Tájékozódási totó, avagy családban marad

2012. április 11., szerda

| | | 0 megjegyzés
Nem is olyan régen a kistestvérem számolt be arról, hogy mennyire bravúrosan tud eljutni "A" pontból "B" pontba. Tegnap este sikeresen végrehajtottam egy hasonló küldetést.

Ki tudja, hogy hol készült a következő kép?

forrás: Panoramio - lizák képe
Sajnos a fotó nem az enyém, mert amit én csináltam az telefonnal készült és olyan is lett, de ott voltam tegnap este, bizony, hogy ott:) Hogy hol?

Munka után meglátogattam a NAGYMAMÁM (ő csupa nagybetűs nagymama ám!) Pilisvörösváron. Este 18:55-kor indultam el tőle, ám tudtam, hogy az 5 percre lévő buszmegállóból 19:21-kor jön a busz. Ilyenkor ki szoktam sétálni a Fő útra, mert ott több busz jár és spórolok is 60 Ft-ot a buszjegyemen, nem fagyok szét a megállóban, és különben is: azért van két jó lábam, hogy használjam őket.

Le is baktattam a Vörösvár pilisszántói végétől a 2 km-re lévő városházáig, 19:15 se volt még, mire odaértem, gondoltam még egy megállónyit sétálhatok a busz előtt, ám a menetrendet ellenőrizve jött a fekete leves: a következő busz 19:56-kor jön! Ó, hogy én mekkora egy észlány* vagyok! Pilisvörösvárról a buszok egy része Solymáron át közlekedik, ami annyit tesz, hogy nem a 10-es úton megy Pestre, hanem elmegy Dorog felé a pilisszentmicsodai elágazásig, ahol lemegy Pilisszentnemtudommegjegyeznimire, onnan Solymár, Bécsi út, engem meg jól kikerül közben. Remek, közlekedni tudni kell. Volt még 45 percem, hát azalatt egész sokat bandukolhatok.

Fel is hívtam Drága Egyetlen Imádott Férjem ellenőriztetni vele a menetrendet és megkérdezni, hogy milyen messze vannak egymástól a megállók és meddig mehetek el biztonságosan, hogy még ne kelljen kamionokat  kerülgetnem. Lackó készséggel segített, mondta, hogy az üdülőtelepig menjek el bátran, az egy körforgalom után van, de ott még vannak házak, biztonságos. A biztonság kedvéért visszakérdeztem, hogy ez ugye nem a Liegel & Dacher körforgalma. Mondta, hogy nem az. Bandukoltam is tovább lelkesen, mígnem észrevette a Pilisvörösvár vége táblát és egyben a járda végét is. Ekkor kezdtem gyanakodni, hogy a férjem talán nem szereti a főztöm és ezért most el akar tenni láb alól. Mivel visszafordulni nem voltam hajlandó, nem volt más hátra, mint a szürkületben átvágtatni az út másik oldalára, hogy legalább szabályosan közlekedve lapítson ki egy kamion és Lajos segítségével a szalagkorláton osonni tovább, előre.

Lajos, a fényességes aurával megáldott csodaszarvas, ha esetleg valaki nem emlékezne rá.
A következő megrázkódtatás 2 perc múlva ért, mikor felfedeztem azt a kis körforgalmat a Liegel & Dacher mellett. Aki közlekedik a 10-es úton tudja, hogy ez egy rendkívül undorító, minden kamiont beszippantó körforgalom. Nem elég, hogy a kamionok menetszele belelökdös a bokrok közé, még jussak át egy körforgalmon is szürkületben, egyszem Lajos kíséretében úgy, hogy még kanyar is van a körforgalom előtt. A lehető legbiztonságosabb helyet választottam és szerencsésen átevickéltem az út jobb oldalára, ahol valami ösvényszerűség húzódott a hétvégi házak előtt, így nem az út szélén kellett rettegnem.

Fel is hívtam Lackót, hogy az orra alá dörgölhessem, hogy majdnem végzett velem, de épp mikor beszéltünk egy szúnyogháló erősségű kerítésnek rontott neki két akkora kutya, amik egyenként is nagyobbak voltak nálam. Laci telefonon keresztül is frászt kapott, de az én reakcióm is csak nyüssz és spuri volt. Gondoltam kilépek, nem ingerlem tovább a nyáladzó fenevadakat. Annyira belejöttem a kilépésbe, hogy ellépkedtem a 10-es út, útőrház megállóig, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a Kevélyekre és a Hosszú-hegyre (fotót lásd fentebb. Még fentebb). Kicsit gondolkodtam, hogy 19:40-kor nekivágjak-e a következő 1,7 km-nek, de mivel féltem, hogy esetleg a busz korábban jön és lehagy, ráadásul, hogy többé-kevésbé biztonságosan közlekedhessek ismét át kellett volna mennem az út másik oldalára, ami abból a szempontból mindegy lett volna, hogy mindkét oldalon kamionok száguldoztak, de legalább láttam volna minek a menetszele fog az árokba fújni. Már majdnem teljesen be is sötétedett, és egyszem Lajosommal kicsit tojtunk, hogy úgy ütnek el, hogy észre se vesznek, így  inkább úgy gondoltam megvárom a buszt, nem akciózom tovább.

Innentől kezdve a sztori annyira már nem izgalmas, felszálltam a buszra és hazazötykölődtem, ahol előzetes terveim ellenére nem álltam neki még 4 km-nek a mókuskeréken, hanem beszédültem az ágyba. Ma viszont muszáj leszek futni menni, ha már tegnap kimaradt a sport, a húsvéti koszt meg a hétvégén nem.

* Vajon az észlányt miért nem húzza alá pirossal a helyesírás ellenőrző? :S

Pillanatragasztó, ólom, habkő, tű, szike, vérgejzír és ragtapasz

2012. április 2., hétfő

| | | 2 megjegyzés
Nem kis költségvetésű horrorfilmet forgattunk a múlt héten, de a címben szereplő összes kelléket felhasználtuk Drága Egyetlen Férjemmel. Aki most frászt kapott igyon egy pohár vizet, és olvasson tovább nyugodtan. Ugye, ha most blogot írok valószínűleg élek, sőt! minden ujjam megvan. Lacinak is, nyugalom;)

Még valamikor a múlthét végén elhatároztam, hogy összeragasztom a szipi-szupi lángágyúmat (aki látta darabokban az tudja, hogy a helyzet annál bonyolultabb, mint a láng és az ágyú összeragasztása). Múlt vasárnap otthon magányomban fogtam is a pillanatragasztót, leterítettem az asztalt újságokkal és nekiláttam az alkotásnak. A tubust a veszélyes végével fölfelé tartva óvatosan nyomni kezdtem. Láttam, ahogy a ragasztó szintje lassan emelkedik a műanyagcsőben, majd váratlanul szabályosan elhányta magát a tubus. Sebaj, hiszen azért voltam óvatos, mert tudtam, hogy a pillanatragasztó az egy ilyen megbízhatatlan állatfajta. Ezután letöröltem a tubus csőrét, beragasztóztam az első két ágyúdarabot, majd összenyomtam azokat úgy, hogy közben a kezeim a tenyerem élével támaszkodtak a papírra. Kb1-2 perc elteltével meg akartam nézni, hogy összeragadt-e a cuccom. Emeltem fel a kezem és jött az újság is. Pánik-pánik, éreztem ahogy a bőröm szívja a mérget, letéptem az újságot a kezemről és rohantam a fürdőbe. (A fém alkatrészek természetesen nem ragadtak össze... basszuskulcs.)

A fürdőben habkővel estem neki a ragasztónak, nem érdekelt, hogy jön a bőröm is, de utálok méreggel a testemben létezni. Így hát nekivadultam és természetesen jött a bőröm is, mindkét kezemről a kisujjam külső feléről. Este bekentem szépen, majd másnap reggel jól beragasztgattam, mert felváltva vérzett és gennyedzett. Délután Drága Férjem alaposan megdicsért, majd felajánlotta, hogy összeragasztja az ágyúm, ha már én ilyen tehetségtelen vagyok etéren. Természetesen elfogadtam az ajánlatát, hisz így is, úgy is kicikiz a világból, akkor legalább legyen belőle hasznom :)

Miután egy hétig cikizett, pénteken nekiállt összeragasztani a gépet. A művelet közben volt ideje folyamatosan cikizni és verni a mellét a "Na ugye, hogy nem nagy cucc, csak Te vagy hozzá tehetségtelen analfabéta, Édesem!" dumájával. El is készült, szép is lett a mű, ám a végén az én Nagyszájú Lovagom szikével kaparta le a rászáradt pillanatragasztót a gombostűről, amit ragasztásnál használt segédeszköznek. Épp kint voltam a konyhában, mikor hallottam a kifügyülendő szóbokrot, a rohanást, és az ordítást, hogy ragtapaaaaszt!

Hát mit mondjak, én is rohantam. Leültettem a sebesültet, megszemléltem a remekművét, és amikor megállapítottam, hogy fél milliméter híján kivágott egy darabot az ujjából kicsit rosszul is lettem. Szépen és főleg jó szorosan beragasztottam és megtiltottam, hogy a következő 3 napban mosogasson. (Na ugye, hogy én is tudok ragasztgatni, legalábbis ujjakat vissza a helyükre egész jól. ;) )Aztán feltűrtem az ingujjam és nekiláttam kicikizni a világból az én Drága Jó Hencegő Dögöm.

Persze tegnap mikor festegetett délután leszedte a ragacsot és pislogott, hogy mitől lett piros a baba feje, ha bronzzal fest. Hát visszakerült a ragasztó és még 3 napig szigorúan tilos mosogatnia és felmosnia. Tiszta haszon. Neki. Sőt, azt is megígértem neki, ha így folytatja még a fejét is megmosom jó alaposan, csak azt a darab ujjat ne hagyja el.

Hát így telnek napjaink. Amúgy nem mellékesen Laci szombaton megnyert egy versenyt, nevesítve a Legendás Hadurak 2. fordulóját. Én meg nem, de legalább a jobbik felében végeztem a társaságnak:)