A kacsa és a projektjeim

2011. október 31., hétfő

| | | 1 megjegyzés
Tegnap megígértem, hogy megmutatom az újabb projektem egyik alternatív felhasználási módját. Nos, íme:

A kacsa, akinek nincs neve, de nagy a lába láthatóan elégedetten bóbiskol eme függőszékben. Szerintem igazán jó áll neki, és még a lábikói is elférnek újabb készülő remekművemben:)

Egy másik, nem titkos projektem pedig jól halad a megvalósulás útján, annak ellenére, hogy gyűlölöm a fonalat, túl vékony tűvel kötöm és szerintem bűn randa:


Magát a mintát imádom, szerintem nagyon szép és nagyon illik a Gabihoz. Meg a szín is. Persze ez az ő érdeme, mert a fonalat, és a lehetőséget, hogy megalkothatom első és így legszebb karmelegítőjét tőle kaptam, akinek fedőneve Sörpilla:)

Ő erre büszkébb lehet, mint én arra, hogy egyszer Lacival chateltem és elgépeltem egy csöppet a mondandómat. Azt akartam fejtegetni, hogy mekkora észlény vagyok, de helyette észlányt írtam. Azóta is észlánynak nevez a remekebbnél remekebb és kivitelezhetőbb ötleteim hallatán. A kis Drága:)



Lórien levele

2011. október 30., vasárnap

| | | 0 megjegyzés
A Gyűrűk Ura című filmből bizonyára sokatoknak ismerős ez a bross:


Mint sokaknak, nekem is nagyon tetszik ez az ékszer. Azonban nem szeretem a tömegcikkeket és a fantáziát nélkülöző majmolást, ezért történhetett az, hogy a medál, amit a fenti bross ihletett nem is hasonlít a Gyűrűk Urából ismert ékszerre.

Először is, mert az én ékszerem egy szillevélre hajaz. Másodszor azért, mert teljesen más technikával, gyöngyhímzéssel készült. Harmadszor pedig azért, mert az enyém. A sajátom. A drágaságom:)

Ééés, dobregééés! Íme:


A tegnapi bejegyzésemben pedig eszembe juttattam az őszt, az éjszakát, az izzást és a galagonyát. És megszületett kis kobakomban egy ékszer (esetleg szett), amelyen a fenti szavak mindegyike nyomot fog hagyni. Mindjárt előveszem a gyöngyös dobozom és seregszemlét tartok, aztán, mivel hiányzik 1-2 apróság szerdán be is ugrok már nem annyira kedvenc gyöngyös boltomba hozzávalókért. Remélem, hogy csak úgy mellékesen kapok 60-as fehér gyöngyfűző cérnát is.

Viszont, mielőtt ezeket megtenném mutatok még valamit, merthogy valami már megint készülőben van nálam. Mint mindig, de így kerek a világ:)


Holnap bemutatom készülő művem egy lehetséges felhasználási módját:)

Őszi éjjel izzik a galagonya

2011. október 29., szombat

| | | 2 megjegyzés
Úgy látszik Drágáim elkényeztettelek Titeket: Nem írok egy nap és máris jönnek a reklamációk. Bevallom, jólesik:) Aggodalomra semmi ok, jól vagyunk, tragédia nem történt, sőt! buli van a munkahelyemen. Pontosabban fogalmazva áll a bál. Még pontosabban fogalmazva a kaporszakállú öreg Isten sistergős nyila csapott le. Én meg itt kopogó szemű éhező hangyaként gyűjtögetem az információmorzsákat. Remélem a következő négy napban nem halok éhen és nem lukad ki az oldalam a kíváncsiságtól:)

És hogy mi köze ennek az egésznek a bejegyzés címéhez? Hát ennek semmi. De a továbbiaknak... Nem, az igazat megvallva a továbbiaknak sincs sok köze a galagonyához. Inkább az őszhöz és a levelekhez. Ó igen, a galagonyában és bennem sok közös vonás van. Például mindkettőnknek vannak leveleink, meg piros bogyóink.


Tegnap délután a postaládában egy remek hír várt: levelet kaptam! Sajnos csak küldeményértesítő fért bele a ládába, így ma reggel elmentem a postára, hogy bármi áron megszerezzem az én csodaszép őszi levelem:) Az ár egy tévesen, ám kemény küzdelemmel megszerzett sorszám és 10 perc sorban állás volt, de ami a levelemben volt, az feledtetett minden "rám melegszik a kabát és mindjárt elájulok, mert leesett a vérnyomásom, plusz boltba kéne mennem" bosszúságot. PannaKotta játékán nyert gyönyörűségem érkezett meg:

Így lesz a levélből virág.

Csodaszép színei vannak, nagyon jól áll neki a sárga üveg közép, imádom! Nagyon szépen köszönöm, Anna!:)

Vannak másik leveleim is ám, amikhez úgy érzem PannaKotta virága akkor se passzolhatna jobban, ha dirket ehhez készítette volna:)


Pár évvel ezelőtt követtem el. A kordtölgy (Quercus cordus) levele.

A kettő együtt pedig igazán csinos tud lenni:


Szerintem tökéletes ez a bross a táskán. Mindig is hiányoltam róla valamit^^ Na jó, sokáig Márti lakott rajta Lajossal. Annak, aki nem emlékszik e bájos jószágokra, vagy valami csoda folytán még nem hallott volna róluk, itt egy elég rossz kép a két barátról:


Ha már levelek, akkor van még, bár ez inkább kora őszi:

Hárslevelű
Ez itt egy hárslevelű neszesszer, háttérben a kis tölgyleveles táskámmal, meg a nagy tölgyleveles tarisznyámmal:) Tudtátok, hogy szeretem a leveleket, a földszíneket és a kordbársonyt?:)


És ha azt hiszitek, hogy kifogytam a levelekből, akkor nagyon tévedtek!:p Holnap mutatok még egyet, ha jók lesztek:)

Havat akarok!

2011. október 26., szerda

| | | 0 megjegyzés
Sokat! Most! Legalább ennyit:


Vagy ennél is többet:) Valami ilyesmit mondjuk:

Még több szép téli kép: itt:)
Vagy esetleg valami ilyesmi is lehetne:


Hmm, vajon ez micsoda? Ha mikrohullámú átjátszó, akkor azt hiszem a finn problémamegoldó brigádnak most dolga van:) A többi kajla kis pöcök az fenyőfa, de az a nagy mi, hátööö... Laci, szerinted az mi az?


 Ó, erről tudom, hogy micsoda:) Nem, nem a nyúlon túl:)


Ez meg olyan szép, hogy ide még az is szívesen elmenne, aki annyira nem rajong a hóért, mint... khmmm... egyesek, akik bizonyára teljesen fiktív személyek és semmi közük eme bloghoz... esetleg épp csak erre jártak... vagy valami hasonló ^^


Apropó hason ló:


További kellemes hóvárást^^ Remélem Mihálykának van elég mogyija a télre:)



A szülinapi köszöntő margójára

| | | 2 megjegyzés
Nem is Ő lenne, ha nem így estek volna meg eme nagy és jelentős megöregedési évfordulóval kapcsolatos események, mint ahogy azok megtörténtté lettek. Meg én se én lennék, ha nem így bolyongtam volna a krémesért:) A történethez javaslom megnyitni a GoogleMapsot vagy bármilyen más térképet.

Kiindulópontnak jelöljük meg a VII. kerületi Dohány utcát. A cél némi sütemény beszerzése. A történet ideje: 2011.10.24. hétfő, magyar idő szerint 16:34-17:20. Ekkor határoztam el, hogy hazafele a mini szülinapi köszöntőhöz veszek némi kelléket (értsd: krémest), mert mégse tudtam ebédszünetben a mikróban tortát sütni, hiába találtak már ki élelmes háziasszonyok mikróban süthető süti recepteket. Például a Mikro süti fantázianévre hallgató kreációt, melynek neve nem a méretére utal és reméljük, hogy látványa pedig nem az ízére.

Miután én nem akartam/mertem/tudtam ebédszünetben a mikrohullámú sütőben kétes eredetű recepteket követve valami bizarr ún. sütit előállítani, meg különben is méltóságomon aluli lenne eme módszer, ezért úgy döntöttem, veszek valami finomat a Zuramnak. Elsétáltam a Dohány utcán az Akácfa utcáig a Blaha irányába, majd mivel addig nem találtam cukrászdát hirtelen ötlettől vezérelve elsétáltam az Akácfa utcán a Wesselényi utcáig, majd azon az Erzsébet körútig. Még a Kertész utca előtt találtam egy cukrászdát, sajnos berácsozva, jól láthatóan nem működő állapotban. Ezek után az Erzsébet körúton elsétáltam a Barcsay utcáig, majd ott is gondoltam egyet és az Osvát utcán folytattam utam egy cukrászda fellelésének reményében. A Rákóczi útra kiérve már nagyon ideges voltam, úgy döntöttem, hogy akkor veszek sütit Újpesten. Nem volt kedvem kisétálni a Keletiig, ezért visszamentem a Blahára, felszálltam a 6-os villamosra és elindultam a Nyugati felé.A Wesselényi utca előtt észrevettem a villamosról egy Krémes nevű helyet, így leszálltam a villamosról és visszasétáltam. A hely az Erzsébet körúton nem sokkal a Barcsay utca után van. Itt végre sikerült sütit vennem. Mivel ez nem egy népmese, itt nincs helye a "ha nem fordulok be a Barcsay utcán 20 perccel korábban az én mesém is hamarabb véget ért volna" frázisoknak. Így azonban az én mesém is tovább tartott, így visszasétáltam a Wesselényi utcáig a szemerkélő esőben, felszálltam a villamosra, elzötyögtem a Nyugatiig, ott a metrót rohamoztam meg, hogy végre hazajussak.

Otthon Lacit kizavartam a szobából, hogy ne leskelődjön amíg előkészítem a terepet a születésnapja első felvonásának méltó megünneplésére. A krémeseket leszúrtam két számgyertyával, amiket 54 év múlva ismét felhasználhatok a férjem szülinapi tortáján, majd tudományosan becsomagoltam az ajándékát, ami annyit tesz, hogy belehelyeztem egy ajándékozós díszszatyorba a 2011-es Galaktikákat és elhelyeztem az asztalon. Ezek után felköszöntöttem Lacit és átadtam az ajándékom.

Nézte, nézegette a Drága, hogy "Tök jóóó", akkor megveheti-e a 2010-es számokat? Mondtam neki, hogy nem veheti meg, csak mivel megtiltotta, hogy egyben odaadjam, ezért azt karácsonyra kapja meg. Erre elkezdett nekem reklamálni, hogy miért nem időrendben adtam oda, meg így most luk tátong a sorozatban és most így hova tegye el úgy polcra, hogy ki kell hagynia egy évfolyamnyit. Azt hiszem elég kifejezően nézhettem rá, mert behúzta a nyakát "Jólvanna, tök örülök, így is jó végülis" felkiáltással. Tényleg örült neki. Szerintem már olvassa is valamelyiket:) Csak ezek a mániái... azért megoldotta a problémát, hiába az egy év hézag sikeresen talált nekik helyet a polcain:)

Kérdeztem Tőle, hogy feltúrta-e a szekrényeim kincsvadászat címszó alatt? Végül is nem vállalta magára, csak annyit vallott be, hogy nem talált semmit. Megnyugtattam, hogy a karácsonyi ajándékát se fogja, mert a munkahelyemen van. Szerinte ez csalás. Hát igen, nagyon cseles vagyok:) Ennek örömére ma este elrángatom kocogni:)

A házasélet és az öregedés

2011. október 25., kedd

| | | 2 megjegyzés
Tegnap ünnepeltük házasságunk egy hónapos fennállását. Az elmúlt egy hónapban sokan kérdeztétek milyen a házasélet, változott-e valami, mióta egybe keltünk. Nos, több változás is történt házasságunk első egy hónapja alatt.

1) Mióta férj és feleség vagyunk, kocogni járunk.
2) Nem tudom leírni a nevem. Még mindig nem. Jövő héten a kimenő leveleinken fogok gyakorolni a munkahelyemen:)
3) Új a személyigazolvány számom. Meg a személyigazolvány képem is az, amiért non-stop oltogat Uram és Parancsolóm.
4) Kaptam a munkahelyemen meleg étkezési utalványt 5 hónapra visszamenőleg. Mondjuk lehet, hogy ez nincs összefüggésben a házassággal, mert mindenki kapott.
5) Többet telefonálok anyócámmal.
6) Mégiscsak más egy házas emberrel összebújni. ^^
7) Újra járunk falat mászni és minden eddiginél nagyobb erőfeszítéseken teszünk arra nézve, hogy anyócát is elrángassuk, mert neki ez jár:) Remélem ő is így gondolja:) Pénteken jön Gabival, jó móka lesz, majd beszámolok róla:)

És nemcsak ezt ünnepeltük tegnap, hanem Lackó Uram öregedésének 28. évfordulóját is, igaz azt előre hozva, ugyanis Drága Uram születésnapja ma van. Sőt, meglepő módon az ikertestvéréé is. Boldogságos születésnapokat mindkettőjüknek!

Mivel ma az én Uram dolgozik és így nem ünnepelhetünk együtt és mivel blogom lelkes olvasója, ezért itt szeretném megragadni az alkalmat és átadni neki ajándékának a másik részét. Remélem nem is talált rá utaló nyomokat a cuccaim között, mikor szisztematikusan végigtúrta minden szekrényem! (Laci ne tagadd, olyan vagy, mint egy rossz gyerek! És ne dörzsöld a szemecskéid oly hevesen, még elhomályosul a látásod és nem tudod kiélvezni az ajándékod teljes mértékben :p ).

És most lerántom a leplet az ajándékról. Mármint a mairól. Tegnap Lacimaci megkapta a Galaktika 2011-ben eddig megjelent számait!:) Hoppsz, arról is lerántottam a leplet ^^

Gratulálok fiatalember, Ön egy éven keresztül élvezheti Magyarország legnépszerűbb science fiction magazinját, melyért nem kell mást tennie, mint havonta egyszer lecsattogni a postaládához, és fülig érő szájjal előbányászni belőle a magazin egy újabb számát, amit a fólia tasak darabokra cincálását követően elégedett mosollyal a pofikáján olvashat! Felhívom szíves figyelmét arra, hogy a postaládát célszerű legalább félig üres állapotában tartani annak érdekében, hogy az újabb újság garantáltan beleférjen. Remélem örülsz neki:) 

Boldog Születésnapot Lackó fickó!

Blogajánló - II. rész

2011. október 22., szombat

| | | 1 megjegyzés
Ahogy ígértem, jöjjön ma egy gyöngyös-ékszeres blogajánló. Ebben a hűvös, esős időben úgyis annyira jólesnek a színek. Laci tegnap előre akarta tekerni az időt jövő márciusra, de mondtam neki, hogy azt nem lehet, mert nekem kell a hó, és ha nekem kell, akkor lesz is. És ez bizony egyáltalán nem tréfa. Mikor anno a finneknek mondtam, hogy akarok sok-sok havat, csak legyintettek, hogy Helsinki langyos-taknyos-latyakos télen, ráadásul sötét is, egy hét tél után biztosan gyűlölni fogom. És mi lett? December közepétől április közepéig volt hó, ráadásul nem is kevés. Márciusban még simán esett egy éjszaka alatt akár 20 cm is. Remek volt. És most itthonra akarok puha fehér hótakarót, csak aztán meg ne lincseljetek:)

De most tegnapi ígéretemhez híven jöjjenek a színek és cukiságok:)

A mai első ajánlatom a Barbi gyöngyművek. Fantasztikusan cuki, szép, meglepő és imádnivaló lámpagyöngyök között találjátok magatokat, ha ellátogattok a blogjába. Íme az egyik kedvencem:


Zazie gyöngyhímzett csodája ihlettek arra, hogy magam is próbálkozzak a dologgal, kisebb-nagyobb sikereket elérve. Majd mutatok pár saját alkotást, de az enyémek sajnos ezeknek a remekműveknek a nyomába se érnek.


Álomszép, nemde?

Ibolya a peyote freeform nagymestere. Meglepő, extravagáns forma és színvilágával minden egyes alkotásával levesz a lábamról. Csodaszép, kreatív, imádom!


Moonsafaritól a szitakötős ékszerei a legkedvesebbek szívemnek. Annyiféleképpen tudja ezt az egy motívumot variálni (sok-sok más motívum mellett, persze), hogy az valami fantasztikus.Aki nem szereti a rovarokat ne aggódjon, inkább nézzen körbe nála;)



Ansa jópofa dolgokat készít, többek között ezt:


Mikor először megláttam kedvet kaptam arra, hogy különböző bigyók gyöngybefoglalásával próbálkozzak. A projekt még várat magára, de ahányszor meglátom a söröskupakos láncát mindig elhatározom, hogy na, majd ma hazamegyek és... találok 110 másik dolgot. Ami ugye nem tragédia, a lényeg, hogy mindet szeretem csinálni:)

Cleo drótékszerei láttán szívem szerint természetesen rögtön elkezdenék én is ezzel a technikával alkotni. Mostanáig még nem kezdtem el, de persze, majd ha lesz rá időm. Illetve egyszer majd szánok rá, az biztos.


Leginkább azt szeretem ezekben a blogokban, hogy eredeti ötleteket valósítanak meg igen színvonalasan. A legtöbb alkotást nem tudom elképzelni magamon, de nézegetve ezeket ötleteket kapok az adott színekkel, formákkal kapcsolatban a saját ízlésemnek megfelelő darabok megvalósítására. Már maga az ötletelés is lelki táplálékot jelent, a hétköznapok bosszankodós szürkeségében egy békés, nyugodt világot, amiben nem löknek fel a metrón, nem tolakodnak elém a boltban, nem kell konfrontálódni, szerepeket játszani, megfelelni mások elvárásainak. Alkothatok, létrehozhatok valamit, ami végső soron egy darab testet öltött gondolat vagy érzés. Az, hogy ez tetszik másoknak, használják és hordják őket azt hiszem az egyik legnagyobb öröm, ami érheti az embert.

Blogajánló - I. rész

2011. október 21., péntek

| | | 0 megjegyzés
Bár még csak október van, már a karácsonyra készülök. Mostanában egész sokat töprengek, hogy kit mivel lepjek meg és ennek kapcsán rekord mennyiségű blogot és szakirodalmat (értsd: Ravelry) olvasok. Próbálom kitalálni, hogy kinek miből mit készítsek, minek örülne, mire lenne szüksége. A sok-sok színes, pihe-puha álom láttán kedvem támadt megosztani Veletek kedvenc blogjaim.

Mindenféle rangsor és a teljesség igénye nélkül tehát következzenek a szívemnek legkedvesebb kötős-varrós-horgolós blogok.

Jucuu blogja adta a bátorságot, hogy kesztyűkötésre adjam a fejem. Nagyon sok szép zoknit köt, színeset, csíkosat, extravagánsat, de sajnos zoknit még nem mertem kötni :( Lenyűgözőek a saját festésű fonalai is! Hmmm, azok a színek! Imádom őket.



Tatiana csodálatos babákat varr, teljesen el vagyok tőlük olvadva. A csipkeszoknyás zsiráfokat és kötött pulcsis lovakat kicsit giccsesnek tartom, de a babái... álomszépek:)






Annás kertjének nemcsak a kézimunkáit imádom, hanem a fotóit is. Íme egy kép, amit önmagában is imádok, de a rajta ábrázolt dolog is nagyon tetszik:


Alkotásaim (ez egy blog címe, nem a saját alkotásaimról van szó:) ) a megálmodója és ősanyja a naffafejű mackónépnek. Olyan cukik, nem? :)

Ő Laci, a maci:) Imádom, tisztára olyan, mint az én Lacimacim ^^


És ő is imádnivaló, bár nem mackó, szintén Alkotásaimtól:)



Végül, de nem utolsó sorban a cukiságok közül nem hiányozhatnak a Fércművek sem! Jutka imádnivaló bájos figurái annyira szeretetreméltóak, hogy nem is értem nekem még miért nincsen fércnyulam. Na majd, ha egyszer kijutok a WAMP-ra:)



Holnap megmutatom kedvenc gyöngyös-ékszerkészítős blogjaim, hátha kedvet kaptok benézni az alkotók Meska boltjába vagy ihletet kapva valamelyik gyöngyös boltba alapanyagokért :)A MESKÁt érdemes nézegetni, mert fantasztikusan kreatív emberek nagyon magas színvonalú, egyedi alkotásaira is lecsaphattok. Szerintem nagyon jó ajándéklelőhely annak, akinek nincs ötlete/ideje/ügyessége kézműveskedni, de mégis szeretne valami egyedit adni.

Férfi logika

2011. október 18., kedd

| | | 1 megjegyzés
Tegnap elmentünk Lacival meleg, puha, hosszú szárú bakancszoknit vásárolni kedvenc lelőhelyére. A boltba még nem érkezett meg a téli árukészlet, ezért csak néhány pár, tavalyról maradt zokni alkotta a választékot. Talált is a Kedves egy pár vastag zoknit a saját méretében, ami tetszett neki. Az eladótól kért még két pár ugyanolyat. A leányzó azonban sajnos csak másik gyártótól talált anyagában és vastagságában hasonló, ám más színű darabokat. Erre Laci megköszönte a segítséget és közölte, hogy akkor majd visszajön máskor, hátha akkor már lesz olyan, amit szeretne. Néztem rá nagy kék szemekkel, hogy ő most azért nem veszi meg a két gyártótól a három pár zokniját, mert akkor nem lennének egyformák? A válasz némi szemdörzsöléssel összekötött elfojtott kuncogás volt. Egek, ez az én pasim férjem! Próbáltam meggyőzni, hogy velem ellentétben ő nem vesz fel egyszerre két pár zoknit, így akár vehetne különbözőeket is. Meg amúgy a változatosság gyönyörködtet, könnyebb összepárosítani, bakancsban senki sem látja milyen gyártmányú zokni van rajta, különben meg nem is logózott. Szerintetek? Ha nem vesz magának zoknit, majd kötök neki, nehogy fázzanak a szabályos, hasáb alakú lábujjai, van egy egész gombóc barna Novita zoknifonalam :D

És mivel a Kedves is olvassa a blogom, azt hiszem nemsokára hazaállít 3 pár akármilyen gyártmányú vastag, meleg, bakancszoknival:)

Pánik-pánik-pánik

2011. október 17., hétfő

| | | 2 megjegyzés
A nagy nap közeledtével egyre inkább jellemző volt rám ez az állapot, de Lackó is nyugtalanabb volt. Ő, a megtestesült nyugalom, a felbosszanthatatlan (jó, van egy két szélsőségesen különleges személy, akinek sikerül felhúznia - erről eszembe jutott egy idézet Winston Churchilltől: Minden ember akkora, amekkora dolgok feldühítik.), a higgadtság mintaképe, akinek a hátán fát lehet vágni, ő is ideges volt. És ez paradox módon megnyugtatott:)

Az esküvő előtti három hétben kifejlesztettem egy újfajta fogyókúrát, amit "Joghurtnézés"-re kereszteltem. Ez abból állt, hogy hétfőn reggel vettem egy ivójoghurtot, és mikor beértem a munkahelyemre letettem az íróasztalomra, hogy majd megiszom. De mert az esküvő miatt izgultam igyekeztem a munkámra koncentrálni, így gondoltam előbb megcsinálok ezt-azt és majd eszek utána. Aztán nézegettem a joghurtot, hogy most már enni kéne. Általában 10-kor jutottam el odáig, hogy megemeltem a dobozt, de inkább mégse alapon visszatettem az asztalra. Délben, mivel ebédidő volt a joghurtot betettem a hűtőbe és ettem pár szem kekszet vagy egy almát. Majd hazamentem, amikor is Laci belém erőszakolt valami kaját. Majd kedd reggel a munkahelyemen kivettem a hűtőből a joghurtom, letettem az asztalomra és elkezdtem dolgozni. Délben, mert már ebédidő volt visszatettem a hűtőbe... végül pénteken ebédre megittam, mert már eleget edzettem a hűtőből való ki és bepakolással, és mégse lehet, hogy nem tudtam egy nyomorult joghurtot meginni egy hét alatt.


Bár azóta visszatértem normális étkezési szokásaimhoz valami megmaradt a diliből, bár lehet ezek már a kimerültség jelei:

- Minden reggel átmegyek a Dohány utcán, ami egyirányú, tehát csak balról jöhet autó, de mostanában valamiért automatikusan jobbra nézek, balra már csak akkor, mikor leléptem az útról.
- Az ajtón kifelé menet kopogok.
- A mosdóban a papírkéztörlős dobozt nyomkodtam és megállapítottam, hogy kifogyott a szappan.
- Elmentem a fürdőbe fogat mosni és ehhez lekapcsoltam a felkapcsolt villanyt.
- Sikerült felvennem egy kapucnit pulcsit fordítva, kapucnival előre és nem vettem észre.
- Nagyon fáradt voltam, ezért nekiálltam sütni. Mondjuk az igaz, hogy minél fáradtabb vagyok annál később fekszem le aludni, de erről azt hiszem a Laci tudna mesélni. 

Lehet, hogy álmomban átdrótoztak bennem valamit, amiért elkezdtem fordítva működni, vagy csak helyet cserélt a két agyféltököm?

Remélem ez nem akadályoz majd a karácsonyi projektjeim elkészítésében ^^

Menyecske ékszerek és meglepi a tanúmnak:)

2011. október 8., szombat

| | | 1 megjegyzés

Menyecske ékszerem sokkal egyszerűbb történet volt, mint a nagy nehezen kiszenvedett, ám végül mégiscsak tetszetősre sikeredett menyasszonyi szettem:) Amihez lehet majd gyártingolok karkötőt is, ha végre sikerül vennem 60-as fehér gyöngyfűző cérnát. (Jó, ha nagyon akarnám nekiállhatnék, mert 40-es krémszínűm van, csak félek az túl vastag a 15-ös kásákhoz.)
.
Korallt akartam, lógósat, medállal és úgy döntöttem, hogy a tavaly Finnországban vásárolt piros üvegleveleim is megtalálták rendeltetési helyüket. Először befoglaltam a nagy kerek korallt, majd nekiláttam a fülbevalóknak. Át se kellett fűznöm, adta magát, a gyöngyök szinte maguktól ugráltak a tűre. Mikor elkészült az első fülbevaló rögtön a helyére is került. Persze a második fűzésekor ki kellett vennem, hogy biztos egyformák legyenek. Míg a nyaklánc elnyerte végső formáját, és felkerült rá a szintén "csak úgy" vásárolt bronzszínű T-kapocs a fülik vidáman csilingeltek a fülemben. Íme a végeredmény:






Nekem nagyon tetszik, imádom. Csak a nagy cuccok korallok, a kicsi korallszínű gyöngyök cseh üveggyöngyök, naná, hogy másodosztályúak!:)

És hogy ne legyen ez a bejegyzés ennyire rövid megmutatom azt a medált is, amit Gabinak fűztem:


A lila ruhájához nem volt ékszere, ezért meg akartam lepni valamivel: Ametiszt színű rivoli, lila szivárványos csiszolt gyöngyökkel, metálfényű káskkal, és szirmokkal. Fűztem volna szívesen két sor szirmot, de Gabi azt mondta ez így elég neki. Egy fehér szalagot szánt neki lánc helyett, szerintem csini lett, remélem örült neki:)

Menyasszonyi ékszere(i)m

2011. október 7., péntek

| | | 0 megjegyzés
Mivel imádok gyöngyöt fűzni, és szeretem az egyedi dolgokat, naná, hogy én készítettem az ékszereim. A menyasszonyi ékszerhez úgy gondoltam, hogy swarovski rivolikkal, chatone-okkal és bicone-okkal fogok operálni, de valahogy nem állt össze a fejemben a remekmű. Először gyöngyhímzésre gondoltam, de marha nagy lett és a leveleimet (igen, az két hárslevél lett volna!) Laci már a kontúrozásnál szíveknek nézte, így azt szétbontottam. Nem lesz randa giccses szívnek látszó levél a nyakamban. Bár most, hogy túl vagyok az esküvőn ismét gondolkodom gyöngyhímzett faleveleken, mert azok olyan tündések:) A zöldet nagyon szeretem, majd azt is megmutatom egyszer itt a blogon, néhány más remekművemmel(?) együtt.

Szóval a nyakék. Második tervem a befoglalt rivolikkal és chatone-okkal egy csillogó-villogó lánc megalkotása volt, de valahogy ezt azelőtt elvetettem, hogy nekiálltam volna, pedig szerintem szép is lehetett volna. Akár. Vagy azért vetettem el, mert Laci szerint nem lett volna szép? Tudja a bánat.

Aztán itt van ez, hogy végre mutassak is valamit:


A kép szuperbéna, a fehéregyensúly más dimenzióba költözött, de ami látszana, ha jó lenne a kép: 18 mm-es rivoli hóközepű 11/0-s és törtfehér 15/0-s kásával befoglalva, körbe cikk-cakkban 20 db bicone.

Ez se az első variáció volt, de ez lett a vége ezüstláncon. Szépen csillog meg minden, de nem az igazi. Ezért készítettem egy amolyan kristályvirágot, íme:


Jobban tetszik, de ez se egy nagy durranás. Az átlátszó szirmok nem mutatnak messziről és bár azóta beszereztem fehér szirmokat két méretben, nem fűztem át. Van még egy befoglalt rivolim, talán majd annál próbálkozom a szirmokkal, bár szerintem ásványvirág kapja majd a szirmokat. Nekem a swarovski túlságosan is sznob, nem tartom magamhoz illőnek.

A befoglalások után úgy döntöttem, hogy visszatérek egyik kedves mintámhoz, a gyöngygallérhoz, de megcifrázom. Itt is próbálkoztam bicone-okkal, az eredmény tetszik is, de nem esküvői:



Tudom, bonyolult vagyok. De az esküvőmre valami nagyobb durranást szerettem volna, valami igazán alkalomhoz illőt és a ruhához passzolót.

Tanácstalanságom csúcspontján elővettem a szekrényből a ruhám és nézegettem a muszlin elegáns könnyedségét, csodaszép esését, a visszafogott, gyűrt mellrészét és rájöttem: ehhez a ruhához valami visszafogottan fodros megoldás illene, törtfehér kivitelben. Fellapoztam kedvenc gyöngyfűzős blogjaim minta után kutatva és végül megtaláltam, amit akartam: az ogalala. Ez egy csavart minta, ami igen szép tud lenni, ha ügyesen csinálják. Meg persze van pár borzalmas megoldás is, de azt nem linkelek, Gógli segít nektek olyat is találni. Nem nehéz mintákat találni a neten, de lényegesen egyszerűbb, ha az ember lánya tud fényképről mintát olvasni. Az, hogy az én nyakékemen nem lesznek félméteres tökök 8 mm-es gyöngyház fényű teklák teljesen biztos volt. Hegyikristályt akartam. Kedvenc gyöngyös boltomban találtam is apró, szabálytalan, de fúrt hegyikristályokat, aminek nagyon megörültem.

Lehet, hogy perverziónak tartjátok, de kifejezetten szeretem a szabálytalan gyöngyöket, azokat is, amik nem direkt azok. Ilyenek a másodosztályú cseh kásagyöngyök. Van, hogy fél mm eltérés is van a gyöngy vastagságában, 2-3 tized milliméter az átmérőjében. Ez a sok egyenként hibás, szabálytalan gyöngy együtt mégis valami szabályossá képes összeállni. Persze némi segítséggel. Ha közelről megnézitek a nyakláncom láthatjátok, hogy nagyon nem egyformák benne a gyöngyök:


A fülbevalókról remélem mondanom sem kell, hogy második verziók:) Két hétig kajtattam 60-as fehér gyöngyfűző cérnáért sikertelenül. Nagyon igyekeztem megfűzni a láncot és a fülbevalókat, hogy befejezzem mielőtt elfogy a cérnám. Nos, a második fülbevalóval szeptember 23-án este lettem kész. A cérna vége hibás lehetett, mert elszakadt a külső sornál, így tényleg maradék foszlányokat kellett guberálnom, hogy befejezhessem, de a lényeg, hogy kész és végre meg voltam elégedve a munkámmal. A lánc lehetett volna 1-2 fodorral hosszabb, de szerencsére a lánchosszabbítóval ezt a problémát áthidaltam. Nem is beszélve arról, hogy plusz két fodorhoz legalább 80 cm cérna kellett volna még, és mint említettem a végén már nagyon nem bírtam cérnával:)

Kész lett, de még egy napot aggódtam, hogy hogy fog kinézni a ruhával, hiszen nem volt alkalmam felpróbálni. Laci meg nem láthatott az esküvőig, bár biztatott, hogy próbáljam fel:)

És íme próbálkozásaim, a maradék befoglalt rivolik és chatone-ok együtt: