Folyamatban

2012. január 29., vasárnap

| | | 2 megjegyzés
Sőt! Van, ami el is készült. Anno ebben a bejegyzésben nagy lelkesen beharangoztam egy csomó fotót. Éééés íme, alig telt el pár nap és már itt is vannak a képek, még ha nem is sikerült mindenről olyat összehoznom, amit terveztem.

Elsőként az Avar szettem mutatnám meg. Meggyőződésem, hogy nekem sokkal jobban áll, mint a vállfának, de sajnos csaknem két hét alatt nem sikerült összehozni egy olyan fotót, ami kint készült, rajtam van a szett és süt a Nap vagy havazik. Eső nem jó, mert abban szegény Szerpentin fonal úgy néz ki mint egy átázott, csapzott, kivert kutya. Szóval vagy az idő volt rossz, vagy nem volt nálam fotómasina, vagy nem volt aki lefotózzon. Szóval be kell érnetek a szobai körülmények között, modell híján készült fotókkal:

Kabát nyakmelengetővel. A kabát sötétbarna, ha esetleg valamelyiktek monitorja styelistnak érezné magát és esetleg máshogy dekódolná a dolgot.

Sapi felülről, beret fazon kicsi müty-müttyel a tetején. Gabi is imádja, alig bírtam visszadolgozni a szálat úgy megrángatta.

A minta. Ismerős?
Ugyanaz a minta és mégis mennyire más az összhatás. Imádom.
Szépen nézni ki ez a minta egy nem extrém vékony törtfehér csipkefonalból is szerintem. Esetleg majd megpróbálom, ha kiürült a fonalas zacsim. Illetve zacsijaim XD

A másik mutogatni valóm pedig vala:

Bagolyfiókák csipognak mindenfelé.

Nos? Mi készül itt már megint?:)



Kötekedtek

2012. január 24., kedd

| | | 0 megjegyzés
Ha írás helyett kötögetek, azért kötekedtek velem, ha meg kötögetés helyett írok nem haladok a projektjeimmel. Fő, hogy be tudom osztani az időm: kötök is, meg dokumentálok is. Mivel most eme kényes egyensúly a kötögetés felé hajlott, gyorsan krónikába foglalom legutóbbi műveim és mesélek legújabb terveimről.

Íme a naplementém készen. Imádom, bár legközelebb nagyobbat kötök. Már számba vettem a maradék Kabala fonalaim, és ki tudom jelenteni, hogy igen vidám nyári felső gondolatával kacérkodom. Majd nyáron kiderül, hogy elég ügyes voltam-e a megvalósításhoz.
A naplementémen kívül múlthét péntek este másnak is nekiálltam ám:
Igen jól haladtam, szombat délutánra el is készült a könyékig érő karmelegítőm, a Barka Mosó Masa Vasorrú árnyalatából.

Imádom^^ Puha és szupermeleg.


A bagolyfiókáim lassan baglyokká alakulnak, bár hétvégén volt egy kis gigszer a tűkkel. Bár a kézmelegítő és a cseperedő baglyaim is ugyanúgy Mosó Masa fonalból vannak a kötéspróbánál a baglyok mégse szerették az 5,5-ös tűt. Egyszerűen vékonyabb fonalból vannak a bagolyfiókák. Szerencsére az én drága férjem önfeláldozóan megígérte, hogy ha alaposan leírom, hogy mit szeretnék, ő vesz nekem tűt. Így lett nekem hétfőn 5,0-ös bambusztűm, amivel gyorsan meg is csináltam a kötéspróbát, ami szép lett, csak még nem lögyböltem ki. Holnap Ma kimosom, amíg szárad meg majd kötöm a bambuszbolerómat... miközben futok. Időnyerőt akarok, wáááá!

És ha tudnátok, hogy milyen régóta tervezek a teatojásom láncának teatojás nélküli végére egy gyöngybogyót fűzni! Barna bogyót éppenséggel applikálhatnék rá, csak egy szerelőpálca kéne hozzá, de barnát piros-fehér bögréhez??? Kizárt. Inkább kivárom, míg megfűzöm. Bár ez így elég paradox, mert vagy várok, vagy fűzök. Belezavarodtam, megyek futni. ^^

Időjárásjelentés

| | | 0 megjegyzés
Imádom a havat. Meglepődtetek, mi? Nem számítottatok egy ilyen "coming out"-ra, ugye? Szóval a hó az jó, de ami mostanában történik az tragikus. Múlthét szombaton - mármint a kettővel ezelőttin - délelőtt 10:45-kor a következő látvány fogadott az ablakon kitekintve:

 Nagyon megörültem a látványnak és ujjongva ugrálva drukkoltam a nagy, puha, hópelyheknek. Kevésbé örültem, mikor 10:50-kor az időjárás gyökeres fordulatot vett, imigyen:
Jó, jó, a napsütés se rossz, de tél van, ilyenkor kutya hideg kell és térdig érő hó.Meg lumilyhty, meg lumimies, meg lumienkeli is.

Hajjj és szombaton este botor módon már remélni kezdtem.

Hogy mi hozott ujjongó, ugrabugráló, őrült lázba? Hát ez itt ni:

Ez biz nem eső, ez itt LUMI, LUMI, LUMI:

Este 11-re ilyen csinos kis hótakaró hullott az anyai ház elé, én meg még az ablakot is kinyitottam és beeresztettem a táncoló, csillogó pelyheket. Mert ez egyszerűen szép és jó. Vasárnap reggel még csukott szemmel elképzeltem a lábszárközépig érő, ropogós, friss havat, a kellemesen csípős hideget, a napsütésben ágak végén csüngő, csillogó cseppeket. Erre mi várt rám? Esett, de nem a vidáman táncoló hópelyhek folytatták a tegnap esti keringőzést, nem. Eső esett. Nagy, szürke, nyúlós-nyálas cseppekkel. Az eső őszi kellék, akkor még a végtelen szürke eső is szép és csinos, kellemes, várva várt. De ez, ami jön és dagonyába taszajtja az én szép hótakaróm?! Ez szomorú, várok egy jobb hónapot, szibériai szelet, havat a Baltikumból, sokat, nagyon sokat, mert telhetetlen vagyok:)

A hó az szép, a tél hóval szép, egy szép tél után a tavasz is sokkal élőbb, mintha csak a szürke dagonyából kinőnek az első gyenge fűszálak, amiket észre se veszünk úgy tapossuk vissza a sárba. Szóval globális érdek egy rendes tél! Hajrá Télapó, hajrá Holle anyó, én nektek drukkolok!:)

PIF, mert játszani jó!:)

2012. január 23., hétfő

| | | 6 megjegyzés

Krisztinél jelentkeztem a játékra, mert egyszerűen nem tudtam ellenálni a kísértésnek. Ti ellen tudtok állni?



A szabályok:

1. Bárki játszhat, akinek blogja van.
2. Az első 3 ember, aki kommentet hagy ennél a bejegyzésnél, azzal, hogy jelentkezik a játékra, kézzel készített ajándékot kap tőlem az elkövetkező egy évben (365 nap a határidő).
3. Akik kommentet hagynak, azok vállalják, hogy kiteszik ezt a felhívást a blogjukba és a fent írtak szerint ők is továbbviszik a játékot. Csak ebben az esetben kapják meg a meglepetést tőlem.


A meglepetés kötve, horgolva, varrva, gyöngyből fűzve, rajzolva, gyurmázva, sütve vagy bárhogy máshogy készül majd, attól függően, hogy melyik múzsa csókol éppen homlokon, de természetesen garantáltan sk. munka lesz;)


A jelentkezőktől majd kérni fogok címet, szigorúan emailben, FB üzenetben, sms-ben, levélben vagy falevélen, kavicsokból kirakva az ablakom alá, hímezve, esetleg hajtogatva, de semmi esetre sem a kommentben, nyilvánosan. Ez fontos.


Legyetek bátrak, adjátok meg nekem azt az örömöt, hogy jelentkeztek a játékra, mert én nagyon szeretnék ajándékokat készíteni nektek.

Auringonlasku veden alla

2012. január 20., péntek

| | | 0 megjegyzés
Ha le tudok írni 3 szót egymás után a megfelelő sorrendben, helyesen elragozva, akkor a fenti cím finnül annyit tesz, hogy "Naplemente a víz alatt". Ha ez finnül mást jelent, akkor sincs veszve semmi, mert akkor a fenti cím tünde nyelven íródott és azt jelenti, hogy "Naplemente a víz alatt".Mert az ugye nem is lehet kérdés, hogy igazam van, ráadásul erre a kifejezésre a Góglipajtás keresője 8 találatot is ad, 2 oldalról. Szóval alá vagyok támasztva, de legalábbis meg vagyok támogatva, vagy "ki vagyok segítve", vagy .... áhhh, inkább beszélek tovább rébuszokban a vízalatti naplementémről.

Az első és legfontosabb dolog, amit a témában el kell mondanom, hogy már 3 napja, hogy víz alá került és pontosan ennyi ideje már annak is, hogy ki is került onnan egy szép fehér felhőre. Oda is gombostűztem, nehogy idő előtt leessen róla. Meleg szellő fújdogálta, csiklandozta, mígnem szépen ki nem száradt. Ma reggel aztán egy huncut kis horgolótűcske simogatására ébredt, most meg itt virít a nyakamban és még senki sem dicsérte meg, ezért épp készülök lelkileg összeomlani.

Amiért a baglyos bejegyzésem miatt megkaptam, hogy a metaforáim miatt alig lehet érteni mit mondok, most korrigálok és - bár szerintem tudjátok, mert tökösek vagytok, de a nagyszájú kritikusom öröme kedvéért - elmondom, hogy naná, hogy elkészült a naplemente-csipkebogyó színű Ginkgo kendőm! Imádom a Barka színeit, de főleg a színek neveit! Annyira kedvesek, bájosak, szeretni valóak!:) Komolyan van olyan szín, amit már a neve miatt is hordanék. Egy Vasorrú - Szóló szőlő színű baktusnak nagyon nem tudnék ellenállni, már csak azért sem, mert az nem fekete - kékeslila, hanem csíkos!:) Úgy kötnék egy csíkos baktust:) (Nem vettem hozzá Szóló szőlő színű fonalat, tehát még nem számít projektnek, az meg hogy véletlen maradt egy gombóc Vasorrúm, hát na bumm, majdcsak lesz belőle egyszer egy baktus valami.) A projektekkel amúgy az a nagy gond, hogy gyorsabban szaporodnak fejben, mint ahogy a kis kezeim készíteni bírják őket.

Hogy hol a kép? Egyrészt van pár a fényképező gépben. Másrészt meg majd Lackó készít rólam meg a naplementés bogyóimról, sőt, még az avar cuccaimról is, mert ha nem, akkor nem lesz kép a blogon és megnyúzzátok!:) Vaaagy, elviszem a remekmúkat anyuékhoz és majd ott csinálunk képeket, és íme meg is van az ürügy egy vasárnap délutáni sétálgatásra. Jól kifundáltam, igaz Anyu? Remélem jövőhéten eljutok oda, hogy otthon bekapcsolom a laptopot is, mert csak arról tudok képeket felrakni a fotók vágása és átméretezése miatt. Sajnos az otthoni gépünket IQ-ban lenyomja a képszerkesztő és ettől depressziós lesz, ezért nem is erőltetem a dolgot. Lujzi szívesen megcsinálja.

Baglyok

2012. január 17., kedd

| | | 0 megjegyzés
10 kicsi, pihe-puha pelyhes csipogó duci kis bagolyfióka költözött be hozzám ma délután. Rendkívül boldog vagyok!:) Boldogságom tetézi, hogy nyakamban a blokkolatlan, eldolgozatlan szálakat lógató Gingko kendőm, mellettem az avar sapim és a kis bagolyporontyok meg nagyokat pislognak az ágyikóból rám, ahova befészkelték magukat. Laci is imádja őket mind, teljesen oda van, pedig ő ritkán van oda az ilyesmiért:) Majd lesz a kis drágáimról fénykép is, ha hazaérek egyszer világosban és össze tudok hozni a kis rakoncátlanokról pár képet. :)

Az avar sapimról - amiről majd szintén lesz kép - Lackó azt állítja, hogy ha fölveszem senki sem fogja elhinni, hogy nem szívtam semmit. Ez a bók nem szegte kedvem, de egyáltalán nem, sőt, még jobban imádom a sapim, főleg a tetején a kis müttyöt, azt különösen fantasztikusnak tartom. Ma talán elkészül a nyakmelegítő is és holnaptól felválta hordhatok 3 sapit: a fehéret, a flódnit meg az avart. Jajj, annyira boldogságosságos dolog saját gyártmányú cuccokban járni, még ha kicsit kicsik/nagyok/bénák is, az enyémek mind és tök egyediek:)

És nemsokára örökös bagolygyűrűben lejthetek végig a városon!:) Mert bizony a baglyok szeretnek a vállamra telepedni és onnan pislogni bambuskán szerte a világba. Amúgy nem vagyok hülye, csak kicsit elfáradtam a munkahelyemen, úgyhogy most fel is pattanok a futópadra szaladgálni egy kicsit. Elszaladok egészen odáig, azután meg vissza. Tevékeny szép estét Nektek mosolygós cukorborsócskáim!:)

Idei első kötésem készül

2012. január 9., hétfő

| | | 0 megjegyzés
Nem tétlenkedek az újévben, márcsak azért sem, hogy tartani tudjam magam a terveimhez és elkészüljenek azok a csudaklassz darabok, amiket magamnak álmodtam meg. Íme az idei első készülő alkotásom:
Így mutat megkötve a csodaszép Naplemente színű fonalam:)
Mivel ez egy háromszög alakú kendő lesz - pont olyan mintával, mint húgocskám curry kisasszonya - az egyre hosszabbodó sorok miatt a csíkok egyre keskenyebbek. Ezért, és hogy a szélén a minta hangsúlyosabb legyen a leveleket Csipkebogyó színű fonalból kötöm. Mert így egy vidám, tavasszal a nyári naplementéket váró, ősszel a színes lombokat üdvözlő kendőt hordhatok majd.


Kötés közben elő-előfordul, hogy becsúszik 1-1 rontás, pláne mert itt a kendő színén is visszáján is mintát kötök. Nálam a rontáslevétel mindent megoldó, univerzális eszköze a horgolótű, de volt már rá példa, hogy jobb híján tollbetéttel, gémkapoccsal vettem le a rontást a készülő darabról.

Itt épp kimaradt egy ráhajtás az előző sorban, ami miatt az aktuális sor csúszott, én meg javítgatok, mint egy kisangyal.
Olyan gyorsan készül ez a kendő, hogy már a kép készítésének pillanatában is előrébb tartottam, mint ahogy azt a fotó mutatja. Persze, most kérdezhetitek, hogy hogyan, meg a fejemhez vághattok mindenféle megalapozatlan kijelentéseket, hogy ez lehetetlen. Márpedig ez nem az, ha képletesen értjük a dolgot.:) És hogy máshogy értenénk, ha az a cél, hogy nekem megint igazam legyen:) A kötőtűt épp csak a fotók kedvéért (no meg a rontáslevétel miatt) tettem le. Kattintottam kettőt és máris csattogtak tovább a tűk, egészen, amíg rám nem sötétedett. Utána kivasaltam (majdnem mindent) és az esti film alatt kötöttem tovább serényen.

Már csak egy sor levél hiányzik a kendőből, így nem tehettem meg, hogy otthon hagyjam, jött velem a munkahelyemre, hogy onnan Budakeszire látogasson anyuékhoz, ahol a családi TV nézés közepette serénykedhetek tovább. Sajnos teljesen biztos, hogy Keszin nem fogom tudni befejezni, ugyanis a legutolsó 2 vagy 3 sor vastagabb tűvel köttetik majd, ami nem lapul a cicás táskám gyomrában. Sebaj, legalább megvan a holnap esti móka.

Ha kész akkor a Vasorrú színű karmelegítőm kerül hipp-hopp a bambusztűkre, majd onnan le, végül föl a kezemre. Remek lesz:) És hogy tegnap estéről idézzem magam, maradt még egy hozzáfűzni valóm: Bibí!:)

Világmegváltó tervek 2012-re (1. rész)

2012. január 8., vasárnap

| | | 0 megjegyzés
Remélem elégedettek vagytok a lendületes évkezdésemmel, pláne az év végi hallgatásom után. Napok óta azon gondolkodom, hogy az új év-e az oka a lendületemnek, vagy a körülmények. Tekintve, hogy az évkezdés is egy körülmény talán kicsit mindkettő. Belegondolva a dolgokba, ha minden évben csak január elején kezdenék pörögni, az egyrészt nagyon klassz lenne, de csak akkor, ha a januári pörgésem kitartani december végéig. De nem így van sajnos(?), hiába pörgök fékevesztett őrült búgócsigaként, egyszer csak azt veszem észre, hogy nem egyszerűen pörgök, hanem a hátamon pörgök, és a két kifejezés között elég látványos különbség van. A háton pörgés amellett, hogy igen idétlenül néz ki rendkívül fárasztó is, így a lendület gyorsan fogy, végül nyáladzó zombiként  toporgok a szoba közepén percenként 26 elkezdett és 1 befejezett mondattal, utóbbi általában a "Rettenetesen koszosak az ajtók." szokott lenni. Ilyenkor nincs mese, fel kell húzni. Igaz, Laci? :)

Ő (fel)húz, én felpörgök, a lakást felrobbantom, átrendezem, mindennek új helyet találok és lemosom az ajtókat. (Látjátok, ha egész évben pörögnék, sose mosnék ajtókat.) Közben a kezembe kerülnek gyöngyök, textilek, fonalak, megszáll az ihlet és máris pörgök tovább, tudomást sem véve arról, hogy hogyan is lettem búgócsigából nyáladzó zombi. Miután ezt ilyen szépen összefoglaltam gyorsan tisztáznom is kell, hogy világmegváltó terveim között NEM szerepel, hogy eme gyakorlaton bármit is változtassak. Szerintem egész jól működik egy-két apró összezuttyanástól eltekintve, de szerencsére ott az én kis családom Drága Férjemmel az élen, aki tesz arról, hogy a nyomoromat kifigurázza, a hisztimet kiröhögje és még duzzogni se hagy.

(Szolgálati közlemény: Anyu, nagyon finom a kaktusztea és egyáltalán nem szúr! Köszönöm a figyelmet.)

Búgócsigalétem miatt 3 hónapra tervezek előre, a többit meg kitalálom útközben. Szóval 2012 tavaszáig szeretném/szeretnék:
  • Az összes futó kötős- és horgolós projektem befejezni. Futó projekt alatt azt értem, amihez vettem már fonalat. Az nem futó projekt, amit lerajzoltam a füzetembe, mert akkor sose lennék kész. Tehát a baglyos mindenféle szuper cuccmákom még nem projekt, csak skicc, pláne, hogy varrva lesz és nem fonalazva. De ha mondjuk tök véletlen hazafele beszaladok a méteráru boltba és célzottan veszek 3 m különböző mintájú barnás árnyalatú textilt, némi cipzárat, pár gombot, esetleg farkasfogat, szalagot akkor máris projekt lesz. Mármint lenne, ha ezt megtenném, de nem tehetem, mert előbb ki kell találnom, hogy miért is van nekem szükségem 10-12 bagolyra otthon ^^ És ahogy e sorokat írom a szemeim előtt lebeg egy edényfogó, multifunkcionális tároló szobába és fürdőszobába, neszesszer, táska és haaaj.... nem, még  nem veszek hozzá anyagot, előbb megcsinálom a szabásmintákat, összeírom az anyagszükségletet és 2 napra átköltözök anyumhoz varrni! (És a listámhoz csapok egy összehajtogatós szupiszatyrot is^^)
  • Megtanítani Gabit és Edinát kötni, mert megígértem nekik. Szóval lányok, mikor kezdjünk bele? Nálam kötögethetünk délutánonként vagy kerítünk valami teaházat vagy hallgatom a javaslataitokat ^^
  • Végre befejezni a Gyűrűk Urát, amit angolul olvasok (tavaly március környékén kezdtem, már a felénél tartok, de közben olvastam ezt-azt)
  • Eljutni a finn nyelvkönyvem 12-ik fejezetének végéig úgy, hogy közben nem felejtem el az előtte lévő 11 fejezetet. (Most a 3.-nál tartok)
  • A gyöngyös dobozom lakosainak számát drasztikus mértékben fűzés által lecsökkenteni. (Hogy vehessek újakat, mert már nem férnek bele, hehehe) Na jó, gyöngyökre most éppen ebben a pillanatban nem vágyom. Persze ez az állapot azonnal megváltozna, ha épp a Blaha Lujza téren ténferegnék tétlenül tettetve, hogy teljesen érdektelenül oldalazom a Rákóczi út 41 felé. Mekkora szerencse, hogy nem ott dolgozom. Vagy tragédia? :D
  • Rendszeresen futni. Laci beruházott egy mechanikus futópadra, így a jeges időben is mehetünk. A pad amúgy egy teljesítményorientált aljas szemét dög hajcsár, aki csak azért nem ordít velem, hogy "Fuss, te löttyeteg szárazföldi bálna.", mert nincs szája. Az hagyján, hogy emelkedőn kell futni, de valahogy rosszul számol a szentem, vagy én nem tudok rajta futni, de hogy ezen az 1(!) km tart 12 percig, míg odakint lépcsőzésekkel együtt futom a 4 km-t 25 perc alatt kicsit bosszantó.
  • Rendszeresen aludni, amikor Laci otthon van. Amikor nincs otthon, akkor bepótolhatom, amit akkor csináltam volna, amikor otthon volt, de nem tettem, mert aludtam vele, hogy örüljön, hogy olyat is tudok.
Szóval ezek a nagy terveim márciusig. Majd akkor elmesélem mi valósult meg és tervezek tovább a nyárra mindenféle csudajó dolgot :)

Bizony :)

Versenyben a virágaim:)

2012. január 7., szombat

| | | 0 megjegyzés
Wíííí!

A tegnapelőtt megmutogatott kendőmre már lehet szavazni a Barka Facebook oldalán. Persze nem kötelező, de ha tetszik akkor tessék szaladni lájkolni ide!:) Jó, amikor neveztem úgy gondoltam, hogy nem fogom reklámozni magam, de annyira megörültem, meg aztán egy 5 olvasóval rendelkező blogon nem nagy cucc reklámozni bármit is ^^


2011 utolsó tű/ceruza-csattogtatási

| | | 0 megjegyzés
Bizony, minden évben eljönnek az utolsó napok/órák, amikbe az ember lánya igyekszik mindent belesűríteni, amire nem volt ideje az elmúlt 364, szerencsésebb esetben 365 napban. Így volt ez tavaly is. Karácsonyra kaptam három gombolyag fantasztikus színekben pompázó csodacsinos, ölelgetnivaló, vastag gyapjúfonalat, amikből azonnal menő sapit és nyakmelegítőt kellett kötnöm. Azért nem kell megijedni, volt szilveszteri bulizás is, ahonnan csak hajnalba keveredtünk elő, de ettől függetlenül 2012. év legelső délelőttjén én már kötöttem,  mert komolyan veszem, hogy aki éjjel legény, az legyen nappal is legény, bibí!:)
 
A kötögetésnél azonban akadt egy kis problémám. A 10-es körkötőtűm 60 cm hosszú, ezért először megpróbáltam oda-vissza kötni a sapim, majd összevarni, de úgy nagyon rosszul jöttek ki a színátmenetek, így lebontottam. Mivel benne volt az ujjaimban az a bizonyos bizsergés, ezért azonnal találnom kellett valamit, amivel körben tudok kötni. Eleve nehéz ügy 10-es zoknikötőtűt kapni, pláne este 9-kor, de szerencsére kipattant a fejemből a zseniális nagy ötlet, mert nincs lehetetlen:

Direkt a fonalamhoz passzoló ceruzákat választottam a kötéshez. Nem a fénykép kedvéért, hanem azért, hogyha kötés közben fog a ceruza, akkor a fonalhoz passzoló pacákat hagyjon az én kis szettemen.

Miután elkészült a szett kimostam és a sapit formára szárítottam: beleszuszakoltam a tésztafőző lábas fedőjét, Lackó meg csak pislogott, hogy mit művelek. Bár, ha belegondolok ő már akkor is a fejét fogta, amikor felszedtem a szemeket a ceruzáimra.

A végeredmény bemutatásához segítségemre volt VUK. Szerintem igazán jól mutat benne, még a fülecskéit is melegen tartja a sapi. VUK egyébként már nagykorú róka, szóval nem a sok nyúzástól kopott őkelme, hanem mert már több, mint 20 éve szeretgetem. (Szerintem ez a szisztematikus és folyamatos amortizálásra kitalált legszebb fogalom.) Ezen analógia mentén azt hiszem elkezdhet rettegni Lackó. VUK buksija többször is megerősítésre szorult, hogy a helyén maradjon, pedig vigyáztam rá nagyon, csak, ugye kisgyerekként a nyakát értem körbe és úgy hurcoltam. De Lacit nem a nyakánál fogva szeretgetem, és még csak kilenc és fél éve nyúzom, meg ő is engem és mind a ketten nagyon jól viseljük, egy-két apróbb balesetet leszámítva. (Most gyorsan megszámoltam, hogy megvan-e minden ujjam, fülem, orrom.) És ez így remek, ahogy van. Szerintem. Szerinted?:)
Visszakanyarodva a csodaszép szettemhez alig várom, hogy hordhassam. Ja igen: az utolsó mozzanat, a kilógó szálak eldolgozása, a 2012. évi kihívásaim között szerepel. Szerintem holnap megcsinálom. Vagy most rögtön. Most rögtön. Mire ezt a bejegyzést olvassátok, már két napja ebben virítok a metrón:) Csodálatos időzavarokat okozok itt az időzített bejegyzéseimmel, nemde? :)



Hulló falevelek

2012. január 6., péntek

| | | 1 megjegyzés
Bizony, a falevelek az igazi műfajom:) A nagyinak is szerettem volna egy kendőt kötni, de végül történelmileg úgy alakult a dolog, hogy a Gabi kapott egy másikat is. Erről tudta, hogy megkötöm neki és várta is nagyon, hogy megkaphassa karácsonykor, mert ő imád ajándékot kapni, pláne, ha az egyedi kézzel készített szívének kedves darabról van szó.

Nos ez volt tavalyi utolsó kendő, december 22-re készült el. Annyira felgyorsultak addigra az események, hogy a kész kendőt nem volt időm lefotózni, így be kell, hogy érjétek ezekkel a képekkel:

Virágkötészet

2012. január 5., csütörtök

| | | 1 megjegyzés
Nem csak leveleket tudok ám kötni, hanem virágokat is. Nagyon furmányosan nyúztam anyut, hogy segítsen nekem mintát választani a Gabi kendőjének. Hosszas unszolásomra kibökte, hogy ő magának az Echo Flower Shawlt választaná, de az annyira vékony és macerás, hogy kössek inkább egy másik mintát Gabinak (a Toszkánát). Bele is fogtam a Gabi kendőjébe, de akkor már tudtam, hogy anyunak megkötöm azt a "ne fogj bele kislányom, mert nagyon macerás" kendőt. Gabi segítségével be is szereztem hozzá a Barkánál fellelhető legvékonyabb, "csak haladóknak" csipkefonal (a neve Szitakötő) egy gombócát, Orchidea színben. Kicsit félve nézegettem a valóban hihetetlenül vékony fonalat, próbálgattam, hogy egy vagy két szállal kössem-e, mert egy darab csipkekendő után annyira nem éreztem magam haladónak. Végül győzött az önbizalom, belefogtam a kendőbe 3-as tűvel, egy szállal. Érdekes módon ennek a mintáját már a második mintasornál fejből tudtam, ezért a fonal vastagságához vékonyságához képest gyorsan haladtam.

Közben egy munkatársammal elmentünk Gyöngyösre egy kétnapos képzésre, ahol az előadásokon a pad alatt kötöttem. Mert ugye a fülemmel hallok, a kezemmel meg kötök. Kicsit vicces geoidmodellekről, vetületi torzulásról és háromszögelésről beszélgetni kezemben a kötéssel, de talán a tanár úr se haragudott, amiért kötés közben még értelmeseket is tudtam kérdezni. A kedves munkatársam két napig cukkolt, hogy sosem leszek kész, hamvába holt ötlet, a 2012-es Karácsonyra talán van esélyem ezzel indulni, stb. Én meg csak nevettem rajta, hogy nagyon is kész lesz, mert megszállott vagyok. Kész is lett. Igaz egy hónapig kötöttem, a vége a nuppok miatt nagyon lassan ment (volt, hogy majdnem 1000 szem volt a tűn), de készen lett.

Kimostam, blokkoltam, becsomagoltam és lestem anyu arcát, amikor kibontja. Először el se akarta hinni, aztán meg azt se tudta hová legyen örömében, megkaptam, hogy elvetemült vagyok, a Lacit meg megdicsérte, hogy milyen türelmes velem, meg előadta, hogy biztos nagyon unja, hogy folyton kötök. Ilyenek az anyukák:) Az ember lánya belekötögeti a szívét és erre a férjét sajnálják, szép, mondhatom :) Annyira örülök, hogy Anyunak így tetszik, remélem, hogy sokáig kedves kiegészítő lesz neki:)



Ezzel a kendővel neveztem a Barka hónap alkotása pályázatára, drukkoljatok!:)
És hogy lássátok a különbséget a Toszkána kendő és eközött még egy kép:


Toszkána

2012. január 4., szerda

| | | 1 megjegyzés
Gabi tavasszal melegebb éghajlatra távozik. Na nem én küldtem el őt oda, teljes egészében az ő ötlete volt, hogy belevág. Olaszországba, Toszkánába utazik Sörpillácska 10 hónapra önkéntesnek. Úgy véli, hogy ama csodaszép vidéken nem hal éhen, nem lesznek bögölykék és nem fagy jégkockává sem. A finnekről azt hittük, hogy tudnak szervezni, az olaszokról viszont tudjuk, hogy elég lazára veszik a szervezést, "majd megoldódik" alapon. Mielőtt azt hiszitek, hogy rosszmájú vagyok kijelentem itt és most, hogy a lehető legjobb értelemben gondolom a "majd megoldódik" dolgot. A finnek annyit dolgoztak, hogy nem értek rá az én aprócska problémáimmal foglalkozni, mint hogy mit fogok enni és hol fogok lakni. Gabi ellenben már tudja, hogy hol fog lakni, ami több, mint nagyon biztató:) Tuti nagyon jó lesz neki, alig várom, hogy halljam, lássam, olvassam az élményeit. Meg persze, hogy meglátogassam a kis pofikáját.^^

Októberben még nem tudhattam, hogy Toszkánába fog utazni Gabi, de már akkor terveztem a karácsonyi meglepetéseket és első csipkekendő projektem mintáját teljesen véletlenül Toszkánának nevezte el keresztanyukája. A mintát megtaláljátok a Barka oldalán. Gyorsan be is szereztem hozzá némi fonalat. Nem én lennék, ha azt választom, amit a minta ajánl, ezért én a Gerlepár Cukorborsó árnyalatát választottam, méghozzá nagyon mohón rögtön 4 gombócot is vettem belőle. Majd nekiláttam kötni. Majd lebontottam. Majd még egyszer nekiláttam. Majd megint lebontottam. Ezt folytattam kb. két napig, mire sikerült rendesen megkötnöm az első két sort. Utána meg csak kötöttem és kötöttem és a hihetetlen egyszerű mintát nem tudtam megtanulni, ezért végig papírról kötöttem és alig vártam, hogy elkészüljön, hogy lássam szép lett-e. Közben nem bírtam magammal és meg kellett mutatnom, de csak egy picit és nagyon furfangosan, itt és emitt. Természetesen fekete-fehérben mutogattam, hogy a delikvens ne lássa a színét, mert azonnal gyanút fogott volna. Szürkét viszont úgyse kötnék neki, úgyhogy azért nem is kell gyanakodni. Végül elkészült a kendő és én örömködtem:)

 A kisasszony elmondása szerint teljesen meg van elégedve a kendőjével és már használatba is vette.

Meg nem írt bejegyzések

2012. január 3., kedd

| | | 0 megjegyzés
Bár a blogomon nem látszik, de az elmúlt két hétben is számos bejegyzés született... volna. Alkottam, fényképeztem, a metrón gyűjtögettem és rendezgettem a gondolataim, terveztem, hogy megírom életem ügyes-bajos történéseit, de legalább szemezgetek belőlük, hogy ne csak én szórakozzak saját és kis családom csacskaságain. Szerintem a szemfülesebb olvasóimnak feltűnt, hogy december 19. óta egy árva szót se publikáltam. Azt hiszem sejtettétek, hogy hallgatásom egyik oka Marci volt. Akár cica, akár nem, családtag. Persze ott voltak a Karácsony előtti szupertitkos projektek is (ígérem, meg is mutatom őket, ha már ennyit csicseregtem róluk) és ott volt a takarítás, a főzés, a mosás (ez egy nagyon aljas dolog ám, de majd mesélek). Amikor meg mindennel elkészültem jöhetett a rokonlátogatás, ajándékbontogatás és sok-sok alvás. Igyekeztem pótolni, ami év közben kimaradt. Naná, hogy sikertelenül. :)

Mert ilyen türelmes és hálás olvasóim vagytok és mert alapvetően szeretek irkálni meg mutogatni jól és rosszul sikerült alkotásokat jöjjön egy kis képes beszámoló azokról a dolgokról, amikről akartam, de mégse írtam bejegyzést.

2011. december 7.  6:47
Sütöttem egy adag sajtos rudacskát a munkahelyi Mikulás-bulira. Azt akartam, hogy jó friss legyen, ezért előző este begyúrtam, majd felkeltem hajnalban, hogy kisüssem. Annyira hangulatos volt, hogy mire kisült elkezdett kelni a Nap, hogy gondoltam megörökítem a pillanatot. Szeretem a dolgos reggeleket. Jó érzés, hogy még a fel se kelt a Nap, de már mennyi mindennel kész vagyok:)

A következő sütögetés éjszaka kezdődött, mert sütni éjszaka is hangulatos. Az icipici tűzhelyemen alig fért el a teáskanna és a vájdling, de azért megoldottam. Épp a mézeskalácshoz olvasztgatom össze titkos összetevőket. Jajj, és szívem csücsöke a kép alján illegő háziszőttes konyharuha. Ha minden igaz idősebb a nagymamámnál:) Legalább is anyu valami 80 éveket rebesgetett, ha jól emlékszem. Hiába, a memóriám anyutól örököltem^^


A mézeskalács készítés legizgalmasabb része a szaggatás, de az már másnap délelőtt történt, tökéletesen emberi időben:

Nem a szarvasok ekkorák, a tepsim mikroszkopikus méretű, de pici lakásba pici tűzhely jár miniatűr sütővel. Nem baj, pont nekem való:)

Ééééés, a majdnem végeredmény:

Gabi utólag kidekorálta őket, de arról már nincs fénykép, kénytelenek vagytok hinni nekem.
Holnap pedig nekilátok megmutogatni a szupertitkos projekteket ^^