Virágkötészet

Nem csak leveleket tudok ám kötni, hanem virágokat is. Nagyon furmányosan nyúztam anyut, hogy segítsen nekem mintát választani a Gabi kendőjének. Hosszas unszolásomra kibökte, hogy ő magának az Echo Flower Shawlt választaná, de az annyira vékony és macerás, hogy kössek inkább egy másik mintát Gabinak (a Toszkánát). Bele is fogtam a Gabi kendőjébe, de akkor már tudtam, hogy anyunak megkötöm azt a "ne fogj bele kislányom, mert nagyon macerás" kendőt. Gabi segítségével be is szereztem hozzá a Barkánál fellelhető legvékonyabb, "csak haladóknak" csipkefonal (a neve Szitakötő) egy gombócát, Orchidea színben. Kicsit félve nézegettem a valóban hihetetlenül vékony fonalat, próbálgattam, hogy egy vagy két szállal kössem-e, mert egy darab csipkekendő után annyira nem éreztem magam haladónak. Végül győzött az önbizalom, belefogtam a kendőbe 3-as tűvel, egy szállal. Érdekes módon ennek a mintáját már a második mintasornál fejből tudtam, ezért a fonal vastagságához vékonyságához képest gyorsan haladtam.

Közben egy munkatársammal elmentünk Gyöngyösre egy kétnapos képzésre, ahol az előadásokon a pad alatt kötöttem. Mert ugye a fülemmel hallok, a kezemmel meg kötök. Kicsit vicces geoidmodellekről, vetületi torzulásról és háromszögelésről beszélgetni kezemben a kötéssel, de talán a tanár úr se haragudott, amiért kötés közben még értelmeseket is tudtam kérdezni. A kedves munkatársam két napig cukkolt, hogy sosem leszek kész, hamvába holt ötlet, a 2012-es Karácsonyra talán van esélyem ezzel indulni, stb. Én meg csak nevettem rajta, hogy nagyon is kész lesz, mert megszállott vagyok. Kész is lett. Igaz egy hónapig kötöttem, a vége a nuppok miatt nagyon lassan ment (volt, hogy majdnem 1000 szem volt a tűn), de készen lett.

Kimostam, blokkoltam, becsomagoltam és lestem anyu arcát, amikor kibontja. Először el se akarta hinni, aztán meg azt se tudta hová legyen örömében, megkaptam, hogy elvetemült vagyok, a Lacit meg megdicsérte, hogy milyen türelmes velem, meg előadta, hogy biztos nagyon unja, hogy folyton kötök. Ilyenek az anyukák:) Az ember lánya belekötögeti a szívét és erre a férjét sajnálják, szép, mondhatom :) Annyira örülök, hogy Anyunak így tetszik, remélem, hogy sokáig kedves kiegészítő lesz neki:)

Ezzel a kendővel neveztem a Barka hónap alkotása pályázatára, drukkoljatok!:)
És hogy lássátok a különbséget a Toszkána kendő és eközött még egy kép: