Természetesen a szó legszorosabb értelmében. Anyut szülinapja (szeptember közepe) óta igyekszünk elrángatni kalandparkba, majd az idő rosszra fordultával falat mászni. Vasárnap végre sikerült, nekem meg ma sikerül beszámolnom róla:)
Odafelé azon siránkozott szegény, hogy milyen nagyon messze van a hely, és hogy nem hiszi, hogy lesz olyan jó a dolog, hogy máskor is bevállaljon egy ilyen zarándoklatot. Mikor odaértünk és kezdetét vette az újoncok okítása már kíváncsi volt. Mikor rá került a sor megilletődött és kissé rettegett is, hogy leesik. Majd alig tudtuk levakarni a falról, indult mikor még a biztosító ember nem készült fel és nem adott engedélyt az indulásra, szaladt fel egyik falról a másikra, mint aki azt se tudja melyiket mássza meg előbb. Másfél óra elteltével csak azért hagytuk abba, mert már nem bírták az ujjaink a sok kapaszkodást.
Hétfőn nagy lelkesen újságolta, hogy megnézte, hogy hétköznap is nyitva van a hely és akár mehetnénk is máskor. Nos, úgy látszik mégis van olyan jó, hogy megérje a zarándoklatot;)
Paparazziképek vannak, de nem merem felmenőm jóváhagyása nélkül közzétenni, mert mi van, ha soha többet nem főz nekem semmi finomat bosszúból én meg megehetem, amit főzök:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése