Közben egy munkatársammal elmentünk Gyöngyösre egy kétnapos képzésre, ahol az előadásokon a pad alatt kötöttem. Mert ugye a fülemmel hallok, a kezemmel meg kötök. Kicsit vicces geoidmodellekről, vetületi torzulásról és háromszögelésről beszélgetni kezemben a kötéssel, de talán a tanár úr se haragudott, amiért kötés közben még értelmeseket is tudtam kérdezni. A kedves munkatársam két napig cukkolt, hogy sosem leszek kész, hamvába holt ötlet, a 2012-es Karácsonyra talán van esélyem ezzel indulni, stb. Én meg csak nevettem rajta, hogy nagyon is kész lesz, mert megszállott vagyok. Kész is lett. Igaz egy hónapig kötöttem, a vége a nuppok miatt nagyon lassan ment (volt, hogy majdnem 1000 szem volt a tűn), de készen lett.
Kimostam, blokkoltam, becsomagoltam és lestem anyu arcát, amikor kibontja. Először el se akarta hinni, aztán meg azt se tudta hová legyen örömében, megkaptam, hogy elvetemült vagyok, a Lacit meg megdicsérte, hogy milyen türelmes velem, meg előadta, hogy biztos nagyon unja, hogy folyton kötök. Ilyenek az anyukák:) Az ember lánya belekötögeti a szívét és erre a férjét sajnálják, szép, mondhatom :) Annyira örülök, hogy Anyunak így tetszik, remélem, hogy sokáig kedves kiegészítő lesz neki:)
Ezzel a kendővel neveztem a Barka hónap alkotása pályázatára, drukkoljatok!:)
És hogy lássátok a különbséget a Toszkána kendő és eközött még egy kép:
1 megjegyzés:
nemcsak szép, de nagyon kellemes viselni is!
Remélem megnyered a "versenyt".
Anyu
Megjegyzés küldése