Beérett a körte

Tavaly nyáron megvettem a fonalat, idén nyáron meghorgoltam - természetesen itt is akadt bontás, bőven - és tegnap éjjel végül pontot tettem - illetve gombot varrtam - az alkotásra. De haladjunk csak szépen sorban, folyamatábrákat úgyis ritkán mutatok Nektek;)

Nem szoktam horgolni. Nem azért, mert béna vagyok hozzá. Béna azért vagyok hozzá, mert nem csinálom. A csipkekötés valahogy jobban lázba hoz, de a nyári tatyó már régóta tervben volt és horgolással szorosabb, strapabíróbb cuccokat lehet alkotni. Neki is álltam egy mintának, de a kész táskatestet nézegettem egy darabig, majd lebontottam, mert nem tetszett. Ez 4-5 óra munka, nem nagy idő, és legalább gyakoroltam a kezemnek idegen horgolást is. Csak mivel kisebb tűvel horgoltam az ajánlottnál, hogy jó szoros legyen a minta, a kezem a végére nagyon fájt már.

Építés és bontás között. (2012.08.14.)


Szelíd lankák. Azt már rég elfelejtettem, hogy milyen pálcákat horgoltam, de nem is érdekes, ha kell, majd kitalálom.

Mindenféleképpen bélést akartam varrni a tatyóba két, cipzáras zsebbel, mert kialakítása miatt maga a táska nem lehet cipzáras (majd látni fogjátok, hogy miért). Kedvenc méteráruboltomban ezúttal is szebbnél szebb textilek vártak, végül egy kellemes barna árnyalatokban pompázó lovas-kutyás vadászatos mintájút választottam, miután alaposan meggyőződtem arról, hogy elpusztult állatokat nem tartalmaz a vadászidill. Anyunál varrógéppel elkészítettem a két zsebet, majd az egész bélést kézzel varrtam a táskába imígyen:

Két nappal később már bevarrt béléssel.

A bélés a zsebekkel belülről:

A táska legalább egy hónapja kész, de mivel a teteje mágneszáras, a mágnest rögzítő fém pöcköt el kellett rejtenem. A fejemben már tavaly nyáron megvolt a terv, hogy azokat a bizonyos évtizedek óta kallódó fagombokat fogom használni, amik anyu kétkilónyi gombja között tanyáznak. El is tettem még tavaly a kincseket, hogy kéznél legyenek, mikorra beérik a táska.

Nos, mint a "ide teszem, hogy meglegyen" típusú cselekvéseknél általában, most sem jött be a trükk és a gombok hollétét elfeledtem. És mert olyan logikus és egyértelmű helyre tettem (a fa ékszereim közé) nem is találtam meg egészen tegnapig, azaz kemény két hónapon keresztül.

Miután a múlt héten eljutottam odáig, hogy anyunál feltúrjam a gombos zacsit, realizáltam, hogy mivel ott nincs a cucc, akkor nálam kell, hogy legyen. Hogy végül meglegyen, ahhoz az kellett, hogy tegnap éjjel rámjöjjön a khmm... "sürgősen és nagyon gyakran kicsi helységbe akarok jutni" érzés. Mivel a hasfájástól aludni nem tudtam, a kötéshez pedig dekoncentrált voltam kipattant a fejemből a szikra: fájós hassal kiválóan fel lehet forgatni a lakást. Ekkor jutott eszembe a faékszeres fadoboz, úgyhogy a lakásfelforgatás elmaradt, miután 24 másodperc alatt megszereztem azt, amit előtte két hónapig nem találtam. Sajnos emlékeim csaltak - vagy van valahol egy szökésben lévő fagombom - mert csak egy gomb akadt a kezembe, amit fel is varrtam izibe a táskára a mágneskapcsot leplezendő:

Mivel tegnap végre be akartam fejezni a művet, ezért ki kellett találnom a másik oldalra is valamit. Elővettem hát a gyöngyös dobozom és előtúrtam ezt a pár Finnországban "majd jó lesz valamire" alapon beszerzett fagyöngyöt. És lőn, tényleg jók valamire: