Reggelente a konyhában a drága jó bőségbutykos, a zománcozott kannák legpirosabbika, a mindig mosolygós, kontyos matróna vár a teával:
És hogy mit akartam ebből kihozni? Semmit az égvilágon, csak imádom a kannám, és ahogy reggel besüt a konyhaablakon a nap abban van valami kellemes és megnyugtató. Valami derűs, nem rohanunk sehova hangulat.
A fotóról jut eszembe, hogy tegnap végre nekiálltam az esküvői fotók vágásának, nyusziszemmentesítésének és válogatásának, így talán a következő 2 hétben sikerül összehoznom egy válogatást, így a második házassági hónapfordulónk környékére.
És még valami a fotómasinával kapcsolatban:
IMÁDOM!:)
És egy rossz hír számotokra: Holnap, szerdán és csütörtökön konferencián leszek Gyöngyösön, így akkor biztos nem lesz blog. Utána meg akkor, ha eltakarítottam a romokat itthon. Vagy ha nem lesz mit működjek csütörtök este, mikor hazajövök a Zuram nélkül, aki dolgozni fog.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Szeretem ezt a kannás képet, de azért jöhetne már valami új begyezés is.:)
Megjegyzés küldése