Ilyen (volt) Ő

2011. december 19., hétfő

| | | 0 megjegyzés
Marci - hivatalosan Márton - nevét egy nagyon híres, ám kétlábú Mártonról kapta, nevezetesen Márton Lúdról. Nincs itt semmi hókuszpókusz, 8 évesen a Niels Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal volt a kedvenc mesém.

Hogy milyen is volt az a Drága Jószág? Ő mindig nagy volt. Nem emlékszem rá, hogy milyen volt, mikor kiscica volt. Csak arra emlékszem, hogy amikor hozzánk költözött a testvérével egyikőjük az én ölemben utazott. Talán anyu emlékszik, hogy melyikük. 

Akartam nektek képeket keresni kiskorából, de nem találtam. Talán otthon van egy-két papírkép, de emlékeim szerint már azokon és szép, hosszú bajszú, nagy, gömbölyű cica.

Mindig a legpuhább, legmelegebb és legtisztább helyet igyekezett elfoglalni. Szerette a frissen húzott ágyneműt, különösen a párnákat, a puha sárga plédeket (nálunk a sárga pléd hagyomány), de leginkább azokat a helyeket szerette, ahol útban lehetett. Ezzel fejezte ki, hogy törődésre (bömbölygetésre) vágyik.
2004

Különösen szeretett a Gabi által épített "macskafészekben" aludni:

 

Szeretett az ablakban ülve nézelődni. A rigók meg szerették bosszantani. Néha nagyon féltünk, hogy kiesik az ablakon. Nem szerettem hallani a karmai hangját a párkányon. Amikor nagyon kifelé kukucskált különösen örültünk, hogy farnehéz a kicsi a szentem.

 Szeretett mindenféle kuckókba is bebújni:
Itt például a Gabi szalagavatós ruhája tűnt felettébb érdekes kis kuckónak.
Anyu epret szedni indult volna a kosárral, csak nehéz volt belőle kipakolni az önkényes kosárfoglalót.
Ennél kisebb dobozokba is belepréselte magát több-kevesebb sikerrel, de azokról sajnos nincs képem. Talán Gabinak van és megörvendeztet vele Titeket:)
A továbbgondoláshoz ajánlom ezt a videót.
Szívesen feküdt a kanapé háttámláján. Olykor lefelé menet átgyalogolt rajtunk. Rosszabb esetben a lejutáshoz deszantos módszereket választott és ugrott.
Szeretett velünk tanulni is:
Azt nem szerettem, amikor a herbáriumomat látott neki megtanulni, szerencsére résen voltam és csak a pótnövényeimben fetrengett és nyálazta össze őket.

Őkelme a cirógatást egyenesen imádta:

Csikis volt a talpa és tudott kacsintani is. Ezekről sajnos nincs képem, de higyjétek el! :)




Mindig nagyon büszkék voltunk rá, hogy milyen szépen tud aludni.

Marci

2011. december 12., hétfő

| | | 0 megjegyzés
1993 - 2011.12.12

Te Drága.

Meglepődtem

2011. december 6., kedd

| | | 0 megjegyzés
A sok-sok karácsonyi projekt mellett, ami annyira azért nem sok, ellenben hosszadalmas, és amiket biztosan nem mutathatok meg addig, amíg a kedves megajándékozottak le nem szaggatták róluk az újrahasznosított csomagolópapírt, azért van amit mégis megmutathatok. Úgy döntöttem, ha már kötök meglepem magam is, jusson nekem is a jóból. Legalább abban biztos lehetek, hogy amikor megkapom magamtól a meglepim ujjongani fogok örömömben:) Meg a Laci is, hogy befejeztem. A saját projektjeimmel eddig itt tartok:




A felső fotón látható pihe-puha ölelgetni való gyapjúgombócok a Szerpentin névre hallgatnak, annak is az Avar árnyalatát képviselik. Csodaszép levélmintás nyakmelegítő és sapi lesz belőle, valamint ha marad még belőle egy pici lehet, hogy egy puha, meleg kesztyű is összejön. (Jobb esetben kettő.) Szerintem kijön majd a szett belőle annak ellenére is, hogy nagy a fejem:) Legalább elfér benne az a sok ragyogó ötlet:) Ám a fonal színe, amit imádok-imádok-imádok felvet egy aprócska, ám nem megoldhatatlan problémát: a télikabátom fekete, amihez nem megy a barna, de sebaj, majd a januári leárazásoknál szerzek magamnak egy meleg, sötétbarna nőcis kabátkát, hogy színharmonikusan viselhessem a finom meleg, kötött leveleim:) Azon ugye nem lepődtök meg, hogy már megint falevelek? :)

A képen látható kötőtű átmérője 1 cm. Mikor Laci meglátta rögtön meg is jegyezte, hogy ez már majdnem szexuális segédeszköznek minősül, vastagabb tűt ezért nem is vehetek. Kár. :D Mondjuk ezt is elég nehéz normálisan fogni, de majd belejövök:)

Az alsó képen a Kabala fonal Naplemente árnyalatából parádézik három csinos gombolyag. Belőlük a homokszínű kord átmeneti kabátkámhoz (amin a fonalakat fotóztam) készül majd egy kendő, egészen pontosan egy Ginkgo Shoulderette Shawl. Gondolom a minta témája totális meglepetés számotokra. ;) Szerintem a minta nagyon is passzol ennek a fonalnak és színnek. Lehet, hogy a fonal neve naplemente, de a vak is láthatja, hogy ez egy tölgyes november elején.

Ugye, hogy ugye?

Amint befejeztem a karácsonyi projekteket nekiállok ennek a két dolognak, majd a listán szerepel még egy sapi-nyakmelegítő szett, egy karmelegítő a rövid ujjú pulcsimhoz, majd a tavaszra egy Möbius stóla, végül nyárra két bolero és egy táska. Sejtésem szerint lesz a listán még legalább egy bolero kedvenc kistestvéremnek, aki szülinapjára választhat egy fonalat és egy mintát és megkapja a készterméket:)

Ne féljetek, amint a látási viszonyok lehetővé teszik a gyöngyözést is előveszem újra. A galagonya szettemhez már megvannak a gyöngyök, meg tervben van egy (FIGYELEM, nem faleveles) csepp formájú medál és még ki tudja, hogy mi, mert ha gyöngyözni kezdek, akkor sorra pattannak ki a fejemből az ötletek. Ja, és under construction egy nem faleveles neszesszer is. Majd mutizom, ha kész. Talán idén:)

És most szépen elsompolygok készülni az alapvizsgára.

Köd előttem, köd utánam

2011. december 4., vasárnap

| | | 0 megjegyzés
A lényeg, hogy a kettő között most itt vagyok:) Tegnap hatodszorra mentem idén utoljára futni. Fene, az elején gyűlöltem, most meg nem tudok lekattanni róla. Úgy döntöttem, hogy a rossz idő beálltáig futok. Sajnos nem definiáltam a rossz időt, így tegnap rámfagyott a ködszitálás az Északi összekötőn. Ja igen, aki azt hiszi, hogy tegnap a városban köd volt, az téved, a hídon vágni lehetett. Mekkora mák, hogy a vonat sínen megy és nem a futókon. Futni sajnos nem vittem a fotómasinát, futás után meg nem volt kedvem újra kisétálni a hídra, ezért múlt hétről mutatok egy fotót:

Budakeszi, 2011.11.27. valamikor délelőtt

Na ennél nagyobb köd volt a hídon, de legalább semmi nem vonta el a figyelmem a futásról. Na jó, az oszlopokat számoltam, ha minden igaz 160 pár van belőle^^ Olyan volt, mintha a semmiben futnék. Nem volt fölöttem ég, alattam Duna, a híd fakó zöldje, mint az egyetlen valóságos, kézzel fogható dolog hirtelen sokkal élénkebbnek, élesebbnek tűnt, persze csak 10 méteres körzetemben, mert kicsit távolabb beleveszett a ködbe. Fantasztikus élmény volt, nagyon tetszett. Még mindig nem ítéltem az időt elég rossznak, igaz egyre több ruhában indulok neki futni.

Amikor nem futok, akkor általában a Karácsonyra készülök, illetve szerda óta a közigazgatási alapvizsgára is. Ha nem teszem le szeptemberig, megszűnik a jogviszonyom, ezért úgy voltam vele, hogy a lehető leghamarabb leteszem az egyetemi kaotikus vizsgaidőszakokból kiindulva. Gondolok itt arra, hogy elvileg 60 nappal a vizsga előtt közzé kell tenni az időpontot. Nos november 29 és december 20 között azt hiszem 1-2 nappal kevesebb van. A másik kérdés, hogy vajon szeptemberig lesz-e még vizsgaidőpont, lesz-e elég hely, lesz-e felkészítő konzultáció, stb. Szóval inkább instant felkészülök a vizsgára, leteszem és akkor ez is ki lesz pipálva, levan a gond. Viszont ezért nektek mostanában nagyon kevés örömötök lesz a blogomban. Kivéve persze annak, aki akkor örül, ha nem írok, de gondolom, hogy kevés olyan illető van, aki azért nézi a blogom, hogy ugye nem írtam ma, mert akkor örül. Elég kifordított lelkivilággal rendelkezhet ez az illető. Márha van ilyen.

Szóval elnézéseteket kérem, hogy a következő három hétben előreláthatóan* nem fárasztalak Titeket a hülyeségeimmel, majd Karácsony után igyekszem pótolni:)

Smaccantás!

* Ez nem teljesen igaz, mert biztos forrásokból tudom, hogy a következő napokban várható még 1-2 post.:)