Fenyő és cseresznye

2013. január 6., vasárnap

| | | 0 megjegyzés
Karácsonyra kaptam egy dobozt és szereztem mellé gyorsan még egyet, "Ez nekem kell!" felkiáltással. Már mikor először fogtam a kezemben, tudtam, hogy ezek szép, színes dobozok lesznek. Nem kellett hozzá sok idő és már azt is tudtam melyikbe milyen kincs kerül. Aztán elmentem a hobby boltba alapanyagért.

Kezdetben vala az (alap)anyag és az ötlet.
Az alsó dobozt Laci kapta mindenféle férfias piperével megtöltve, de nem tudott ellenállni a szempilla-rebegtetésemnek és nekem adta. Gyorsan eldöntöttem, hogy mindkét dobozt be akarom pácolni és szalvétatechnikával díszíteni, annak ellenére, hogy a technikában se tapasztalattal se kellő ügyességgel nem rendelkezem. A boltban gyorsan átpörgettem a szalvétákat. Az undi giccses karácsonyi rémségek és virágmintás förmedvények közül is sikerült kiválasztanom a megfelelő darabokat. A narancssárgának egyszerre fogott meg a színe és a témája. Ez annyira frappáns, letisztult, jópofa és vicces, hogy nem is volt kérdés mi kerül a kötőtűtartó dobozomra! Tökéletes megoldás... szerintem :)
Azt szerintem nem kell ragoznom, hogy a másik szalvétára hogy esett a választásom. Az az enyém és kész! ;) Eltöltöttem némi időt azzal, hogy lesmirglizzem a díszdoboz tetejéről a ráfestett márkajelet, de ezen túl kellett esnem, a pác nem fed. Laci is segített picit a smirglizőgépével, de az hangos volt nagyon, ezért inkább kézzel csuszitoltam, de így is elkészültem vele.

Életemben először használtam fapácot, de sikeresen megoldottam a feladatot. Hát nem egy nagy csoda, kenni kell és jól van. A narancs két réteg egyelőre, de lehet átkenem még egyszer. A zöld az egy réteg. Azt hittem világoszöld lesz, de vagy a színminta csalt, vagy én voltam vakegér és rosszat vettem le a polcról. Sebaj, így is szép. És ami mágikussá teszi ezt a színt az az, hogy nemrég vettem egy ilyen színű sálat is! Összefüggés a két esemény között látszólag nincs, de talán mégis befigyelt a pillangóhatás...
Haladunk-haladunk :)
Hihetetlen sokat tudok szalvétával pepecselni. Nem tudom hogyan kéne szépen ráragasztani a dobozra úgy, hogy ne nyúljon, gyűrődjön és szakadjon, a kis lándzsásokat nem is sikerült tökéletesre alkotnom, de majd lelakkozom és különben is kit érdekel?! Jó ez így nekem, nem a Louvre-ba készül...
Na ugye, hogy passzol a téma a tartalomhoz? :)
A másik dobozban ékszereim vagy gyöngyalkatrészeim egy részét tervezem tárolni. Amelyiknek jobban áll majd a láda, még nem tudom. Elkezdtem ráragasztani a szalvétát. Itt már cselesebb voltam, mert ecset, rongy és mindenféle segédeszköz nélkül a két kis kezemmel simogattam és ütögettem rá a dobozra a szalvétát és ez így jobbnak is tűnik. Három oldal már elkészült, most várom, hogy száradjon a ragasztó, hogy a negyediket is megdolgozzam. Addig gondoltam blogírással szórakoztatlak titeket:)
Alakul...
Már csak egy oldal és majdnem kész.
Igen, tudom, hogy hozzáragasztottam a doboz tetejét az aljához, majd, ha megszárad a ragasztó sniccerrel körbevágom, hogy szétnyíljon. Aztán már csak lakkozni kell, kivárni azt a pár hetet míg a bűz kiszáll belőle és kész is.

Szembe-kötősdi

2013. január 1., kedd

| | | 1 megjegyzés
Még gimis koromban, olyan 8 évvel ezelőtt kötöttem egy csíkos sálat. Az első komoly kötött művem volt. Egy-sima-egy fordított végig, nem nagy cucc. Ami különlegessé teszi, hogy a két vége között szélességben van vagy 5 cm különbség, mert a nyikorgós-szuszakolós indulás után lassan megtanultam lazán és egyenletesen kötni. Nem zavar. Sőt, szeretem, hogy ilyen. :)

Talán paradoxon, hogy folyamatosan a tökéletesre törekszem és mégis a tökéletlenségek ragadnak meg a kézimunkában. Egy leesett és véletlenül megcsavarva visszavett szem, egy göb a szálon. Nagyon szeretem például, ha nem teljesen egyenletes a szál vastagsága. Nade most nem erről van szó.

Hanem hogy adott egy 8 éves, ezerszer mosott és agyonhordott sál, ami nem fakult ki, nem lett bolyhos. Ezen kívül adott a rég elfelejtett maradék fonal, ami úgy került elő, hogy egyszem hugicám is megkívánta a kötögetős hobbyt. 20 gramm világos és 13 gramm sötét fonal. Nézegettem, kijön-e belőle egy pár kézmelegítő? Méregettem a kesztyűim, de azok 50 grammnál kezdődtek. Ez meg csak 33 gramm fonal. De azok gyapjúból vannak, emez meg műszál... a műszál könnyű. Végül úgy döntöttem nézegetés helyett inkább belevágok.

Elkezdtem, lebontottam, újrakezdtem, megint bontottam. Megkötöttem a balost, majd nézegettem, méregettem a fonalat. Végül nem vágtam el a szálat, hanem áttekertem a gombolyagot. Nem volt nagy cucc, alig néhány méternyi volt már csak. Elkezdtem szemből a másik párat. Elkészült és a kettő között még ott tekeredett a fonalkígyó.

Szembe-kötősdi.
"A hüvelykujjakhoz elég lesz!" - gondoltam magabiztosan. Kötöttem tovább, immáron nyugodtan. Elég lett. Kész lett. Íme a remekmű és a maradék 4 gramm világos fonal és az 56 cm sötét.


Mit lehet 4 gramm és 56 cm fonalból kötni? Valami menő csíkos cuccot szeretnék, ha van ötletetek^^
Íme a szettesített vén sál a vadiúj kézmelegítőkkel:


Folyamatban van ám a csipkekendő is. Már csak 20 sor és kész vagyok! :)

És még egy hír: Ez a száztizenegyedik bejegyzésem! Boldog Új Évet Kívánok! :)