Ilyen (volt) Ő

Marci - hivatalosan Márton - nevét egy nagyon híres, ám kétlábú Mártonról kapta, nevezetesen Márton Lúdról. Nincs itt semmi hókuszpókusz, 8 évesen a Niels Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal volt a kedvenc mesém.

Hogy milyen is volt az a Drága Jószág? Ő mindig nagy volt. Nem emlékszem rá, hogy milyen volt, mikor kiscica volt. Csak arra emlékszem, hogy amikor hozzánk költözött a testvérével egyikőjük az én ölemben utazott. Talán anyu emlékszik, hogy melyikük. 

Akartam nektek képeket keresni kiskorából, de nem találtam. Talán otthon van egy-két papírkép, de emlékeim szerint már azokon és szép, hosszú bajszú, nagy, gömbölyű cica.

Mindig a legpuhább, legmelegebb és legtisztább helyet igyekezett elfoglalni. Szerette a frissen húzott ágyneműt, különösen a párnákat, a puha sárga plédeket (nálunk a sárga pléd hagyomány), de leginkább azokat a helyeket szerette, ahol útban lehetett. Ezzel fejezte ki, hogy törődésre (bömbölygetésre) vágyik.

2004

Különösen szeretett a Gabi által épített "macskafészekben" aludni:

 

Szeretett az ablakban ülve nézelődni. A rigók meg szerették bosszantani. Néha nagyon féltünk, hogy kiesik az ablakon. Nem szerettem hallani a karmai hangját a párkányon. Amikor nagyon kifelé kukucskált különösen örültünk, hogy farnehéz a kicsi a szentem.

 Szeretett mindenféle kuckókba is bebújni:

Itt például a Gabi szalagavatós ruhája tűnt felettébb érdekes kis kuckónak.

Anyu epret szedni indult volna a kosárral, csak nehéz volt belőle kipakolni az önkényes kosárfoglalót.

Ennél kisebb dobozokba is belepréselte magát több-kevesebb sikerrel, de azokról sajnos nincs képem. Talán Gabinak van és megörvendeztet vele Titeket:)

A továbbgondoláshoz ajánlom ezt a videót.

Szívesen feküdt a kanapé háttámláján. Olykor lefelé menet átgyalogolt rajtunk. Rosszabb esetben a lejutáshoz deszantos módszereket választott és ugrott.

Szeretett velünk tanulni is:

Azt nem szerettem, amikor a herbáriumomat látott neki megtanulni, szerencsére résen voltam és csak a pótnövényeimben fetrengett és nyálazta össze őket.

Őkelme a cirógatást egyenesen imádta:

Csikis volt a talpa és tudott kacsintani is. Ezekről sajnos nincs képem, de higyjétek el! :)

Mindig nagyon büszkék voltunk rá, hogy milyen szépen tud aludni.

Marci

1993 - 2011.12.12

Te Drága.

Köd előttem, köd utánam

A lényeg, hogy a kettő között most itt vagyok:) Tegnap hatodszorra mentem idén utoljára futni. Fene, az elején gyűlöltem, most meg nem tudok lekattanni róla. Úgy döntöttem, hogy a rossz idő beálltáig futok. Sajnos nem definiáltam a rossz időt, így tegnap rámfagyott a ködszitálás az Északi összekötőn. Ja igen, aki azt hiszi, hogy tegnap a városban köd volt, az téved, a hídon vágni lehetett. Mekkora mák, hogy a vonat sínen megy és nem a futókon. Futni sajnos nem vittem a fotómasinát, futás után meg nem volt kedvem újra kisétálni a hídra, ezért múlt hétről mutatok egy fotót:

Budakeszi, 2011.11.27. valamikor délelőtt

Na ennél nagyobb köd volt a hídon, de legalább semmi nem vonta el a figyelmem a futásról. Na jó, az oszlopokat számoltam, ha minden igaz 160 pár van belőle^^ Olyan volt, mintha a semmiben futnék. Nem volt fölöttem ég, alattam Duna, a híd fakó zöldje, mint az egyetlen valóságos, kézzel fogható dolog hirtelen sokkal élénkebbnek, élesebbnek tűnt, persze csak 10 méteres körzetemben, mert kicsit távolabb beleveszett a ködbe. Fantasztikus élmény volt, nagyon tetszett. Még mindig nem ítéltem az időt elég rossznak, igaz egyre több ruhában indulok neki futni.

Amikor nem futok, akkor általában a Karácsonyra készülök, illetve szerda óta a közigazgatási alapvizsgára is. Ha nem teszem le szeptemberig, megszűnik a jogviszonyom, ezért úgy voltam vele, hogy a lehető leghamarabb leteszem az egyetemi kaotikus vizsgaidőszakokból kiindulva. Gondolok itt arra, hogy elvileg 60 nappal a vizsga előtt közzé kell tenni az időpontot. Nos november 29 és december 20 között azt hiszem 1-2 nappal kevesebb van. A másik kérdés, hogy vajon szeptemberig lesz-e még vizsgaidőpont, lesz-e elég hely, lesz-e felkészítő konzultáció, stb. Szóval inkább instant felkészülök a vizsgára, leteszem és akkor ez is ki lesz pipálva, levan a gond. Viszont ezért nektek mostanában nagyon kevés örömötök lesz a blogomban. Kivéve persze annak, aki akkor örül, ha nem írok, de gondolom, hogy kevés olyan illető van, aki azért nézi a blogom, hogy ugye nem írtam ma, mert akkor örül. Elég kifordított lelkivilággal rendelkezhet ez az illető. Márha van ilyen.

Szóval elnézéseteket kérem, hogy a következő három hétben előreláthatóan* nem fárasztalak Titeket a hülyeségeimmel, majd Karácsony után igyekszem pótolni:)

Smaccantás!

* Ez nem teljesen igaz, mert biztos forrásokból tudom, hogy a következő napokban várható még 1-2 post.:)