Marci - hivatalosan Márton - nevét egy nagyon híres, ám kétlábú Mártonról kapta, nevezetesen Márton Lúdról. Nincs itt semmi hókuszpókusz, 8 évesen a Niels Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal volt a kedvenc mesém.
Hogy milyen is volt az a Drága Jószág? Ő mindig nagy volt. Nem emlékszem rá, hogy milyen volt, mikor kiscica volt. Csak arra emlékszem, hogy amikor hozzánk költözött a testvérével egyikőjük az én ölemben utazott. Talán anyu emlékszik, hogy melyikük.
Akartam nektek képeket keresni kiskorából, de nem találtam. Talán otthon van egy-két papírkép, de emlékeim szerint már azokon és szép, hosszú bajszú, nagy, gömbölyű cica.
Mindig a legpuhább, legmelegebb és legtisztább helyet igyekezett elfoglalni. Szerette a frissen húzott ágyneműt, különösen a párnákat, a puha sárga plédeket (nálunk a sárga pléd hagyomány), de leginkább azokat a helyeket szerette, ahol útban lehetett. Ezzel fejezte ki, hogy törődésre (bömbölygetésre) vágyik.
 |
| 2004 |
Különösen szeretett a Gabi által épített "macskafészekben" aludni:
Szeretett az ablakban ülve nézelődni. A rigók meg szerették bosszantani. Néha nagyon féltünk, hogy kiesik az ablakon. Nem szerettem hallani a karmai hangját a párkányon. Amikor nagyon kifelé kukucskált különösen örültünk, hogy farnehéz a kicsi a szentem.
Szeretett mindenféle kuckókba is bebújni:
 |
| Itt például a Gabi szalagavatós ruhája tűnt felettébb érdekes kis kuckónak. |
 |
| Anyu epret szedni indult volna a kosárral, csak nehéz volt belőle kipakolni az önkényes kosárfoglalót. |
 |
| A továbbgondoláshoz ajánlom ezt a videót. |
Szívesen feküdt a kanapé háttámláján. Olykor lefelé menet átgyalogolt rajtunk. Rosszabb esetben a lejutáshoz deszantos módszereket választott és ugrott.
Szeretett velünk tanulni is:
Őkelme a cirógatást egyenesen imádta:
Csikis volt a talpa és tudott kacsintani is. Ezekről sajnos nincs képem, de higyjétek el! :)
Mindig nagyon büszkék voltunk rá, hogy milyen szépen tud aludni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése