Borostyánszínben

2012. december 9., vasárnap

| | | 0 megjegyzés
Ha még nem unjátok a gyöngytermésem, íme, egy rivoli befoglalásos móka. Nem szeretem a rivolit, nem szeretem a sárgát, a sárga-fekete kombinációt még kevésbé, de ez valahogy mégis egyben van és összességében tetszik. A láncot nem spiláztam túl: fekete sodrony és jóccakkát, csak valaki garottnak ne nézze... Az még kiderül, hogy hordani fogom-e? :)


Lendületből...

| | | 0 megjegyzés
megvettem az utolsó csomag apró lila szalmagyöngyöt és ugyanezzel a lendülettel megfűztem a hétsorost. Tervben van még egy karkötő legalább 14 sorral és még egy nyaklánc... amíg a csomagból futja :) Lehet simán felvenni, összecsavarva, vagy csomót kötve rá. Multifunkcionális csillogós mélylila. Már csak az alkalom kell, hogy felvegyem. :)

És most lendületből ezt is megmutatom :)


Kétarcú rodonit

| | | 1 megjegyzés
Lassan, de végre elkészült a rodonitos medálom. Nem is emlékszem hány éve vettem a rodonitot, hogy majd jól gyöngybe foglalom, de hiányzott az ihlet és a kedv, és megfelelő színű gyöngyöket sem kaptam. De most végre minden összejött és elkészültem és rögtön kettő az egyben medálom lett, mert ugyan minek fűzzem a két oldalát egyformára? Úgy mégis? :)

"A" oldal
"B" oldal
Nos, a fent látható verzió kb. a 20. elbontás után megmaradt végleges verzió. Nekem az "A" oldal tetszik jobban, többet enged láttatni a kavicsomból. Ti melyik oldalával hordanátok?

Azt csiripelik a...

| | | 1 megjegyzés
naná, hogy a bagolykák, hogy még nincsenek elegen. Ezért született még egy szettecske, nekem :)


Búcsúzóul

| | | 0 megjegyzés
Nemrég egy kolléganőm nyugdíjba ment. Nagyon kedvelem, energikus, fiatalos, jó fej. Igazi csapatjátékos, belőle kéne még vagy száz és minden flottul menne a cégnél. De a Sors úgy hozta, hogy nyugdíjasként nem maradhatott nálunk tovább. Sajnálom nagyon és őszintén remélem, hogy megtalálja magának azt, amivel elfoglalhatja magát, ahol pezseghet.

Régóta figyelem a kiegészítőit, mert igen jópofa darabokat hord. Szereti a gyöngyöt, s már egy hónappal ezelőtt tudtam, hogy fűzök neki egy bogyós láncot. Nem volt nehéz kitalálnom a színösszeállítást sem, így nagy elánnal nekiláttam bogyókat fűzni. A bogyók három vagy négy este alatt készültek el. Nem gyor munka, de rendkívül szórakoztató. Kezemben a 7 gömböccel már csak azt kellett kitalálnom hogy lesz belőlük nyaklánc. Na igen, nem terveztem meg előre, csak azt tudtam, hogy bogyós nyakláncot készítek, de hogy pont milyet... hát amilyenné alakulni szeretne.

Az eredmény ez lett. A kép telefonnal készült, ezért ilyen kis béna, de a lényeg látszik. Legalábbis remélem, hogy látszik:

Az, hogy már a fényképen vettem észre, hogy van egy gyöngy, ami nem olyan színű, mint kéne... nos... ez a méreg...

Amikor az ihlet berobban

2012. november 16., péntek

| | | 1 megjegyzés
Van, mikor nagyon akar valamit az ember lánya de csak nem jön össze. Az elmúlt hónapokban többször is rám tört a "de szeretnék valamit fűzni" érzés, de nem tudtam, hogy mit és hiába pakolgattam a gyöngyeimet, csak nem állt össze a kép.

Áldás és valóságos sorscsapás is, hogy a kedvenc gyöngyös boltom pont abban az épületben lelhető, ahol dolgozom. (Megjegyezném, hogy legalább 10 éve a kedvenc gyöngyös boltom és csak fél éve dolgozom abban az épületben. :) ) Alkalmasint beugrok, szétnézek és csemegézek. Általában "csak úgy" válogatok, nincs konkrét célom. Mennek a cuccok a dobozba és ha rámjön az alkothatnék, akkor rövid idő alatt igen sok kincsem alakul valami egészen mássá.

Ma is bementem a boltba szétnézni és nem tagadom, szép adag gyönggyel tértem haza. Íme a gyöngyös ládám alapállapotában (az új szerzemények még nincsenek ám benne :) ):

És így néz ki, mikor rámtör az alkothatnék:
A képen nem látszik, de egy nyaklánc-karkötő páros már elkészült ekkor és össze van válogatva másik két szetthez az alapanyag, bár az egyikhez még kéne valami borostyánszínű bármi... esetleg citrin vagy valami... de az is lehet, hogy valami barna kellene... vagy a barna valami másvalami lesz majd. Régóta akarok egy barna medált... a barna ruháimhoz... de az is lehet hogy az igazából kék lesz vagy zöld, hogy mégse legyen barna... értitek. Nem? Nem csodálom^^

Rengeteg kék és zöld gyöngyöm van, és nagyon kéne velük valamit kezdenem és ötletem is lenne, de előbb a rózsaszín-fekete cuccom kéne megcsinálnom, amihez asszem sikerélt összeszednem minden fontos alapanyagot, de rövid úton elválik majd, ha mégsem :)

Tudtok még követni? Mert akkor elmondom, hogy van itt még egy türkizem, amivel sokkal könnyebb dolgom lesz, mint a többi csodámmal, csak be kell foglalnom és máris nagyszerű kis medál lesz belőle. Már csak láncot kell hozzá találnom... meg be kell foglalnom természetesen.És van egy korallom is, el ne felejtsem, amiből akarok valami menőt, ami nem olyan, mint a másik korallos láncom, hanem valahogy másmilyen (ötlet fejben feljegyezve, csak alapanyag-ütközés van a sárga-fekete tervvel... bahh...)

Befoglalásra tervben van egy régi kétforintos, egy billentyűzetről az "L" betű és egy dobókocka is - majd meglátjuk melyikre lesz időm... ja igen, meg pár olasz kavics... vajon azok hol is vannak? Azokból is megvan a szuper tervem pedig... megyek és megkeresem őket! :)

Ui: Ha valamit sikerül is befejeznem természetesen majd megmutatom :)

Habos-babos

2012. november 10., szombat

| | | 4 megjegyzés
Lehet már unjátok a Lamináriámról szóló bejegyzéseket, de egyszerűen muszáj vagyok megmutogatni hol tartok, mert annyira imádom őkelmét!

Nem tudom, hogy valóban látszik-e a képen vagy csak azért látom rajta, mert tudom, de a fonal pihe-puha és olyan a színe-fénye, mint egy szőrös kis havasi gyopárnak. El se tudjátok képzelni milyen nehéz úgy kötni, hogy közben ölelgetem... vagy aki próbálta, az talán el tudja képzelni... Na ettől kínszenvedés az álommeló is :) De jó! (Majd a leláncolásnál mást fogok mondani, arra rá fog menni két és fél életem...)
Fogy a gombóc, nő a kendő.
Kezeim között csillagok sora születik éjszakáról éjszakára és én nem győzöm lekötni a szaporodó szemeket. Most értem a csillagminta végére, és ha minden jól megy, ma váltok a virágmintára át. Remélem sikeresen matekoztam, mert az "ex has" sornyi csillag után rá kellett jönnöm hogy lesznek ebből azok a bizonyos gizgazok. Ha megoldottam a feladatot, akkor azt is feljegyzem ide Nektek életem nagy tettei közé :) Ha nem oldottam meg, akkor meg azért leszek kénytelen írni, mert legalább két sort kell majd visszabontanom, az pedig egy örökkévalóság lesz. Nem akarom, nagyon nem... Úgyhogy drukkoljatok, hogy ne bukjak el az összeadás-kivonás-sozorzás háromszögében:)
Ugye érzitek? <sóhaj...>
És hogy mi a különbség csipke és csipke között? Például ez:
Nem tudom melyiket imádom jobban, mindkettőért oda vagyok!
Ha tudnátok micsoda fantasztikus érzés, mikor a Holden a nyakam simogatja! Meleg, puha, rugalmas. És a színe! Az valami csodálatos! Álomfonalból álomkendő... sóhaj... Hogy nekem mennyire jó dolgom van!

A pókháló bűvöletében

2012. október 22., hétfő

| | | 0 megjegyzés
Kötök és élvezem, ahogy a finom, puha csipkecsoda nő a kezeim alatt. Szeretem a puhaságát, a színét, a textúráját. Kétszázegynéhány szem van a tűn, lesz ebből még ezer, talán több is. Majd kiderül. Ahogy adja magát.
Míg le nem kerül a tűről többet nem fogom tudni kifeszíteni a mintát, így legközelebb blokkolás után láthatom majd teljes szépségében a kendőm.
Gombostű a mintán, csak a méretarány kedvéért :)
Nem tudom megmondani miért imádom annyira az észt csipkemintát, de van még kb 3,5 km csipkefonalam, ami varázslatos átalakulásra vár. Hajj, de szép is a csipke... ^^

Beérett a körte

2012. október 21., vasárnap

| | | 3 megjegyzés
Tavaly nyáron megvettem a fonalat, idén nyáron meghorgoltam - természetesen itt is akadt bontás, bőven - és tegnap éjjel végül pontot tettem - illetve gombot varrtam - az alkotásra. De haladjunk csak szépen sorban, folyamatábrákat úgyis ritkán mutatok Nektek;)

Nem szoktam horgolni. Nem azért, mert béna vagyok hozzá. Béna azért vagyok hozzá, mert nem csinálom. A csipkekötés valahogy jobban lázba hoz, de a nyári tatyó már régóta tervben volt és horgolással szorosabb, strapabíróbb cuccokat lehet alkotni. Neki is álltam egy mintának, de a kész táskatestet nézegettem egy darabig, majd lebontottam, mert nem tetszett. Ez 4-5 óra munka, nem nagy idő, és legalább gyakoroltam a kezemnek idegen horgolást is. Csak mivel kisebb tűvel horgoltam az ajánlottnál, hogy jó szoros legyen a minta, a kezem a végére nagyon fájt már.
Építés és bontás között. (2012.08.14.)
Szelíd lankák. Azt már rég elfelejtettem, hogy milyen pálcákat horgoltam, de nem is érdekes, ha kell, majd kitalálom.

Mindenféleképpen bélést akartam varrni a tatyóba két, cipzáras zsebbel, mert kialakítása miatt maga a táska nem lehet cipzáras (majd látni fogjátok, hogy miért). Kedvenc méteráruboltomban ezúttal is szebbnél szebb textilek vártak, végül egy kellemes barna árnyalatokban pompázó lovas-kutyás vadászatos mintájút választottam, miután alaposan meggyőződtem arról, hogy elpusztult állatokat nem tartalmaz a vadászidill. Anyunál varrógéppel elkészítettem a két zsebet, majd az egész bélést kézzel varrtam a táskába imígyen:
Két nappal később már bevarrt béléssel.
 A bélés a zsebekkel belülről:
 A táska legalább egy hónapja kész, de mivel a teteje mágneszáras, a mágnest rögzítő fém pöcköt el kellett rejtenem. A fejemben már tavaly nyáron megvolt a terv, hogy azokat a bizonyos évtizedek óta kallódó fagombokat fogom használni, amik anyu kétkilónyi gombja között tanyáznak. El is tettem még tavaly a kincseket, hogy kéznél legyenek, mikorra beérik a táska.

Nos, mint a "ide teszem, hogy meglegyen" típusú cselekvéseknél általában, most sem jött be a trükk és a gombok hollétét elfeledtem. És mert olyan logikus és egyértelmű helyre tettem (a fa ékszereim közé) nem is találtam meg egészen tegnapig, azaz kemény két hónapon keresztül.

Miután a múlt héten eljutottam odáig, hogy anyunál feltúrjam a gombos zacsit, realizáltam, hogy mivel ott nincs a cucc, akkor nálam kell, hogy legyen. Hogy végül meglegyen, ahhoz az kellett, hogy tegnap éjjel rámjöjjön a khmm... "sürgősen és nagyon gyakran kicsi helységbe akarok jutni" érzés. Mivel a hasfájástól aludni nem tudtam, a kötéshez pedig dekoncentrált voltam kipattant a fejemből a szikra: fájós hassal kiválóan fel lehet forgatni a lakást. Ekkor jutott eszembe a faékszeres fadoboz, úgyhogy a lakásfelforgatás elmaradt, miután 24 másodperc alatt megszereztem azt, amit előtte két hónapig nem találtam. Sajnos emlékeim csaltak - vagy van valahol egy szökésben lévő fagombom - mert csak egy gomb akadt a kezembe, amit fel is varrtam izibe a táskára a mágneskapcsot leplezendő:
Mivel tegnap végre be akartam fejezni a művet, ezért ki kellett találnom a másik oldalra is valamit. Elővettem hát a gyöngyös dobozom és előtúrtam ezt a pár Finnországban "majd jó lesz valamire" alapon beszerzett fagyöngyöt. És lőn, tényleg jók valamire:
 A táska végre elkészült, szálak eldolgozva, takargatnivaló eltakarva, már csak ki kell próbálni.
Na ezért nem lehet cipzárral bezárni...
Minta: a feledés homályába vészett
Fonal: Barka Vitorlás - Körte szín
Horgolótű: 3,5 mm

Képek: csúnyák és szépek, rosszak és jók

2012. október 18., csütörtök

| | | 1 megjegyzés
Ismételten verselős hangulatban vagyok, ezúttal Paksi Endre szavait idézi a cím. Anno sokat hallgattam ezt a dalt, szeretem. Majdnem olyan jó, mint a... (na Gabi, mit írok ide?)... igen, a Kraken :)

De mielőtt ismételten zenélős vizekre eveznék (hmmm... jönnek a szirének is?) - ha már Kraken legyek stílusos és evezzek - visszafogom magam és a képekre koncentrálva megmutatok pár nyári fotót, mert kényszerítettek :p

Kerekes-székes sáv, általában a járda közepén, rosszabb esetben kiskockakővel kirakva, de olyan járda is van, ami csak kerekes-székes sávból áll.
Zebra a semmibe.
Vendégcsalogató egy étteremben: Beszélünk hollandul, angolul és franciául.
Rio Marina... tetszenek a színek és a fények.
Hullámszörny, avagy strandolok: pulóverben, mert hideg van, napszemüvegben, mert vakít a fény és szoknyában, mert 27 másodperc alatt áztattam el a farmernacim. :)
Ezt muszáj vagyok megmutatni, mert annyira menő^^
Laci fotózta, idézem "Ez akkora, hogy csak így fért bele a képbe!" Olyannak szeretjük, amilyen^^
"Márvány felkockázva." - Mégis ki másé lehetne ez a mondás, már megint? :)
Bóvlivásár Pisaban egy igazi mirr-murral.
Gyakorlótemplom: Nincs két egyforma oszlop, kazetta, de még a mérműveknek is csak az átmérője egyezett. Szintén Pisa.
Shrek és szamár^^
Varázslatos Adria.
Imádom a falikarikákat:)

Végre-végre itt van!

2012. október 16., kedd

| | | 3 megjegyzés
Megérkezett az ősz, a végtelen esők, a csodálatos színek, köd és párafelhők ideje! Tegnap este mosolyogva aludtam el, hallgatva, ahogy az ablakpárkányon koppannak a cseppek... és neeem, eszem ágában sem volt bezárni az ablakot! Ennek meg is lett a böjtje, mert hajnali fél háromkor arra keltem, hogy menten megfagyok, úgyhogy kénytelen voltam bezárni az ablakot. Akkor éppen nem esett... ha esik még valószínűleg inkább kerítek még egy takarót^^ (Anyu vajon most milyen fejeket vág olvasva a hidrofil ámokfutásom történetét? Hmmm.... )

Mikor munkába indultam se esett... szomorú... szerencsére kimaradt egy járat és azalatt a húsz perc alatt amíg a buszra vártam elkezdett csöpörögni. "Mégiscsak szép napom lesz!" - örvendeztem. A rettenetes dugót leszámítva eddig szép is.

Ilyen szép:
Forrás: www.idokep.hu
Ebédszünetbe kimentem anyunak varrógépkábelért. Mondanom se kell a varrógép típusát tartalmazó fecnim az íróasztalomon maradt, de kicsire nem adunk. A pocsolyák közt táncolva közelítettem meg a boltot és bár a cipőm kicsit beázott azért mégiscsak szép ez az ősz!

Jajj, úgy örülnék, ha még esne sokat-sokat az eső, és ha majd decemberben jön a hideg és a sötét majd táncoló hópelyhek között mehessek dolgozni és térhessek haza... az lenne az igazi nagy öröm! :)

Hálót fon az est...

2012. október 12., péntek

| | | 2 megjegyzés
Juhász Gyula:
Tiszai csönd


Hálót fon az est, a nagy, barna pók,
Nem mozdulnak a tiszai hajók.

Egyiken távol harmonika szól,
Tücsök felel rá csöndben valahol.

Az égi rónán ballag már a hold:
Ezüstösek a tiszai hajók.

Tüzeket raknak az égi tanyák,
Hallgatják halkan a harmonikát.

Magam a parton egymagam vagyok,
Tiszai hajók, néma társatok!

Ma nem üzennek hívó távolok,
Ma kikötöttünk itthon, álmodók! 

1910

Szeretem ezt a verset. És hogy mi köze van a most elkezdett Laminaria kendőmhöz? Csupán annyi, hogy itt én vagyok a nagy barna pók, aki pókhálócsipkét köt... végre megint. 

Azt hiszem a gombóc méretéből sejtitek, hogy ezzel elleszek egy ideig... elég hosszú ideig, és a végére bizonyára utálni is fogom az egészet, hogy aztán a blokkolt kendőm ölelgetve örömkönnyeket hullassak majd. Terv szerint kötögetem az alapmintát amíg meg nem unom, aztán megkötöm az Echoing Laminaria szélmintáját. Szóval most egy ideig ne számítsatok kötős bejegyzésre. :)


Kacskaringós indák a nyakamban

2012. október 11., csütörtök

| | | 3 megjegyzés
Végre elkészült a Daphne sál és már legalább háromszor volt rajtam, úgyhogy most már bizton állíthatom, hogy nem lesz lebontva :)


Anyunak nem tetszik, de az én anyám már csak ilyen kegyetlen őszinte egy nőszemély. Így imádom :)


Kedves férjem azt mondta, hogy úgy néz ki, mint egy kukac... lehet, hogy ez se bók volt?

Az tény, hogy a nyakamban összeugrik keskenyre, de majd ha kimosom, blokkolom és meglátom úgy milyen lesz. Egyre inkább hajlok afelé, hogy a Mandarin jobban szeret horgolva lenni, semmint kötve. Majd kipróbálom... hamarost... borzasztó hosszú ám a tennivalóim listája...

Őszi falevelek itt is, ott is

2012. szeptember 30., vasárnap

| | | 1 megjegyzés
Nem számoltam még össze, hogy hány levél mintás kiegészítővel - medállal, sállal, kendővel - rendelkezem és azt megtippelni se merem, hogy még mennyi készülhet majd. Íme, újabb példány a tűn:

A minta Daphne névre hallgat. A tű 4-es Novita zoknikötőtű - ez hivatott mutatni a sál hihetetlen szélességét, a fonal Barkáék Mandarinja és jól láthatóan újabb metamorfózisra készül. Még tavaly vettem pár gombócot egy boleróhoz. A bolerót megkötöttem, majd mivel nagy lett, hát lebontottam.


Majd újra megkötöttem, ezúttal kisebben. Felvettem kétszer, de nem szerettem, nem volt jó. A fonal tapintása imádni való, de mégse volt jó hordani, a hóna alatt és a hátán az alsó szegélyénél rettenetesen szöszölt. Van, mikor a fonal megmakacsolja magát és kijelenti, hogy ez vagy az nem szeretne lenni. Hát az én Mandarinom is ilyen makacs öszvér. Lebontottam, feltekertem motringba, kimostam, megszárítottam, gombolyítottam és mire ezzel készen voltam már a kezemben nyugodott a minta - az utolsó, amit ezzel a fonallal kipróbálok. Nem én találtam meg, véletlen jött szembe velem KicsiKató blogján. Azzal a lendülettel töltöttem le és nyomtattam ki, hogy aztán a Holden befejeztével rögtön el is kezdhessem.:)

Blokkolni nem fogom szerintem én sem, a fonal azt súgja nem szeretné, ha kiszögelném valahova. A minta jól áll neki, de hát a boleró mintája is jól állt neki, mégse volt jó. Izgulva és remélve kötöm, többször már nem bontom le. Ha sál se szeretne lenni, akkor részemről a Mandarin cseszheti és az összes maradék gombócom elajándékozom a fenébe! Na, most megyek is, kötöm tovább, és remélem, hogy ezúttal nem kell a fonalamban csalatkoznom...

Apróságok

2012. szeptember 26., szerda

| | | 6 megjegyzés
Szöszmöszölök Nektek eleget, most nézzétek meg azt, hogy mások mivel örvendeztettek meg engem szeptember eme ünnepekkel telezsúfolt csodás kis hónapjában. Avagy ünnepnapok az év kilencedik havában: 10,13,14,15,21,24,(28). Asszem ennyi. (A zárójelre a magyarázat lentebb olvasható;) ) Kihagytam valamit? :)

Anyu hímzett próbaképpen, eredetileg a Gabinak egy igazán kíváncsi, nyúlánk tudásszomjas kis kamaszbaglyot. E fióka sorsa úgy alakult, hogy anyu meghímezte ismét, így a képen huhogó tollgombóc próbapéldánnyá csúszott le a ranglétrán. Az, hogy névnapomra végül hozzám röppent nem kis vigyort csalt az arcomra.
Az a kis pufók lila Gombócartúr pedig Törpilla horgolótudományát dicséri. Olyan cuki, hogy belehalooook! Imádom mind a két kis drágát.

Szintén a névnapi szett része a következő páros. Szégyellősen pillogó sárga pelyhes kiskacsa anyu előadásában, és kíváncsian, nagy sárga talpain totyogó kék sálas kiskacsa Gabóca által horgolva. Drágák vagytok, köszönöm! :)
A nagyfejű papírrobot régi lakótársunk. Valamikor tavaly ősszel találta a Laci a receptet. Kinyomtatta, hazahozta, kivágtuk, összehajtogattuk és felköltöztettük a polcra. A virágot amit a kezében tart szülinapomra kaptam. Kalandos úton ért el hozzám, de szerencsére se az olasz, se a magyar posta nem vétette el a címet, így megkaphattam.Ha jól tudom Gabi kiapadhatatlan teapapír-gyűjteményét csappantotta a  kis virág (
)* létrehozása. Laci múlt héten takarított és akkor tűzte a nagyfejű papírrobot kezébe a virágot. Szerintem nagyon bájos így :)
Lacitól is kaptam meglepit, méghozzá házassági évfordulósat. Mondjuk ehhez meg kellett győznöm, hogy 24-én esküdtünk és nem 28-án, de ez nálunk belefér. Majd 28-án megünnepeljük, hogy majdnem akkor volt az esküvőnk... vagy valami hasonló :) Kaptam tőle rózsát, sört és...


Hétfőn délután 15:55-kor a munkahelyemen át kellett mennem a központi épületünkbe egy ügy miatt. 16:45-re végeztem. Felhívtam Lacit, hogy mit vigyek haza, meg hogy ugorjunk el egy cukrászdába ünnepelni. Mondta jó, találkozzunk otthon. El is indultam haza, mire 10 perc múlva csörög a telefonom, hogy hogy a túróba tudtam kimenni az épületből úgy, hogy nem vett észre. Mondtam, hogy otthonról nem láthat mindent, de már nagyon vigyorogtam. Megegyeztünk, hogy leszállok a villamosról és megvárom. Így is lett, türelmesen megvártam míg odabattyog hozzám loboncos hajjal, borostásan egy szép nagyfejű rózsával a kezében. Nagyon örültem neki, de azért ebből ne csináljunk ám rendszert, kérem! :)

Elsétáltunk a Szamos cukrászdába, megkóstoltuk az idei és a tavalyi ország tortáját, majd tovább indultunk a Margitszigetre, Laci tervei szerint borozni. Mire odaértünk sör lett, mert megdumáltam, hogy minek borozzunk, ha a sört szereti, meg nekem is jó lesz ám egy narancsos ser, egyedül nem tudok meginni egy üveg bort (ami a közelmúlt tapasztalatait illeti hárman sem tudunk meginni egy üveg bort). Na, én már a ser felétől is befáradtam, úgyhogy ezt az akciót másfél-félre a Laci nyerte. És mert az én hites férjem volt olyan drága jótét lélek, hogy még a spenótot is megfőzte, így este otthon nyugodtan és lelkiismeret-furdalás nélkül alhattam be a sertől:)

* Aki tudja minek a mije van a zárójelben annak a nyereménye legyen... MEGLEPETÉS:) A megfejtéseket komment formájában várom október 5.-ig.

Az a kis parkos terület a pályaudvar mellett

2012. szeptember 21., péntek

| | | 2 megjegyzés
Szeptember 9.-én Lackóval és Anyuval Bécsen át Firenzébe, majd Pratoba indultunk, hogy meglátogassuk egyszem Törpillánkat. Kivételesen nem volt kedvem kézbe venni az irányítást, így a szervezést Lackóra és Anyura hagytam. Rendesen az orrom alá is dörgölték, de nem okozott mély lelki válságot a dolog.

Miután felkászálódtunk a bécsi vonatra, és mint egy iskoláscsoport rögtön nekiláttunk a szendvicseinknek.
A majd három órás út olvasgatással, nézelődéssel és természetesen kötögetéssel telt. Útközben Laci megemlítette, hogy van egy kis fás-parkos terület a Wien Meidling Pályaudvar közelében, ahol megvacsizhatunk mielőtt felszállunk a firenzei vonatra. A pályaudvaron szerzett várostérképet nézve kissé hitetlenül pislogtam férjemre, a Schönbrunn feliraton tartva a mutatóujjam. "Parkocska? A császári palota kertje!" - mondtam. Mire ő a maga lazaságában rávágta, hogy attól még, hogy Európa egyik leghíresebb kertje, funkcionálisan mégiscsak park, ahol lehet sétálni meg piknikezni, úgyhogy szót se többet, menjünk. Végül is igaz. :) Megcsodáltuk hát a parkot, előkapartam fakuló tudásom a barokk kertépítészetről és a Schönbrunni kastély parkjáról. Remek élmény volt, amit csak fokozott a meglepetés, hogy Bécsig nem is tudtam, hogy láthatom a parkot :)





Holden, avagy az én szép zöld salátám

2012. szeptember 20., csütörtök

| | | 3 megjegyzés
Tegnap este elkészült a Holden kendőm. Mikor az utolsó pöcmörgőt is megkötöttem, és a kendőm a kötőtűről az ölembe huppant táncolni tudtam volna örömömben. (Ami azt illeti rémlik, mintha valóban táncra perdültem volna.) Megölelgettem, meggyömöszkéltem, összetekergettem, megcsodáltam legújabb nyakbavalóm. Csodálatos fej salátaként pompázott néhány fotó erejéig, még a nyál is összefutott a számban. Bámulatos, hogy mennyire másképp mutat a csipke blokkolás előtt és után. Lenyűgöző :)
Friss, zsenge kelkáposztalevélke.
Az én salátám. :)
Kimostam, blokkoltam és gyönyörködtem benne. Amíg a gombostűket egyesével a helyükre tűzködtem elnézegettem, ahogy a ráncos kis kendő kisimul és a csipkeminta hullámai elnyerik azt a formát, amit alkotójuk álmodott nekik. Varázslatos. Lacinak el is újságoltam, hogy már szárad a szépségem és hogy 66x132 cm nagy lett, és hogy a következő vékonyabb fonalból készül majd és nagyobb lesz. Laci válasza a következő volt: "És egy medvének adod majd, hogy ne fázzon?" Hiába, az én férjem^^
Blokkolás alatt.

Mosolyogva aludtam el és az én csodaszép spenót színű új kendőmről álmodtam. Ma reggel felébredtem, megmostam az arcom és szaladtam is gyönyörködni a kendőmben. Ó, bárcsak lenne hét fejem, hogy az összes csodaszép kendőm, sálam, nyakmelegítőm hordhassam egyszerre! Imádom a gyapjú pihe-puha tapintását, imádom, ahogy a szemek egymásba kapcsolódnak, a moha üde zöldjét és a páfrány árnyas erdőket idéző sötétjét. Elnézegetem, ahogy a blokkoláshoz használt gombostűk csálén bólogatnak mindenfelé. Mesés.
Sajnos nem állt meg az idő addig, amíg a kendőmben gyönyörködtem, így kapkodva készültem el, még az ebédem is itthon felejtettem, de sebaj, egy kis ámuldozás ennyi kellemetlenséget megér. Alig vártam, hogy hazaérjek és a nyakamba terítsem az új sálam. Megkértem Lacit, hogy fotózzon le, hogy megmutathassam nektek milyen csodás az új kendőm:

A fényviszonyokat okolva hamar feladata a címlapfotózást, így kénytelen voltam kezembe venni a fotómasinát és tükörből megörökíteni magam Nektek. Jól van na, tudom, hogy nem dolgoztam még el a szálakat, de az már csak pár perc, hamarosan meglesz az is :)