Imádom a havat. Meglepődtetek, mi? Nem számítottatok egy ilyen "coming out"-ra, ugye? Szóval a hó az jó, de ami mostanában történik az tragikus. Múlthét szombaton - mármint a kettővel ezelőttin - délelőtt 10:45-kor a következő látvány fogadott az ablakon kitekintve:
Nagyon megörültem a látványnak és ujjongva ugrálva drukkoltam a nagy, puha, hópelyheknek. Kevésbé örültem, mikor 10:50-kor az időjárás gyökeres fordulatot vett, imigyen:
Jó, jó, a napsütés se rossz, de tél van, ilyenkor kutya hideg kell és térdig érő hó.Meg lumilyhty, meg lumimies, meg lumienkeli is.
Hajjj és szombaton este botor módon már remélni kezdtem.
Hogy mi hozott ujjongó, ugrabugráló, őrült lázba? Hát ez itt ni:
Ez biz nem eső, ez itt LUMI, LUMI, LUMI:
Este 11-re ilyen csinos kis hótakaró hullott az anyai ház elé, én meg még az ablakot is kinyitottam és beeresztettem a táncoló, csillogó pelyheket. Mert ez egyszerűen szép és jó. Vasárnap reggel még csukott szemmel elképzeltem a lábszárközépig érő, ropogós, friss havat, a kellemesen csípős hideget, a napsütésben ágak végén csüngő, csillogó cseppeket. Erre mi várt rám? Esett, de nem a vidáman táncoló hópelyhek folytatták a tegnap esti keringőzést, nem. Eső esett. Nagy, szürke, nyúlós-nyálas cseppekkel. Az eső őszi kellék, akkor még a végtelen szürke eső is szép és csinos, kellemes, várva várt. De ez, ami jön és dagonyába taszajtja az én szép hótakaróm?! Ez szomorú, várok egy jobb hónapot, szibériai szelet, havat a Baltikumból, sokat, nagyon sokat, mert telhetetlen vagyok:)
A hó az szép, a tél hóval szép, egy szép tél után a tavasz is sokkal élőbb, mintha csak a szürke dagonyából kinőnek az első gyenge fűszálak, amiket észre se veszünk úgy tapossuk vissza a sárba. Szóval globális érdek egy rendes tél! Hajrá Télapó, hajrá Holle anyó, én nektek drukkolok!:)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése