A kacsa és a projektjeim

Tegnap megígértem, hogy megmutatom az újabb projektem egyik alternatív felhasználási módját. Nos, íme:

A kacsa, akinek nincs neve, de nagy a lába láthatóan elégedetten bóbiskol eme függőszékben. Szerintem igazán jó áll neki, és még a lábikói is elférnek újabb készülő remekművemben:)

Egy másik, nem titkos projektem pedig jól halad a megvalósulás útján, annak ellenére, hogy gyűlölöm a fonalat, túl vékony tűvel kötöm és szerintem bűn randa:

Magát a mintát imádom, szerintem nagyon szép és nagyon illik a Gabihoz. Meg a szín is. Persze ez az ő érdeme, mert a fonalat, és a lehetőséget, hogy megalkothatom első és így legszebb karmelegítőjét tőle kaptam, akinek fedőneve Sörpilla:)

Ő erre büszkébb lehet, mint én arra, hogy egyszer Lacival chateltem és elgépeltem egy csöppet a mondandómat. Azt akartam fejtegetni, hogy mekkora észlény vagyok, de helyette észlányt írtam. Azóta is észlánynak nevez a remekebbnél remekebb és kivitelezhetőbb ötleteim hallatán. A kis Drága:)

Lórien levele

A Gyűrűk Ura című filmből bizonyára sokatoknak ismerős ez a bross:

Mint sokaknak, nekem is nagyon tetszik ez az ékszer. Azonban nem szeretem a tömegcikkeket és a fantáziát nélkülöző majmolást, ezért történhetett az, hogy a medál, amit a fenti bross ihletett nem is hasonlít a Gyűrűk Urából ismert ékszerre.

Először is, mert az én ékszerem egy szillevélre hajaz. Másodszor azért, mert teljesen más technikával, gyöngyhímzéssel készült. Harmadszor pedig azért, mert az enyém. A sajátom. A drágaságom:)

Ééés, dobregééés! Íme:

A tegnapi bejegyzésemben pedig eszembe juttattam az őszt, az éjszakát, az izzást és a galagonyát. És megszületett kis kobakomban egy ékszer (esetleg szett), amelyen a fenti szavak mindegyike nyomot fog hagyni. Mindjárt előveszem a gyöngyös dobozom és seregszemlét tartok, aztán, mivel hiányzik 1-2 apróság szerdán be is ugrok már nem annyira kedvenc gyöngyös boltomba hozzávalókért. Remélem, hogy csak úgy mellékesen kapok 60-as fehér gyöngyfűző cérnát is.

Viszont, mielőtt ezeket megtenném mutatok még valamit, merthogy valami már megint készülőben van nálam. Mint mindig, de így kerek a világ:)

Holnap bemutatom készülő művem egy lehetséges felhasználási módját:)

Őszi éjjel izzik a galagonya

Úgy látszik Drágáim elkényeztettelek Titeket: Nem írok egy nap és máris jönnek a reklamációk. Bevallom, jólesik:) Aggodalomra semmi ok, jól vagyunk, tragédia nem történt, sőt! buli van a munkahelyemen. Pontosabban fogalmazva áll a bál. Még pontosabban fogalmazva a kaporszakállú öreg Isten sistergős nyila csapott le. Én meg itt kopogó szemű éhező hangyaként gyűjtögetem az információmorzsákat. Remélem a következő négy napban nem halok éhen és nem lukad ki az oldalam a kíváncsiságtól:)

És hogy mi köze ennek az egésznek a bejegyzés címéhez? Hát ennek semmi. De a továbbiaknak... Nem, az igazat megvallva a továbbiaknak sincs sok köze a galagonyához. Inkább az őszhöz és a levelekhez. Ó igen, a galagonyában és bennem sok közös vonás van. Például mindkettőnknek vannak leveleink, meg piros bogyóink.


Tegnap délután a postaládában egy remek hír várt: levelet kaptam! Sajnos csak küldeményértesítő fért bele a ládába, így ma reggel elmentem a postára, hogy bármi áron megszerezzem az én csodaszép őszi levelem:) Az ár egy tévesen, ám kemény küzdelemmel megszerzett sorszám és 10 perc sorban állás volt, de ami a levelemben volt, az feledtetett minden "rám melegszik a kabát és mindjárt elájulok, mert leesett a vérnyomásom, plusz boltba kéne mennem" bosszúságot. PannaKotta játékán nyert gyönyörűségem érkezett meg:

Így lesz a levélből virág.

Csodaszép színei vannak, nagyon jól áll neki a sárga üveg közép, imádom! Nagyon szépen köszönöm, Anna!:)

Vannak másik leveleim is ám, amikhez úgy érzem PannaKotta virága akkor se passzolhatna jobban, ha dirket ehhez készítette volna:)

Pár évvel ezelőtt követtem el. A kordtölgy (Quercus cordus) levele.

A kettő együtt pedig igazán csinos tud lenni:

Szerintem tökéletes ez a bross a táskán. Mindig is hiányoltam róla valamit^^ Na jó, sokáig Márti lakott rajta Lajossal. Annak, aki nem emlékszik e bájos jószágokra, vagy valami csoda folytán még nem hallott volna róluk, itt egy elég rossz kép a két barátról:

Ha már levelek, akkor van még, bár ez inkább kora őszi:

Hárslevelű

Ez itt egy hárslevelű neszesszer, háttérben a kis tölgyleveles táskámmal, meg a nagy tölgyleveles tarisznyámmal:) Tudtátok, hogy szeretem a leveleket, a földszíneket és a kordbársonyt?:)

És ha azt hiszitek, hogy kifogytam a levelekből, akkor nagyon tévedtek!:p Holnap mutatok még egyet, ha jók lesztek:)

Havat akarok!

Sokat! Most! Legalább ennyit:

Vagy ennél is többet:) Valami ilyesmit mondjuk:

Még több szép téli kép: itt:)

Vagy esetleg valami ilyesmi is lehetne:

Hmm, vajon ez micsoda? Ha mikrohullámú átjátszó, akkor azt hiszem a finn problémamegoldó brigádnak most dolga van:) A többi kajla kis pöcök az fenyőfa, de az a nagy mi, hátööö... Laci, szerinted az mi az?

 Ó, erről tudom, hogy micsoda:) Nem, nem a nyúlon túl:)

Ez meg olyan szép, hogy ide még az is szívesen elmenne, aki annyira nem rajong a hóért, mint... khmmm... egyesek, akik bizonyára teljesen fiktív személyek és semmi közük eme bloghoz... esetleg épp csak erre jártak... vagy valami hasonló ^^

Apropó hason ló:

További kellemes hóvárást^^ Remélem Mihálykának van elég mogyija a télre:)