Borostyánszínben

Ha még nem unjátok a gyöngytermésem, íme, egy rivoli befoglalásos móka. Nem szeretem a rivolit, nem szeretem a sárgát, a sárga-fekete kombinációt még kevésbé, de ez valahogy mégis egyben van és összességében tetszik. A láncot nem spiláztam túl: fekete sodrony és jóccakkát, csak valaki garottnak ne nézze... Az még kiderül, hogy hordani fogom-e? :)

Lendületből...

megvettem az utolsó csomag apró lila szalmagyöngyöt és ugyanezzel a lendülettel megfűztem a hétsorost. Tervben van még egy karkötő legalább 14 sorral és még egy nyaklánc... amíg a csomagból futja :) Lehet simán felvenni, összecsavarva, vagy csomót kötve rá. Multifunkcionális csillogós mélylila. Már csak az alkalom kell, hogy felvegyem. :)

És most lendületből ezt is megmutatom :)

Kétarcú rodonit

Lassan, de végre elkészült a rodonitos medálom. Nem is emlékszem hány éve vettem a rodonitot, hogy majd jól gyöngybe foglalom, de hiányzott az ihlet és a kedv, és megfelelő színű gyöngyöket sem kaptam. De most végre minden összejött és elkészültem és rögtön kettő az egyben medálom lett, mert ugyan minek fűzzem a két oldalát egyformára? Úgy mégis? :)

"A" oldal

"B" oldal

Nos, a fent látható verzió kb. a 20. elbontás után megmaradt végleges verzió. Nekem az "A" oldal tetszik jobban, többet enged láttatni a kavicsomból. Ti melyik oldalával hordanátok?

Azt csiripelik a...

naná, hogy a bagolykák, hogy még nincsenek elegen. Ezért született még egy szettecske, nekem :)

Búcsúzóul

Nemrég egy kolléganőm nyugdíjba ment. Nagyon kedvelem, energikus, fiatalos, jó fej. Igazi csapatjátékos, belőle kéne még vagy száz és minden flottul menne a cégnél. De a Sors úgy hozta, hogy nyugdíjasként nem maradhatott nálunk tovább. Sajnálom nagyon és őszintén remélem, hogy megtalálja magának azt, amivel elfoglalhatja magát, ahol pezseghet.

Régóta figyelem a kiegészítőit, mert igen jópofa darabokat hord. Szereti a gyöngyöt, s már egy hónappal ezelőtt tudtam, hogy fűzök neki egy bogyós láncot. Nem volt nehéz kitalálnom a színösszeállítást sem, így nagy elánnal nekiláttam bogyókat fűzni. A bogyók három vagy négy este alatt készültek el. Nem gyor munka, de rendkívül szórakoztató. Kezemben a 7 gömböccel már csak azt kellett kitalálnom hogy lesz belőlük nyaklánc. Na igen, nem terveztem meg előre, csak azt tudtam, hogy bogyós nyakláncot készítek, de hogy pont milyet... hát amilyenné alakulni szeretne.

Az eredmény ez lett. A kép telefonnal készült, ezért ilyen kis béna, de a lényeg látszik. Legalábbis remélem, hogy látszik:

Az, hogy már a fényképen vettem észre, hogy van egy gyöngy, ami nem olyan színű, mint kéne... nos... ez a méreg...

Amikor az ihlet berobban

Van, mikor nagyon akar valamit az ember lánya de csak nem jön össze. Az elmúlt hónapokban többször is rám tört a "de szeretnék valamit fűzni" érzés, de nem tudtam, hogy mit és hiába pakolgattam a gyöngyeimet, csak nem állt össze a kép.

Áldás és valóságos sorscsapás is, hogy a kedvenc gyöngyös boltom pont abban az épületben lelhető, ahol dolgozom. (Megjegyezném, hogy legalább 10 éve a kedvenc gyöngyös boltom és csak fél éve dolgozom abban az épületben. :) ) Alkalmasint beugrok, szétnézek és csemegézek. Általában "csak úgy" válogatok, nincs konkrét célom. Mennek a cuccok a dobozba és ha rámjön az alkothatnék, akkor rövid idő alatt igen sok kincsem alakul valami egészen mássá.

Ma is bementem a boltba szétnézni és nem tagadom, szép adag gyönggyel tértem haza. Íme a gyöngyös ládám alapállapotában (az új szerzemények még nincsenek ám benne :) ):

És így néz ki, mikor rámtör az alkothatnék:

A képen nem látszik, de egy nyaklánc-karkötő páros már elkészült ekkor és össze van válogatva másik két szetthez az alapanyag, bár az egyikhez még kéne valami borostyánszínű bármi... esetleg citrin vagy valami... de az is lehet, hogy valami barna kellene... vagy a barna valami másvalami lesz majd. Régóta akarok egy barna medált... a barna ruháimhoz... de az is lehet hogy az igazából kék lesz vagy zöld, hogy mégse legyen barna... értitek. Nem? Nem csodálom^^

Rengeteg kék és zöld gyöngyöm van, és nagyon kéne velük valamit kezdenem és ötletem is lenne, de előbb a rózsaszín-fekete cuccom kéne megcsinálnom, amihez asszem sikerélt összeszednem minden fontos alapanyagot, de rövid úton elválik majd, ha mégsem :)

Tudtok még követni? Mert akkor elmondom, hogy van itt még egy türkizem, amivel sokkal könnyebb dolgom lesz, mint a többi csodámmal, csak be kell foglalnom és máris nagyszerű kis medál lesz belőle. Már csak láncot kell hozzá találnom... meg be kell foglalnom természetesen.És van egy korallom is, el ne felejtsem, amiből akarok valami menőt, ami nem olyan, mint a másik korallos láncom, hanem valahogy másmilyen (ötlet fejben feljegyezve, csak alapanyag-ütközés van a sárga-fekete tervvel... bahh...)

Befoglalásra tervben van egy régi kétforintos, egy billentyűzetről az "L" betű és egy dobókocka is - majd meglátjuk melyikre lesz időm... ja igen, meg pár olasz kavics... vajon azok hol is vannak? Azokból is megvan a szuper tervem pedig... megyek és megkeresem őket! :)

Ui: Ha valamit sikerül is befejeznem természetesen majd megmutatom :)

Habos-babos

Lehet már unjátok a Lamináriámról szóló bejegyzéseket, de egyszerűen muszáj vagyok megmutogatni hol tartok, mert annyira imádom őkelmét!

Nem tudom, hogy valóban látszik-e a képen vagy csak azért látom rajta, mert tudom, de a fonal pihe-puha és olyan a színe-fénye, mint egy szőrös kis havasi gyopárnak. El se tudjátok képzelni milyen nehéz úgy kötni, hogy közben ölelgetem... vagy aki próbálta, az talán el tudja képzelni... Na ettől kínszenvedés az álommeló is :) De jó! (Majd a leláncolásnál mást fogok mondani, arra rá fog menni két és fél életem...)

Fogy a gombóc, nő a kendő.

Kezeim között csillagok sora születik éjszakáról éjszakára és én nem győzöm lekötni a szaporodó szemeket. Most értem a csillagminta végére, és ha minden jól megy, ma váltok a virágmintára át. Remélem sikeresen matekoztam, mert az "ex has" sornyi csillag után rá kellett jönnöm hogy lesznek ebből azok a bizonyos gizgazok. Ha megoldottam a feladatot, akkor azt is feljegyzem ide Nektek életem nagy tettei közé :) Ha nem oldottam meg, akkor meg azért leszek kénytelen írni, mert legalább két sort kell majd visszabontanom, az pedig egy örökkévalóság lesz. Nem akarom, nagyon nem... Úgyhogy drukkoljatok, hogy ne bukjak el az összeadás-kivonás-sozorzás háromszögében:)

Ugye érzitek? <sóhaj...>

És hogy mi a különbség csipke és csipke között? Például ez:

Nem tudom melyiket imádom jobban, mindkettőért oda vagyok!

Ha tudnátok micsoda fantasztikus érzés, mikor a Holden a nyakam simogatja! Meleg, puha, rugalmas. És a színe! Az valami csodálatos! Álomfonalból álomkendő... sóhaj... Hogy nekem mennyire jó dolgom van!

A pókháló bűvöletében

Kötök és élvezem, ahogy a finom, puha csipkecsoda nő a kezeim alatt. Szeretem a puhaságát, a színét, a textúráját. Kétszázegynéhány szem van a tűn, lesz ebből még ezer, talán több is. Majd kiderül. Ahogy adja magát.

Míg le nem kerül a tűről többet nem fogom tudni kifeszíteni a mintát, így legközelebb blokkolás után láthatom majd teljes szépségében a kendőm.

Gombostű a mintán, csak a méretarány kedvéért :)

Nem tudom megmondani miért imádom annyira az észt csipkemintát, de van még kb 3,5 km csipkefonalam, ami varázslatos átalakulásra vár. Hajj, de szép is a csipke... ^^

Beérett a körte

Tavaly nyáron megvettem a fonalat, idén nyáron meghorgoltam - természetesen itt is akadt bontás, bőven - és tegnap éjjel végül pontot tettem - illetve gombot varrtam - az alkotásra. De haladjunk csak szépen sorban, folyamatábrákat úgyis ritkán mutatok Nektek;)

Nem szoktam horgolni. Nem azért, mert béna vagyok hozzá. Béna azért vagyok hozzá, mert nem csinálom. A csipkekötés valahogy jobban lázba hoz, de a nyári tatyó már régóta tervben volt és horgolással szorosabb, strapabíróbb cuccokat lehet alkotni. Neki is álltam egy mintának, de a kész táskatestet nézegettem egy darabig, majd lebontottam, mert nem tetszett. Ez 4-5 óra munka, nem nagy idő, és legalább gyakoroltam a kezemnek idegen horgolást is. Csak mivel kisebb tűvel horgoltam az ajánlottnál, hogy jó szoros legyen a minta, a kezem a végére nagyon fájt már.

Építés és bontás között. (2012.08.14.)

Szelíd lankák. Azt már rég elfelejtettem, hogy milyen pálcákat horgoltam, de nem is érdekes, ha kell, majd kitalálom.

Mindenféleképpen bélést akartam varrni a tatyóba két, cipzáras zsebbel, mert kialakítása miatt maga a táska nem lehet cipzáras (majd látni fogjátok, hogy miért). Kedvenc méteráruboltomban ezúttal is szebbnél szebb textilek vártak, végül egy kellemes barna árnyalatokban pompázó lovas-kutyás vadászatos mintájút választottam, miután alaposan meggyőződtem arról, hogy elpusztult állatokat nem tartalmaz a vadászidill. Anyunál varrógéppel elkészítettem a két zsebet, majd az egész bélést kézzel varrtam a táskába imígyen:

Két nappal később már bevarrt béléssel.

 A bélés a zsebekkel belülről:

 A táska legalább egy hónapja kész, de mivel a teteje mágneszáras, a mágnest rögzítő fém pöcköt el kellett rejtenem. A fejemben már tavaly nyáron megvolt a terv, hogy azokat a bizonyos évtizedek óta kallódó fagombokat fogom használni, amik anyu kétkilónyi gombja között tanyáznak. El is tettem még tavaly a kincseket, hogy kéznél legyenek, mikorra beérik a táska.

Nos, mint a "ide teszem, hogy meglegyen" típusú cselekvéseknél általában, most sem jött be a trükk és a gombok hollétét elfeledtem. És mert olyan logikus és egyértelmű helyre tettem (a fa ékszereim közé) nem is találtam meg egészen tegnapig, azaz kemény két hónapon keresztül.

Miután a múlt héten eljutottam odáig, hogy anyunál feltúrjam a gombos zacsit, realizáltam, hogy mivel ott nincs a cucc, akkor nálam kell, hogy legyen. Hogy végül meglegyen, ahhoz az kellett, hogy tegnap éjjel rámjöjjön a khmm... "sürgősen és nagyon gyakran kicsi helységbe akarok jutni" érzés. Mivel a hasfájástól aludni nem tudtam, a kötéshez pedig dekoncentrált voltam kipattant a fejemből a szikra: fájós hassal kiválóan fel lehet forgatni a lakást. Ekkor jutott eszembe a faékszeres fadoboz, úgyhogy a lakásfelforgatás elmaradt, miután 24 másodperc alatt megszereztem azt, amit előtte két hónapig nem találtam. Sajnos emlékeim csaltak - vagy van valahol egy szökésben lévő fagombom - mert csak egy gomb akadt a kezembe, amit fel is varrtam izibe a táskára a mágneskapcsot leplezendő:

Mivel tegnap végre be akartam fejezni a művet, ezért ki kellett találnom a másik oldalra is valamit. Elővettem hát a gyöngyös dobozom és előtúrtam ezt a pár Finnországban "majd jó lesz valamire" alapon beszerzett fagyöngyöt. És lőn, tényleg jók valamire:

 A táska végre elkészült, szálak eldolgozva, takargatnivaló eltakarva, már csak ki kell próbálni.

Na ezért nem lehet cipzárral bezárni...

Minta: a feledés homályába vészett

Fonal: Barka Vitorlás - Körte szín

Horgolótű: 3,5 mm

Végre-végre itt van!

Megérkezett az ősz, a végtelen esők, a csodálatos színek, köd és párafelhők ideje! Tegnap este mosolyogva aludtam el, hallgatva, ahogy az ablakpárkányon koppannak a cseppek... és neeem, eszem ágában sem volt bezárni az ablakot! Ennek meg is lett a böjtje, mert hajnali fél háromkor arra keltem, hogy menten megfagyok, úgyhogy kénytelen voltam bezárni az ablakot. Akkor éppen nem esett... ha esik még valószínűleg inkább kerítek még egy takarót^^ (Anyu vajon most milyen fejeket vág olvasva a hidrofil ámokfutásom történetét? Hmmm.... )

Mikor munkába indultam se esett... szomorú... szerencsére kimaradt egy járat és azalatt a húsz perc alatt amíg a buszra vártam elkezdett csöpörögni. "Mégiscsak szép napom lesz!" - örvendeztem. A rettenetes dugót leszámítva eddig szép is.

Ilyen szép:

Forrás: www.idokep.hu

Ebédszünetbe kimentem anyunak varrógépkábelért. Mondanom se kell a varrógép típusát tartalmazó fecnim az íróasztalomon maradt, de kicsire nem adunk. A pocsolyák közt táncolva közelítettem meg a boltot és bár a cipőm kicsit beázott azért mégiscsak szép ez az ősz!

Jajj, úgy örülnék, ha még esne sokat-sokat az eső, és ha majd decemberben jön a hideg és a sötét majd táncoló hópelyhek között mehessek dolgozni és térhessek haza... az lenne az igazi nagy öröm! :)

Hálót fon az est...

Juhász Gyula:
Tiszai csönd

Hálót fon az est, a nagy, barna pók,
Nem mozdulnak a tiszai hajók.

Egyiken távol harmonika szól,
Tücsök felel rá csöndben valahol.

Az égi rónán ballag már a hold:
Ezüstösek a tiszai hajók.

Tüzeket raknak az égi tanyák,
Hallgatják halkan a harmonikát.

Magam a parton egymagam vagyok,
Tiszai hajók, néma társatok!

Ma nem üzennek hívó távolok,
Ma kikötöttünk itthon, álmodók! 

1910

Szeretem ezt a verset. És hogy mi köze van a most elkezdett Laminaria kendőmhöz? Csupán annyi, hogy itt én vagyok a nagy barna pók, aki pókhálócsipkét köt... végre megint. 

Azt hiszem a gombóc méretéből sejtitek, hogy ezzel elleszek egy ideig... elég hosszú ideig, és a végére bizonyára utálni is fogom az egészet, hogy aztán a blokkolt kendőm ölelgetve örömkönnyeket hullassak majd. Terv szerint kötögetem az alapmintát amíg meg nem unom, aztán megkötöm az Echoing Laminaria szélmintáját. Szóval most egy ideig ne számítsatok kötős bejegyzésre. :)

Kacskaringós indák a nyakamban

Végre elkészült a Daphne sál és már legalább háromszor volt rajtam, úgyhogy most már bizton állíthatom, hogy nem lesz lebontva :)

Anyunak nem tetszik, de az én anyám már csak ilyen kegyetlen őszinte egy nőszemély. Így imádom :)


Kedves férjem azt mondta, hogy úgy néz ki, mint egy kukac... lehet, hogy ez se bók volt?

Az tény, hogy a nyakamban összeugrik keskenyre, de majd ha kimosom, blokkolom és meglátom úgy milyen lesz. Egyre inkább hajlok afelé, hogy a Mandarin jobban szeret horgolva lenni, semmint kötve. Majd kipróbálom... hamarost... borzasztó hosszú ám a tennivalóim listája...

Őszi falevelek itt is, ott is

Nem számoltam még össze, hogy hány levél mintás kiegészítővel - medállal, sállal, kendővel - rendelkezem és azt megtippelni se merem, hogy még mennyi készülhet majd. Íme, újabb példány a tűn:

A minta Daphne névre hallgat. A tű 4-es Novita zoknikötőtű - ez hivatott mutatni a sál hihetetlen szélességét, a fonal Barkáék Mandarinja és jól láthatóan újabb metamorfózisra készül. Még tavaly vettem pár gombócot egy boleróhoz. A bolerót megkötöttem, majd mivel nagy lett, hát lebontottam.

Majd újra megkötöttem, ezúttal kisebben. Felvettem kétszer, de nem szerettem, nem volt jó. A fonal tapintása imádni való, de mégse volt jó hordani, a hóna alatt és a hátán az alsó szegélyénél rettenetesen szöszölt. Van, mikor a fonal megmakacsolja magát és kijelenti, hogy ez vagy az nem szeretne lenni. Hát az én Mandarinom is ilyen makacs öszvér. Lebontottam, feltekertem motringba, kimostam, megszárítottam, gombolyítottam és mire ezzel készen voltam már a kezemben nyugodott a minta - az utolsó, amit ezzel a fonallal kipróbálok. Nem én találtam meg, véletlen jött szembe velem KicsiKató blogján. Azzal a lendülettel töltöttem le és nyomtattam ki, hogy aztán a Holden befejeztével rögtön el is kezdhessem.:)

Blokkolni nem fogom szerintem én sem, a fonal azt súgja nem szeretné, ha kiszögelném valahova. A minta jól áll neki, de hát a boleró mintája is jól állt neki, mégse volt jó. Izgulva és remélve kötöm, többször már nem bontom le. Ha sál se szeretne lenni, akkor részemről a Mandarin cseszheti és az összes maradék gombócom elajándékozom a fenébe! Na, most megyek is, kötöm tovább, és remélem, hogy ezúttal nem kell a fonalamban csalatkoznom...

Holden, avagy az én szép zöld salátám

Tegnap este elkészült a Holden kendőm. Mikor az utolsó pöcmörgőt is megkötöttem, és a kendőm a kötőtűről az ölembe huppant táncolni tudtam volna örömömben. (Ami azt illeti rémlik, mintha valóban táncra perdültem volna.) Megölelgettem, meggyömöszkéltem, összetekergettem, megcsodáltam legújabb nyakbavalóm. Csodálatos fej salátaként pompázott néhány fotó erejéig, még a nyál is összefutott a számban. Bámulatos, hogy mennyire másképp mutat a csipke blokkolás előtt és után. Lenyűgöző :)

Friss, zsenge kelkáposztalevélke.

Az én salátám. :)

Kimostam, blokkoltam és gyönyörködtem benne. Amíg a gombostűket egyesével a helyükre tűzködtem elnézegettem, ahogy a ráncos kis kendő kisimul és a csipkeminta hullámai elnyerik azt a formát, amit alkotójuk álmodott nekik. Varázslatos.

Blokkolás alatt.

Mosolyogva aludtam el és az én csodaszép spenót színű új kendőmről álmodtam. Ma reggel felébredtem, megmostam az arcom és szaladtam is gyönyörködni a kendőmben. Ó, bárcsak lenne hét fejem, hogy az összes csodaszép kendőm, sálam, nyakmelegítőm hordhassam egyszerre! Imádom a gyapjú pihe-puha tapintását, imádom, ahogy a szemek egymásba kapcsolódnak, a moha üde zöldjét és a páfrány árnyas erdőket idéző sötétjét. Elnézegetem, ahogy a blokkoláshoz használt gombostűk csálén bólogatnak mindenfelé. Mesés.

Sajnos nem állt meg az idő addig, amíg a kendőmben gyönyörködtem, így kapkodva készültem el, még az ebédem is itthon felejtettem, de sebaj, egy kis ámuldozás ennyi kellemetlenséget megér. Alig vártam, hogy hazaérjek és a nyakamba terítsem az új sálam. Megkértem Lacit, hogy fotózzon le, hogy megmutathassam nektek milyen csodás az új kendőm:

A fényviszonyokat okolva hamar feladata a címlapfotózást, így kénytelen voltam kezembe venni a fotómasinát és tükörből megörökíteni magam Nektek. Jól van na, tudom, hogy nem dolgoztam még el a szálakat, de az már csak pár perc, hamarosan meglesz az is :)

Ami késik, nem múlik :)

Jééé, van új bejegyzés tőlem? Ez aztán manapság csodaszámba megy! A bejegyzés köszönhető egy igen makacs és kitartó, a füleim tövig lerágó entitásnak, aki nem volt rest tollat ragadni és (igazi, postai) levélben követelni tőlem, hogy írjak.

Hogy stílusos legyen a bejegyzésem mutatok két nyakláncot. Mindkét nyaklánc még 2009-ben szakadt el/le. A szétgurult gyöngyöket gondosan összeszedtem és eltettem, hogy alkalmasint újrafűzzem. Utaztak kb. 2000 kilométert, mire bekerültek itthon a mindent elnyelő feneketlen gyöngyös-ládámba, hogy majd egyszer bizony megerőltetem magam és újrafűzöm őket. 2009 óta elkészült számos alkotás, de valahogy ezeket a fél óra alatt újrafűzhető cuccokat mégse vettem elő, mert rém unalmas valamit másodszorra is megcsinálni, ráadásul kihívás sincs benne. Igaz, szerettem ezt a két láncot, meg hiányoztak is, de szerencsére van egy harmadik soksoros kék láncom is, de az meg medálos, nem jó mindenhova. 

Két választásom volt tehát:
a) Megerőltetem magam, félreteszem a "semmi kedvem megint nekiállni" nyűglődésem és egy óra alatt túlesek mindkettőn.
b) Fűzök valami teljesen mást.

Természetesen fűztem a két leszakadt nyakláncból két - az eredetiek stílusával megegyező, ám mégis jelentősen különböző - láncot. Az eredetiekről nincs fotóm, csak az újrafűzés utáni új láncokról, így vakon kell elhinnetek, hogy hasonlóak és mégis mások :) Alig maradt egy fél marék kék gyöngyöm a végére (meg egy hatod ládányi, de az más kérdés)

Amúgy nem is szeretem a kéket, de ezeket viszont igen. Ki érti ezt? :)

A pöttyös az igazi

Aki teatojást használ azt hiszem már találkozott a következő képpel: Teatojás bele a forró vízbe, bögrét kicsit arrébb tesszük és a teatojás lánca ezzel a lendülettel sutty, belecsusszan a forró vízbe. Ilyenkor vagy otthagyjuk, de akkor a teában jó eséllyel megáll a kanál, olyan sűrű lesz, vagy a tojásnál jóval kisebb kanállal igyekszünk darusat játszani. Ekkor van rá némi esély, hogy a pohár szélénél:

a) Megfogom a tojást és azzal a lendülettel hajítom el/vissza a forró vízbe, mert nem számítok arra az aprócska körülményre, hogy eddig 80°C-os vízben ázott a szerkezet.
b) Nem kell megfognom, magától csobban vissza és indít el egy kisebb szökőárat, ami nevéhez híven szökik is a bögréből szana-szerte-széjjel. Hurrá!
c) Le is gurulhat a kanálról és akkor lehet üldözni a megvadult acélegeret, aki menet közben még elereszt ijedtében egy kis sárgát is.

Megelőzve a katasztrófasorozatot én nem szoktam megpróbálni kihalászni a teatojást, inkább eresztek még rá vizet, ha túl erős a főzet. De, akinek 20-ból egyszer garantáltan beleesik a lánc a bögrébe, annak más megoldás kell. :) Hónapokig terveztem, hogy a teatojásom láncának végére szerkesszek egy kis nehezéket. És íme, tegnap előtt megtettem:

Azt már rég elhatároztam, hogy gyöngybogyó lesz a nehezék, volt is itthon két barna, de piros pöttyös bögréhez természetesen nem használok barna nehezéket. Az, hogy a piros gyöngyök nagyobbak a véletlen műve: Véletlen megláttam és úgy döntöttem, hogy ezzel tökéletes lesz. Szerintem majdnem az. A fityegőt "jó lesz ez még valamire" alapon vettem, de két hete tudom, hogy ez egy fityegő. Lehet egyszer csinálok ilyen bogyós nyakláncot is. Vagy egy nyakláncot, amire ráakasztható a bogyó, elvégre van rajta kapocs. Majd meglátom még. :)

Most viszont megyek dolgozni, mert ez nem időzített bejegyzés. :)

Ui.: A "Közzététel" gomb megnyomása előtt végszóra sikerült felborítanom a teásbögrém. Na ezen nem segít semmilyen nehezék...

Bagolykoszorú

Már réges-régen meg meg szerettem volna mutatni a baglyos pulcsimat, de csak most került rá sor, hogy fotókat csináljak róla. Sajnos a modellem nem egy világklasszis, de talán az látszik, hogy szerethető pulcsit sikerült kötnöm:

A minta Kate Davies owls mintája, amit még kb. három éve töltöttem le a Ravelryről, amikor még ingyenes volt. A mintán több apró dolgot is változtattam, pl. rövid ujjúra kötöttem a pulcsit, mert nekem az most bejövős:) Ezen kívül a baglyos minta fölötti fogyasztást nem a minta szerint kötöttem, hanem, hogy hangsúlyosabbá tegyem a baglyok fülecskéit ott fogyasztottam szimmetrikusan. A legnehezebb feladat az ujjak és test találkozásánál képződött 4-4 szemnyi luk bezárása volt. (Bizonyára most jó sok kötős hobbitárs kiröhög, de legalábbis megmosolyog.) Nagyon megszenvedtem vele és nem is lett tökéletes, de első pulcsinál talán elnézhető. Majd keveset integetek az új pulcsimban :)

A fonal a Barka Mosó Masa Diótörő árnyalata és a pulcsiba 5,5 gombóc ment bele. Ha jól emlékszem 5-ös tűvel kötöttem, de ahogy észrevettem a Mosó Masa különböző árnyalatai nem mindig egyforma vastagok. Pl. ami Vasorrúm van, az jóval vastagabb, mint a Diótörő. A pulcsihoz készülni fog egy pár karmelegítő is. Idővel. A fonalról annyit, hogy nagyon puha, meleg, jól tartja magát mosás után is, de sajnos kissé bolyhosodik, ezért nem fogom mosógépben mosni.

Csiperegi Ödön Bonifác

Csiperegi Ödön Bonifác szeret mindent, ami kerek. Egyenesen rajong a pizzáért, a pilóta kekszért és a csatornafedlapokért, utóbbiakért különösen, ha címer is van rajtuk. Szívesen jár múzeumba, több órán át képes szagolgatni a kiállítási tárgyakat (néha a teremőröket is). Alig várja, hogy eljuthasson Firenzébe, ugyanis minden vágya, hogy egyszer felszállhasson ott egy vonatra. Álmai netovábbja, hogy ez a vonat zöld legyen. Ha a Hold a szemébe süt csuklani kezd, ezért reméli születésnapján a barátai meglepik majd egy holdszemüveggel, vagy egy vizirollerrel. Ha elfárad énekel. Retteg a szökőkutaktól, különösen a szoborral díszítettektől.

Ödön teát főz.

Ödön az első amigurumi figurám. Nagy rajongója vagyok Helen naffafejű mackónépének, imádom a jellemrajzokat, bár eddig nem nagyon tudtam elképzelni hogyan születhetnek ilyen édes leírások. Nos, ahogy Ödön formálódni kezdett a kezeim között egyszer csak olyan ödönös lett.Próbáljátok ki és rájöttök hogy értem^^.

Ödön kirándulni is szeret, különösen, ha gumicukor egereket is vihet. Iránytűt nem célszerű adni neki - hacsak nem az északi sark az úticél -, mert mindig arra megy, amerre a nyíl mutat.

Amúgy Ödön már egy hete Pratoban éldegél Törpillával és álmainak egy része már teljesült is, de erről majd Gabi mond mesét:)

Mandarin és Körte

Szeretem a gyümölcsöket. Egy hűs nyári salátát készítek most a Mandarin Körte árnyalatából.Bár, ahogy ezt elnézem inkább egy búzamező július végén. Már csak a Gladiátor hiányzik, hogy simogassa a kalászokat.^^

Imádom a Mandarin fonalat, a puha, finom bambuszszálat, a hűs tapintását. Szinte érzem, hogy milyen jó lesz nekem nyáron, mikor nem éget szénné a Nap. Remélem kockásra sem fog égetni.:) Már csak az a nagy baglyom bajom, hogy egyszerre készül ez a kis szösszenet a baglyos pulcsimmal és mindkettőt akarom és most azonnal! Jajj, melyiket is kössem? Logikusan a pulóvert, mert azt akarom előbb hordani, viszont a boleró hamarabb elkészülne, viszont a pulóver baglyos, de a boleró meg bambusz, ráadásul mindkettőnél izgulok, hogy igaz-e a kötéspróbám:) Most gondolom sokan irigyelitek a problémáim:)

Amúgy, hogy nagyobb legyen a kínom íme még két projekt, amik készülni fognak hamarosan:

Ez egy Mőbiusz stóla lesz. Annás mintája, valamint a mohair és a bambusz kombinálása is Annás ötlete. Köszönöm az ötletet, Annás!:)

Ezek a virgonc kis gombócok nem bírnak magukkal, tekeregnek jobbra-balra, alig várják, hogy a horgolótűvel játszhassanak végre. Természetesen nem az én saram, hogy ilyen kis hobók, ugyanott tartom őket, mint a többi fonalam.

Ez egy nyári táska lesz, ami színben tökéletesen passzol majd a bolerómhoz, bibí!:) Mintára adhattok még tippeket.

Ja igen és közlöm, hogy Kati barátosném a Barka titkosügynöke:) Szuper akciók, leárazás ide vagy oda én most nem akartam ám fonalat venni, mert készül jópár dolog és még párhoz be vagyok tárazva és különben meg ágyút akarok festeni, meg természetesen a végzet üllőjét is, mert most már ha jól számolok lassan 6 éve készül az a darab vas. Szóval Kati csak győzködött, hogy "szinte ingyen van", "úgyis vennél később, vegyél most féláron", "fantasztikus színek, minőségi fonalak, vegyél te is, mielőtt elkapkodják előled", stb. Hát, végül vettem. Mivel túl sokat vacilláltam a Mandarin Kajszi és Medve Mama árnyalata között már csak Kajszi maradt nekem, a Medvemamát elkapkodták előlem, de sebaj. Még nem tudom mit kötök, horgolok (?) belőle, de ha mégis narancs-barna lesz, hát majd kénytelen leszek venni Medve Mamát is, ha feltölti a Barka a készleteit. Szörnyű ez a fonal láz. Szörnyű, hogy materializálódott és itthon küzdök a tettvággyal, a náthával és a hőemelkedéssel. :(

Let the Hammer fall

Bizony már vagy 3 éve annak, hogy utoljára hadba vonult hős seregem. A boldog békeidőknek azonban vége: a világ megmentéséért száll harcba rettenthetetlen seregem 2012. február 19.-én.

Seregem főparancsnoka

Szóval 2 hét és játszom, mi több, versenyzem. Kitűzött célom, hogy ne legyek az utolsó háromban, és ezért keményen fogok küzdeni. Segítene, ha ismerném a szabályokat, ugyanis nem elég, hogy nem játszottam 3 éve, azóta kiadtak egy teljesen új szabálykönyvet, ami a szabályok több, mint felét írta át. Sebaj, az én bajom, hogy így is megyek, meg nem hátrálok:)

Éjszakai bevetésre

Tegnap este kicsit a tudathasadás szélére kerültem. Történt ugyanis, hogy gyakoroljam az új szabályrendszert megküzdöttem drága férjem elvetemült seregével. Igazán kemény fickók voltak, nem adták könnyen magukat, de ugyanez elmondható keményfejű és kemény öklű törpjeimről is.Nincs minden modellem lefestve, ezért játék közben el is határoztam, hogy hétvégén talán, illetve TALÁN sikerül lefestenem egy orgonaágyút.

Ezek után a csatát súlyos veszteségek árán, de sikerült megnyerni, ami teljes egészében seregem főparancsnokának és testőreinek érdeme, hisz ők küzdöttek meg egyszerre egy páncélozott gőztankkal, valamint egy félelmetes harci szekérrel, melyen egy mindenre elszánt, gonosz trükkökkel felszerelt varázshatalmú pap állt, aki eladta a lelkét a gonosznak, valamint egy villámokat szóró bestia szobra magasodott a csatatér fölé. A testőrök mind egy szálig elestek, de bátorságuknak, kitartásuknak, elszántságuknak és rendíthetetlenségének hála a gőztankból csak egy nyikorgó, összegyűrt konzervdoboz maradt, míg a harci szekér és rajta a gonoszt porrá zúzta a generális. Meg kell említenem lövészeim kitartását és rettenthetetlen helytállását is, és bár nem mindig értettem hogy miért nem futottak világgá azért igazán büszke vagyok rájuk.

Sajnos a győzelmi torra nem maradt időm, mert sietnem kellett, hogy nevezzek a Barka Fonalbolt Hónap Alkotása pályázatára, de előtte, mivel férjem harci láztól égve elfoglalta a számítógépet, hogy aknamentesítsen, serényen kötöttem pár sort a pulóveremből.

Jelenleg azt se tudom mihez kezdjek: kössek (ha kötök melyik művem folytassam), ültessek virágokat, aludjak vagy fűzzek gyöngybogyót a teatojásom láncára, mivel ma a szó legszorosabb értelmében betelt a pohár: a teatojásom ugyanis láncostul beleesett.

Megyek is serénykedni:) Ja igen, természetesen az összes modellt én festettem, bizony. És viszket a tenyerem, hogy a falra is fessek valami igazán bájosat: ágat-bogat, baglyot, sünit, napsütést és faligyíkot:)

Alrik király

Minden esetre Let the Hammer Fall!