | | 0 megjegyzés
Még 2012. Karácsonyára kaptam apáéktól egy csodaszép gombolyag fonalat és egy kötőtűt vásárlási utalvány formájában. Mivel épp Karácsony előtt vettem egy nagy csomó fonalat a kardigánomhoz, így nem nagyon volt ötletem, hogy mire is költsem az utalványom. A fonalbolt oldalán elmerészkedtem a különlegességeket tartalmazó szekcióba, ahol is megláttam Őt, a gyönyörű őszi színekben pompázó Zauberwiese fonalat. Szerelem volt első látásra! A gond csak az volt, hogy összesen 1 db 10 dkg-os motring volt belőle, amiből sok mindent nem lehet alkotni. Talán egy sapi vagy egy fél sál kijön. Szomorú. Ám a bizsergés már ott volt és én addig-meddig nézegettem a fonalat, amíg rá nem jöttem, hogy felérne egy kisebb tragédiával, ha valaki más venné meg. Lecsaptam rá. Kellett, naná! Így kaptam egy igazán különleges karácsonyi ajándékot, amit imádok, de magamnak csak úgy nem vettem volna meg. (Mert csak úgy nem nézegetem a kézzel festett fonalcsemegéket, mert túl csábítóak, viszont elég drágák.) De az ajándék az más tészta! :) Hozzácsaptam még egy csipkekötőtűt, mert az épp hiányzott és rohantam is érte a boltba átvenni.
Ugye milyen csodálatos, ellenállhatatlan és gyönyörűséges? 
Egy ilyen fonalhoz nem illik a bonyolult minta, s nem is akartam nagyon túlspilázni. Valami egyszerűt, de érdekeset akartam. Így jutottam el a különböző spirál, sárkányfarok és cikk-cakk fantázianevekre hallgató mintákra. A minta lényege, hogy 4-5 szemmel kezdek el kötni, minden sorban szaporítok és bizonyos soronként leláncolok pár szemet, ami kevesebb, mint amennyit szaporítottam. Sálat akartam, egy sálhoz pedig kevés volt a fonalam. Kerestem hát hozzá azonos vastagságú, de egyszínű gyapjúfonalat és nekiláttam. És csak kötöttem a cikkeket, cakkokat, lépcsőket, míg a végén egy csodálatos tüzes sárkányfarkat nem kaptam. S mivel ez egy sál, hát legyen a neve sálkány :)
Egész télen ebben virítottam. Egy ilyen mellett nem is kell több jó meleg, vastag sál. :)
Tavaly nyáron készült, mikor a lakásban is 32-34°C volt. Így tüntettem a meleg ellen. Ami pedig még szuperebbé teszi, hogy hordhatom a szürke, a barna és a fekete kabátommal is. És tök vidám a borongós téli napokon. És jól állnak neki a hópelyhek! :)

Horgolt cipellők

2014. június 1., vasárnap

| | | 1 megjegyzés
legutóbb ott hagytam abba, hogy a sapkák után még maradt pár méter kék fonalam, amiből kis cipőket akartam készíteni a fiam óriási, 9 cm hosszú lábaira. Először itt is a megfelelően pasis, ugyanakkor jól funkcionáló modellt kellett megtalálni. Fontos volt, hogy könnyű legyen feladni a babára és elég magas szára legyen, hogy jól melegítse a lábikókat. A Ravelryn elképesztő mennyiségű minta található, ám a kritériumaimnak megfelelőt igencsak keresni kellett. Először kötni akartam, mert abban ügyesebb vagyok, de a kötés az természetéből fakadóan vékonyabb és jobban nyúlik, mint a horgolás, ráadásul bonyolultabb vele ilyen komplex formákat létrehozni. A megfelelő mintát végül itt leltem meg. Ehhez újra meg kellett tanulnom horgolni, s az bizony ismét keserves volt. Négy gémkapocs lógott a cipőcske talpából, hogy biztos ne hagyjak ki semmit a mintából és két nap alatt három bontás után végül elkészült a fél pár cipő. S hogy mit jelent az, ha valaki horgolni is tud? A másik fél pár két és fél óra alatt készült el. :)
A talpához két szál gyapjú zoknifonalat fogtam össze, szintén finnországi szerzemény.
Kicsit már viseltes, mostanra ki is nőtte a kislegényem.


Sapka sárgadinnyére

2014. május 30., péntek

| | | 0 megjegyzés
Heteket dilemmáztam tavaly ősszel azon, hogy mekkora lesz a gyerek feje? Nemcsak azért, mert foglalkoztatott a nagy kérdés, amit az egyik kedves ismerősöm fogalmazott meg igen találóan - Próbált már maga átnyomni egy sárgadinnyét egy kulcslyukon?” - hanem, mert sapkát akartam kötni a porontynak. Mégse fázzon a kis feje úgy télvíz idején.
Sokat keresgéltem a megfelelő mintát, amin nincsenek csápok, fülek, szarvak, taraj, agancs és egyéb teljességgel haszontalan dolgok, valamint kerültem az émelyítően cuki megoldásokat is. Így esett a választásom Donna Higgins Basic Baby Hat névre hallgató mintájára. Egyszerű, bájos és mivel a passzéja végig sima kötés, így ha kicsit kisebb a baba feje jobban feltekerem a szélét, ahogy nő úgy meg kicsit lejjebb lehet tekerni. Összességében van 2-3 cm játék benne.

Neki is láttam Karácsony környékén a még 2009-ben Finnországban beszerzett jó meleg maradék gyapjúfonalaimból. Készült kötéspróba is, de minek? Hiába számoltam le gondosan a szemeket a kötéspróba alapján. Munka közben, ahogy a sapi bőségét próbálgattam, átrendeződtek a szemek és jóval bővebb lett. Az első, kék csíkos verzió borzasztóan nagyra sikerült, ezért kötöttem egy kisebbet is.
A kicsit az előző bejegyzés végén már láthattátok. A csíkos jó lesz őszre, télre. (Igazából már most is elmegy a gyerek fején, bár azért még elég bő.) A csíkoson lévő pompon még anno Helsinkiben készült. Nem volt vele konkrét célom, csak úgy csináltam egy pompont s lám: sosem gondoltam volna, hogy a fiam sapiját fogja ékesíteni. :)

Ezzel a fehér fonal el is fogyott, a maradék kékekből pedig kiscipő készült két pici lábra.

Ho-ho-hó, hordozni jó! :)

2014. május 28., szerda

| | | 0 megjegyzés
Petit először 5 napos korában vettem fel hordozókedőbe. Csak sírt és sírt, pedig a poci tele, a pelus tiszta volt és hiába ringattam, nagyon neki volt keseredve a kislegény a világnak. Felvettem hát a kendőbe, hátha úgy jobb lesz, s lássatok csodát, elhallgatott. Sőt! Elaludt édesen. Azóta hordozom, napi sok órát. Kiegyensúlyozott, kíváncsi, érdeklődő. A védőnőnk nem nézi jó szemmel. Megkérdőjelezett. Sokszor. Jó ez annak a babának?” „Ugye anyuka, azért vízszintesen is tartja? Az ilyen piciknek vízszintesen kell feküdniük, így nagyon görnyed szegény. Makacs vagyok, de a folytonos károgás kikezdte a makacsságom és bár rengeteget olvastam a témában és TUDTAM, hogy a Peti csontozatának, izomzatának, idegrendszerének és úgy összességében az egész gyereknek ez a lehető legjobb dolog, mégis elbátortalanodtam. Hisz a védőnő ezt a szakmát űzi már vagy másfél évtizede. Mi van, ha hibát követek el? Mi van, ha ártok a gyerekemnek? Bár nem mondtam le a kendőről, mert ebben tudtam megnyugtatni Petit, nem használtam annyit, mint szívem szerint tettem volna.

Aztán jött a fordulat: március vége felé elmentünk a kötelező csípőszűrésre, ahol az ortopéd orvos megállapította, hogy Peti csípője kissé kötött és terpeszbetétet javasolt. Megkérdeztem, hogy hordozhatom-e, mert olvastam, hogy a hordozás a csípő fejlődése szempontjából nagyon előnyös. A doktornő pedig azt mondta, hogy TERMÉSZETESEN! HORDOZZAM MINÉL TÖBBET! Megkönnyebbültem és azóta hordozom a porontyot, amikor csak igényli.

Március végén, ugyanazon a héten, mikor az ortopédián voltunk, a gyermekorvost is felkerestük az esedékes oltás miatt. A szurin kívül kaptunk dörgedelmet is: Hasra kell fektetni a gyereket. Mondtam a dokinak, hogy a Peti gyűlöli a hason fekvést, kettő másodperc alatt kezd el őrjöngeni. A doktornő azt mondta, hogy akkor is! Ha nem fekszik hason, nem erősödik meg a háta és akkor gyógytornászhoz küldi. Naponta legalább háromszor tíz percet feküdjön a hasán! Nehéz szívvel vettem a tanácsot. Tudtam, hogy a gyerekem azért üvölt, mert nem jó neki. Egy kisbaba ugyanis semmiféleképpen sem üvölt pusztán passzióból. Peti hordozva szépen tartotta a fejét, de hason fekvésből nem tudta rendesen emelni, csak átfordítani. Küzdött a feje súlyával, de én úgy gondoltam, hogy majd emeli, ha eljön az ideje. De mégis: egy orvos véleményét nem hagyhatom figyelmen kívül.

Próbáltam hasra tenni a porontyot, mert nem akartam gyógytornászhoz vinni. Őszintén szólva a 10 percet sem nagyon bírtam ki, a háromszor tízet meg végképp nem. Nem akartam, hogy a fiam meggyűlölje a hason fekvést. Ha pedig kényszerítenek valakit valamire, amit nem akar vagy nem jó neki, akkor azt meg fogja gyűlölni. Pár nap múlva úgy döntöttem, hogy nem erőltetem, mert ez kínzás! Naponta többször hasra fordítottam, de az első nyüsszenésre már fordítottam is vissza, mert azt akartam, hogy a gyerekem tudja, hogy számíthat rám, hogy nem hagyom cserben, hogy segítek neki. Ezen felül pedig hordoztam. Sokat.

Április végén újra oltásra mentünk. Odafelé pont összefutottunk a védőnővel, aki lelkendezett, hogy milyen kis nyugodt, figyelmes és érdeklődő ez a gyerek. Mondtam neki, hogy a hordozókendőből mindent lát, és biztonságban érzi magát. A babakocsiból meg csak az eget meg a fák lombját látná. A védőnő erre azt válaszolta, hogy a fák lombját is kell ám nézegetni. Nézegetjük mi azt is, védőnéni kérem. Mikor kinézünk az ablakon mindig megnézzük a fákat a ház előtt :) Érdekes, hogy ugyanazok az emberek dicsérik a fiam nyugodtságát és érdeklődését, mint akik azt mondják, hogy tegyem le, tegyem be a babakocsiba. Vajon miért nem látják a nyilvánvaló összefüggést?

A rendelőben dokinő megvizsgálta a Petit, beadta neki az injekciót és már mehettünk is. Kérdeztem, hogy mi a helyzet a hátizmaival, mert egy hónapja még gyógytornásszal fenyegetett. Azt mondta, hogy teljesen rendben van a gyerekem, de azért fektessem hasra rendszeresen. Elégedetten mosolyogva távoztam. Ó igen, hasra fektetem én a gyerekem minden nap hol gyakrabban, hol ritkábban. A másodpercekben mérhető időtartam pedig apránként percekké nőtt. A fiam nézelődik, a játékai után nyúlkál és mindezt úgy értem el, hogy nem hagytam napi fél órát üvölteni. Ja igen, és nem egészen négy és fél hónaposan hasra fordul. Magától. Aztán reklamál, hogy tragédia történt, fordítsam vissza, mert az még nem megy neki. Édesem. :)

Tartozom még egy vallomással: A terpeszbetétet napi 24 órában kell(ett volna) hordani. Eleinte csak akkor vettem le, amikor hordoztam Petit. Aztán valahogy elfelejtettem visszaadni a Petire, mikor letettem. Aztán kijelentettem, hogy napközben nem is adom rá, mert akadályozza a mozgásban. Éjszakára még szorgosan ráadtam, akkor úgyis alszik, nem zavarja.

A kontrollra hordozókendővel mentünk. A doktornő meg is dicsért, amiért hordozom a porontyot és a Petit is megdicsérte, hogy milyen jó laza és milyen szépen tartja a fejét. Hát igen! Az én fiam! :)

Azért, hogy legyen valami mutogatnivaló is, íme a hordozótakaró, amit még pocakosan varrtam a kétsoros gombos kabátomhoz.
Két réteg polárból készült egy zsebbel, mert maradt hozzá anyagom. A nyakánál, a baba popója alatt és az alján szűkítővel. Sokat méricskéltem, hogy megfelelő méretűre sikerüljön varrnom a takarót, hisz mikor készítettem akkora volt a pocakom, hogy a kabátom össze se ért rajtam. A tükör előtt pedig kellett némi képzelőerő ahhoz, hogy pocak nélkül, hordozott babával lássam magam.
A hordozótakaró belső része tépőzáras, hogy ha nagyon hideg van, akkor a két réteg polár közé még rakhassak bélést. Úgy terveztem, hogy az itthon lévő pár négyzetméter vliesből szabok majd, ha kell, de végül nem szabtam. Egyszer mentünk hatalmas szélben, akkor egy összehajtogatott törülközőt építettem bele a plédbe.
Használat közben a három hetes poronttyal.
A képpel kapcsolatban egy kis szösszenet: Egy néni egyszer megállított, hogy
Az ott egy kisbaba?” „Nos nem, csak sapkát hordok a pocakomon, hogy meg ne fázzon. - gondoltam, de ehelyett csak annyit mondtam. Igen, Ő egy kisbaba. A néni erre összecsapta a kezét és ennyit mondott: Ó, de aranyos!" Én meg igyekeztem nem felnevetni. Azóta tudom, hogy nem kell látni a babát, ahhoz, hogy aranyos legyen, elég csak tudni, hogy ott van. :)

Lábaspléd

2014. május 27., kedd

| | | 0 megjegyzés
Valamelyik kismamás kuponfüzetben vagy prospektusban láttam egy utazós plédet, ami azért tetszett meg nagyon, mert ezzel a megoldással be lehet csatolni a csöppséget plédestül az autós hordozóba. Nem mintha olyan sokat autóznánk, voltaképpen nélküle is meglettünk volna, de megtetszett az ötlet, így megvarrtam. Ha meg már megvarrtam, hát használtuk is főleg a babakocsi mózeskosarában, ami elég szűk, így jól jött a kis helyigényű meleg pléd.

Igen, múlt időben, mert azóta kitavaszodott, sőt, már itt a nyár, a babakocsi pedig két hónapja a sarokban porosodik. A Peti is és én is a hordozásra szavaztunk, így a lábaspléd ment a szekrénybe, mi meg minden nap meghódítjuk a világot. Gond nélkül lépcsőzünk, vásárolunk és akkor sem esek kétségbe, ha egy autó a járdán parkol és csak oldalazva férünk el. Mielőtt teljes lelkesedésemben elkezdek ódákat zengeni a hordozásról visszatérek a lábasplédhez. A hordozásról majd írok legközelebb, a hordozótakaróm kapcsán. (Lám-lám, olyat is varrtam ám. :) )

A pléd alsó része kétrétegű: kívül krémszínű polár, belül fűzöld wellsoft. Hogy én mennyire imádom simogatni azt a plédet! :) Fantasztikus textilia ez a wellsoft, csak rettenetes szabni-varrni. A szőrökre nem fog a varrókréta, de minek is fogna, ha hozzáérek nyúlik, mint a rossznyavalya. De csak keresztben, hosszában egyáltalán nem. Én viszont ferdén szabtam, na úgy varrni, hát... öhmmm... (keresem a megfelelő kifejezést)... kissé komplikált. A polár is nyúlik, de nem annyira és nem úgy. Két nyúlós anyagot összevarrni trükkös feladat. Egyik kézzel toltam a varrógép talpa alá a wellsoft felőli oldalt, a másikkal pedig húztam a polár részt. A végeredményre azonban nem panaszkodom és legalább tesztelhettem a varrógépem sztreccs programjait. Jelentem, jól vizsgázott az AEG. Anyu régi Naumannjával azt hiszem ez nem sikerülhetett volna.

A végeredmény egy finom, puha meleg pléd lett, ami egyelőre a kisszekrényben pihen, de jól jöhet bármikor, ha fú, ha fagy.

Mint egy hólepte csodálatos zöld mező! Az én színeim! :)

Háló-zsákban-futás

2014. május 26., hétfő

| | | 0 megjegyzés
Még a pocakomban volt a Peti, amikor a védőnővel egyszer arról beszélgettünk, hogy miben fog aludni a pici? Számomra nem volt kérdés, hogy a hálózsákot választom, de a védőnő azt mondta, hogy az újszülöttek még nem ficorognak annyit és szívesebben alszanak takaróval. Erre kikerekedtek a szemeim. Még hogy nem ficorognak?! Cseréljen helyet egy napra a bordáimmal és megtudja, hogy mennyire nem ficorognak! A Ctg-n a vizsgálófejjel állandóan üldöztem a kölkömet, pedig számos tanúm van arra, hogy nem volt bennem túl sok hely bújócskázni meg fogócskázni. Szóval biztos voltam a hálózsákban, de mert nem árt, ha van takarója is a kissrácnak, hát lett takarója is.

A kórházban a szülészeti osztályon veterán nővérek tekergetik a gyerekeket szabadulásbiztosan a kisplédekbe. Az én fiam azonban annyira ügyes és erős és okos, hogy már 1 naposan is ki bírt szabadulni. (Öhm... ha nem lennék annyira elfogult, akkor a hatalmas elánnal véghezvitt tettet azzal indokolnám, hogy a Peti rühelli, ha le van fogva/kötve/bugyolálva a keze, a lábai meg folyamatosan kalimpálnak, ha ébren van.) Szóval Peti fiam fogta magát, a vállaival kifészkelődött a plédből, utána pedig páros lábbal rugdosódva kihernyózott a muszájkabátkából. Annyira büszke voltam rá! Az én fiam! Az én erős, ügyes nagyfiam! :)

Hazaérkezésünk után éjjel hálózsákban altattam, de nappal csak a takaróját terítettem rá, mert ha már van, akkor használjuk, meg nappal mégse tarthatom hálózsákban a gyereket, attól függetlenül, hogy akkor még amikor nem evett, aludt. Nem volt egy hetes, amikor bemutatta, hogy hogyan képes az aktív helyváltoztató mozgásra. Nem a takarót rúgta le, hanem kikúszott alóla. Mondtam már, hogy mennyire ügyes? :)

Szóval a hálózsák a hordozókendő után a kisbabákkal kapcsolatos második legjobb találmány. (Na jó, a mai borzalmas baleset után azt hiszem az eldobható pelenka megelőzi a hálózsákot.) Ősszel nézegettem babaoltokat, szabásmintákat, az én régi hálózsákom és végül megalkottam a saját verzióm, ami számos másik modellre is hasonlít, de hát nincs új a nap alatt: ez egy kutya közönséges hálózsák, semmi speckó. Illetve két hálózsák. Egy rövidebb-vastagabb meg egy hosszabb-vékonyabb. Történelmileg úgy alakult, hogy a tervezett hossz csak az egyik textilnél volt kivitelezhető, a másikat ezért 5 cm-re rövidebbre alkottam meg, de még így is sok-sok helyet hagyva a pöttöm lábikóknak a kényelmes kalimpálós éjszakákhoz.

És hogy ne folyjon ki a szemetek az olvasástól, íme a képek:
A gyerek lába most, 67 cm-es szédületes magasságával már az alsó íves levarrás alá ér, szóval talán kitart még pár hónapig a hálózacsi. :)
Kívül mintás, belül egyszerű pamutvászon, a bélése vlies. Teljesen szétcipzározható.
Alul a hosszabb-vékonyabb, felül a rövidebb-vastagabb.
Meglepő, hogy mire befejeztem a varrogatást addigra macimérgezést kaptam? :) Szerencsére mostanra kihevertem, úgyhogy a nagy tavaszi varróprojekt keretében tervezek egy pelenkázó alátétet, talán egy pelenkázó-neszesszert vagy mifenét a jelenlegi reklámszatyor helyett és csak úgy, mert mókás, egy textil labdát előadni. A labda szabásmintája itt pihen előttem az asztalon, a színösszeállítás a fejemben lapul. Tök jó lesz, majd mutatom. :)

Hálózsák ide vagy oda, akárhova teszem este a kiságyban a gyereket, reggel a rácsról kell lefeszegetnem, pedig nem lejt a kiságy :) 

Rácsvédő és ágynemű

2014. május 24., szombat

| | | 0 megjegyzés
Még ősszel beszereztük a babaágyat és gyorsan össze is raktuk. Na jó, igazából a Laci rakta össze, én meg segítettem neki. Például tök ügyesen tudok fiók aljat szögelni. Szerencsére Peti se borult ki tőle annyira, mint a robotgéptől. Hiába, fiúból van, na :) Szóval én segítettem Lacinak ágyat összerakni, ő meg nekem babaágyneműt és rácsvédőt varrni. Természetesen a tanácsaival és nem tettlegesen. A varrogatás az én küldetésem!
A remekmű és sok-sok varrományom.
Én nem akartam rácsvédőt, teljesen feleslegesnek tartottam. Laci viszont akart. Kompromisszumképesen javasoltam, hogy legyen az ágy egyik végében meg hosszában két oldalt az ágy feléig. Erről az én drága férjem hallani se akart, mert
Mi van, ha a gyerek beveri a lábát?” „Nos Drága Férjem, az van, hogy akkor majd nem rugdossa a kiságyat. Mondanom sem kell, hogy mennyire kegyetlen anya vagyok, képes lennék hagyni, hogy a még meg sem született gyerekünk kékre-zöldre törje magát a kiságy rácsán. Kedves apuka! Fogalmad nincs miket kibírnak ezek a lábikók a bordáimon edzve:p Nem kell annyira félteni, kemény kislegény.

Lacit nem győztem meg és mert nagyon a szívén viseli a ded testi épségét ezért az ő kedvéért vállaltam a kiságy körbepárnázását. Ahhoz viszont ragaszkodtam, hogy ne egy darabból álljon a védmű, mert a 380 cm az kezelhetetlen hossz. A titkos tervem az volt, hogy legalább a kifelé néző oldalra ne kelljen fölrakni a rácsvédőt, hogy macikon kívül lásson mást is a poronty. Mikor elkészült a mű kimostam, vasaltam és felraktuk az egészet, körbe. Mikor hazahoztuk Petit a kórházból levettem, hogy a fotelban üldögélve láthassam az alvó arocskáját. Azóta se került vissza az a fránya védmű, pedig a gyereket minden reggel a rácsról kell lefejtenem, mert még hálózsákban is odakúszik és kidugdossa rajta a kezét meg a lábát. Nagyon aranyos! Imádom! :) (És nem kék-zöld.)

Mivel az ágy két vége enyhén ívelt, ezért a rácsvédőt is ívesre készítettem és mert lelkes voltam és tökre ráértem, ezért a pamutvászon mintája alapján készített applikációkat használtam. Ha már alkotok, akkor annak megadom a módját. :) Szerintem tök jók lettek ahhoz képest, hogy életemben először csináltam ilyet. Büszke vagyok magamra annak ellenére, hogy nem lett tökéletes. Peti se panaszkodott még. :)
Mivel a mi kiságyunk három oldalról tömör és csak egy oldalról rácsos, ezért meg kellett oldania védmű rögzítését. Lacival több ötletet is kigondoltunk, végül tépőzáras füleket varrtam a párnákra, és a tervek szerint a tépőzár másik felét a kiságyhoz kétoldalú ragasztószalaggal rögzítettük. Sajnos a ragasztó nem tartott elég erősen, így odacelluxoztuk a füleket az ágyhoz. Egyelőre rombolásbiztos megoldásnak tűnik.

És mert annyira büszke vagyok ezért az applikációk közelről:
A piros kockás anyag igazából ferdepánt, de kivasaltam és maciruhává ügyeskedtem.

A szaténszalagot is itthon találtam, az egyik nászajándék volt vele átkötve.
Az ágyneműnél a takaró méretén töprengtem sokat. 70x90 cm vagy 90x 140 cm legyen? Végül a nagyobb méret mellett döntöttem, mert azt Peti ovis koráig használhatja majd. A takarót úgy terveztem, hogy kettéhajtva is jól nézzen ki, mert amíg pici a poronty, addig úgyis kettéhajtva terítem rá vagy a kettéhajtott takaróba teszem a pöttömöt. A színének egyharmada fehér, kétharmada mintás, a kettő között szaténszalag fut. A visszája fehér. Kinyitva hosszában látható rajta a sáv, kettéhajtva keresztben.
A párnát én fölöslegesnek tartottam, Laci nem, így a kölcsönös véleménynyilvánítás után megvarrtam. Laci kicsit aggódott, hogy a szalag törni fogja a gyerek fejét, de megnyugtattam, hogy ha így lesz, akkor majd megfordítjuk. (Létezik para-apa?) A gyerekorvos Peti hazahozatalát követő látogatásán kivette a kiságyból mondván, hogy a fejére fogja húzgálni, ne használjuk. Nem használjuk. A takarót se vettem elő már egy ideje, mert a poronty nagy szabadulóművész, így inkább hálózsákban altatom, azzal együtt is végigközlekedi a kiságyát. A hálózsákokat majd legközelebb mutatom. :)
Paplan kinyitva.
Paplan félbe hajtva.
A kisszobába csináltatott függönyből kb. 30 cm-t vágtak le és a függönnyel együtt ezt is megkaptuk, amiből a kiságy aljára készítettem ezt a kis függönyt. A textil 240 cm hosszú, pontosan a kiságy kétszerese, ami kicsit sok, de levágni nem akartam belőle, mert ha már nem lesz rá szükség, akkor díszpárnákat varrok belőle. Vagy ovis zsákot. Vagy bármi mást, ami addig eszembe jut. :)

Imádom a babaszobánkat!

Mit kezdjen az ember lánya a fél zsák megmaradt polisztirol gyöngyével?

2014. május 22., csütörtök

| | | 0 megjegyzés
Nemrég elmeséltem hogyan lett a nadrágomból szoknya. Apa azonban rávilágított, hogy a férfi nadrágok is tönkremennek és a férfiak többsége (Hála az égnek!) nem elég extravagáns ahhoz, hogy szoknyát hordjon. Azonban nekik sem kell megválniuk kedvenc farmergatyáiktól, hiszen vannak még alternatívák. :) 
Még menő zsebet is kapott mindkét oldalára. :)
Az én babzsák puffom nem azért született, hogy újrahasznosítsam a Laci elkopott farmernadrágját. A célom a megmaradt 25-30 liter polisztirol gyöngyöm praktikus tárolása volt. A szoptatós párnába kevesebb, mint a fele kellett a gyöngyöknek, így a maradék gyöngyöt babzsák-puffnak szántam. Amúgy el tudjátok képzelni, hogy mekkora kaland egy szemeteszsáknyi polisztirol gyönggyel metrózni?  Egész hazáig izgultam, nehogy kiszakadjon a zsák és elfújja a metró huzatja a gyöngyeim. Tiszta stressz volt, de szerencsére hazaértünk az egész zsáknyi kinccsel. :)

Az anyutól kapott angin huzatból készült a babzsák puff belső huzata is. Ez cipzárral záródik. Ez után jött a neheze: a külső huzat. Valami erőset akartam, de mutatósat. Kordbársonyom volt itthon, azt fontolgattam, de aztán a kezembe került a Laci kidobásra ítélt farmernacija és ezt a drága férjem is jobbnak találta. Méricskéltem, tologattam a szabásmintát a nacin és úgy határoztam, hogy némi furfanggal pont kijön a nadrágból a huzat. A puff mérete pedig akkora, hogy pont beférjen az IKEA-s fotel alá. Győzelem és az egész került kb. 1000 Ft-ba, mert csak a polisztirol gyöngyöt kellett venni, a többi újrahasznosítás. :) Ilyenkor annyira büszke vagyok magamra! :)

Ha már nem használom lábtartónak majd használja a Peti üldögélni. Lelki szemeimmel már látom a kisautós/vonatos applikációt az oldalán és/vagy a tetején. Ezen sosem fázik majd meg a kislegény popója! :)

Hmm... elképzelhetőnek tartom, hogy varrok még babzsák-puffot. :) Jó móka! :)

Szoptatós párna - avagy a nagy őszi varróprojekt első terméke

2014. május 21., szerda

| | | 0 megjegyzés
Tavaly ősszel Lacival nekiláttunk a babakelengye összeállításának. Nagyjából az összes kismamáknak szóló promóciós anyag tartalmaz valami ajánlást, kelengyelistát. Ezen kelengyelisták olvasgatása során az első kérdés, ami felmerült bennem az volt, hogy "Ezek tényleg mindent rám akarnak sózni?" Persze ha a gyerekemről van szó nem utasítok el semmit alapos megfontolás nélkül, ezért a kelengyelisták tartalmának elemzésébe kezdtünk. Első körben három halmazt képeztünk:
1. Biztos, hogy kell.
2. Biztos, hogy nem kell.
3. Fogalmunk sincs micsoda és mire való.

Ezek után a 3. csoportba tartozó holmikról elbeszélgettünk egy, a témában megfelelő jártasságot bizonyított személlyel, nevezetesen Anyuval. A hosszas diskurzus eredményeképpen a 3. csoport elemeit áthelyeztük a 2. csoportba.

A neheze csak ez után következett: El kellett dönteni, hogy miből milyet, mennyit vegyünk?
Az első, ami meglepett, hogy irtó drágák a babacuccok. Eddig azt hittem, hogy az esküvőnél nincs drágább műfaj, pedig a baba talán még annál is nagyobb biznisz.
A bababoltban nézelődve bosszankodtam a Lacinak:
- Ágynemű? Hát varrok én szebbet, jobbat, pontosan olyat, amilyet csak akarunk!
- Szoptatós párna? Nem kunszt.
- Most komolyan ennyibe kerül egy hálózsák? Na ne már!

A varrogatás gondolatára teljesen fellelkesültem. Annyira haszontalannak éreztem magam itthon egész nyáron a kényszerpihenőn, hogy erre a varrogatásra már csak terápiás jelleggel is szükségem volt. Persze a nyáron kötöttem magamnak pár cuccot, de tök őszintén: semmi szükségem nincs még egy csipkekendőre. Ezen a ponton szeretné jelezni egy motoszka kis hang a vállamon, hogy Márhogyafenébenevolna? Mert lehet, hogy van csokibarna, dióbarna, narancsos-bordós színátmenetes barna, de búzaszín még pont nincs. Ó, mondtam már, hogy tök véletlen van egy gombolyag búzaszín csipkefonalam és hozzá egy kötésmintám? Hmmm... elméláztam, bocsánat.

A vége az lett, hogy megterveztem a szabásmintákat, anyagszükségletet kalkuláltam és beszereztünk 12 méter pamutvásznat, pár méter cipzárt, hozzá kocsikat, némi vliest és egy jókora zsák polisztirol gyöngyöt.
Úgy terveztem, hogy itthon szabok, gombostűzök és majd átmegyek anyuhoz két napra megvarrni a cuccokat. A Laci vétózott. Közölte velem, hogy kapok tőle elő-karácsonyi ajándékként egy varrógépet, még annak az árával együtt is kisebb az anyagköltség, mintha a folyton bővülő varrnivaló-listámon szereplő dolgokat készen vesszük, és így nem kell a szép gömbölyű lomha testemet átcipelnem Keszire. A varrógép pedig onnantól csak hasznot hoz majd, úgyis szeretek varrogatni, hát hajrá! Így kaptam októberben varrógépet és bár kissé körülményes volt a strandlabda méretű pocakommal varrogatni, nem hajtott a tatár. Kényelmesen, nyugodtan szépen sorban megvarrtam mindent.

Elsőként a szoptatós párna készült el, amit biztosan nem vettem volna meg a boltban, pedig a végén már el se tudtam képzelni, hogy nélküle aludjak. Egyszerűen imádom! Csodálatos egy találmány! A szabásminta se volt nagy cucc, úgy terveztem, hogy keresztbe ráférjen a 140 cm széles vászonra, amúgy laza csuklóval rajzoltam meg. A belső huzat egy paplannak indult, de soha meg nem töltött angin huzat volt, amit anya ajánlott föl. A belső és a külső huzat is cipzáras, így a polisztirol gyöngy mennyisége szabályozható. Az egész párna-gyártásban a töltés volt a legviccesebb. Egy műanyag kancsóval mertem a párnába a tölteléket és ugye ezek a polisztirol gyöngyök könnyen feltöltődnek és szökdösnek, szaladgálnak, önálló életet élnek, úgyhogy fogócskázhattam velük négykézláb a kisszobában a nagy pocakommal. Viccesen nézhettem ki.
Megkötős, cipzáras, kismackós.
A szoptatós párnám egy valamire nem vált be: a szoptatásnál nem használjuk. Az első hetekben próbálkoztam vele. Volt, amikor tök jónak tűnt, de végül Peti úgy döntött, hogy nem kell neki, így egyelőre a szekrényben pihen. Néha előveszem, ráfektetem a töpörtyűm, de pár perc ficorgás után elsüllyed a polisztirol gyöngyök között és azt nem nagyon szereti. Meg tudom érteni. Esetleg, ha nagyobb lesz majd játszik vele/rajta.

Zabos-bármis keksz kísérlet

2014. május 19., hétfő

| | | 0 megjegyzés
Sok-sok olvasgatás és beszélgetés után úgy döntöttem, hogy amikor eljön az ideje - úgy kb. két hónap múlva - akkor Petivel az igény szerinti hozzátáplálást fogjuk kipróbálni. Sokkal szimpatikusabb, mint a pürés-kanalas módszer. Ehhez keresgélek olyan recepteket, amik mind összetevőikben, mind állagukban megfelelnek a célnak. Fontos, hogy kevés és a babák számára hasznosítható, nem allergizáló összetevőből álljon, könnyen meg tudja fogni és elég puha legyen ahhoz, hogy meg tudja enni fogak nélkül is a poronty. Így jutottam el egy ismerősöm ajánlásával a következő zabos keksz recepthez.

Végy egy almát, pucold meg, reszeld le/aprítsd fel, fogj némi zabpelyhet, keverd hozzá, majd tégy hozzá egy kis őrölt lenmag és víz keverékéből álló ragacsot. Keverd össze, süsd meg és kész.
Kipróbáltam almával, banánnal és mazsolás-rebarbarával is. Az alma nagyon finom lett, a rebarbarás-mazsolás elég savanyú, de nekem bejön, a banános viszont... atyaég! Ennek tömény banánszaga van! Ezen a ponton jogosan teszi fel a kérdést bárki, hogy mi a fenéért csinál valaki banános kekszet, ha rosszul van a banán szagától is? Ami azt illeti, én is feltettem magamnak ezt a kérdést vagy 100-szor miközben sült. Viccet félretéve attól, hogy utálom a banánt, a gyerekem még megpróbálkozhat vele és eldöntheti, hogy neki bejön-e vagy sem. A másik ok pediglen, hogy akár még finomnak is találhattam volna.
Tudom, nem szép, de egészséges és finom.
Az teljesen biztos, hogy ilyet még sütök és kipróbálom kókusszal, meggyel, barackkal, répával, esetleg sütőtökkel is. Tök jó, hogy nincs benne se cukor, se liszt. Amúgy most komolyan: a babapiskóta ki szerint egészséges?

A húsvéti kraken majdnem olyan, mint a karácsonyi tatu.

2014. május 18., vasárnap

| | | 1 megjegyzés
Petinek akartam valami cukiságot szerkeszteni, ezért a Ravelryn szemezgettem. Láttam ott mindenféle figurát, baglyot, nyuszit, cicát, na de a legcukibb mégis csak egy nyolckarú kis jószág volt. Bizony-bizony, a Kraken nagy szerelem lett első pillantásra. :)
Mivel azonban épp Húsvét előtt jártunk, ezért gondoltam meglepem a kölköt egy kötött nyuszival is, és mivel kötni tudok, horgolni meg minden művem előtt újratanulok, így a nyuszival kezdtem. Azért, hogy igazi húsvéti nyúl legyen, hát a pocakjába rejtettem egy kindertojás kapszulát megtöltve egy törött fém fityegővel, egy párjanincs gombbal és egy zacskó randa teklagyönggyel. Szóval ez a nyuszi garantáltan hoz tojást, bár remélem, hogy a pocakjában marad. :)
Minta: Henry's Bunny - Ravelry
Ami a krakent illeti, természetesen nem maradt ki ő sem. Pont volt egy kis maradék tengeri herkentyűnek való fonalam, így villámgyorsan elkészült hát ő is (minden alkalommal gyorsabban tanulok meg újra horgolni:) ):

Minta: Young Kraken - Ravelry
Valamikor Mr. Tibblest is muszáj leszek elkészíteni, mert túl aranyos ahhoz, hogy kihagyjam.

Van egy kardigánom is készülőben, amit akkor kezdtem el kötni, mikor Petivel először töltöttük be a 40. hetet. Gondoltam, ha nekiállok valami nagyobb lélegzetvételűnek, akkor Murphy szerint majd biztos rögtön el is indul a poronty. Hát, 5 nappal később az újraszámolt 40. hetet is betöltöttük, a kardigán test részének majdnem a fele megvolt, a fiúcska pedig köszönte szépen, jól érezte magát odabent. Azért végül mégiscsak ki kellett jönnie, így a kardigánt jópár hétre félre is tettem.
Mióta itt a Peti, kb. két naponta kötök két sort, úgyhogy lehet fogadásokat kötni, hogy őszre elkészül-e a kardigán? Ez nem panasz, nehogy valaki azt higgye, csak a prioritások sokat változtak tavaly óta! :)
Lehet egyszerre kötni és alvó babát szemmel növeszteni. Legalábbis egyszer lehetett :)