Erre ráment a gatyám

Nem tudom, hogy Ti hogy vagytok vele, de nekem mindig van egy ronggyá hordott kedvenc gatyám. Most is van, illetve csak volt. Azt hiszem valamikor tavaly előtt szakadt el először a combjánál, de akkor még megvarrtam. Tavaly tavasszal már annyira kopott volt az anyag, hogy nem lehetett megvarrni, maximum foltozni, de az meg nagyon béna lett volna, így ahelyett, hogy kidobtam volna eltettem a szekrény mélyére, mert mégis csak egy kedvenc nadrág. (Kinek ismerős? :) )
Tavaly nyáron aztán kismama-farmerra váltottam, mert a derekam átmenetileg megszűnt létezni. Hát annál kényelemesebb gatyám még nem volt, leszámítva azt az apró problémát, hogy mióta a jósorsom (na meg a rendíthetetlen babahordozó kedvem) visszakonvertált eredeti alakomra a kismama-farmer állandóan szökésben volt. Mikor már úgy vittem sétálni a Petit, hogy közben a zsebénél kapaszkodtam a naciba, hogy el ne hagyjam, úgy éreztem itt az ideje elővenni a régi ruháimat.
A szekrényben kutatva tökre megörültem annak a bizonyos kedvenc gatyának. Aztán felvettem egyszer és rájöttem, hogy ennek bizony vállalhatatlan az ülepe.

Nincs mese, azt onnan el kell tüntetni valahogy, ha még hordani akarom...

 Nem korrekt tőlem a férjemet a szakadt alsógatyáival piszkálni, amikor én ilyen nadrágbann járok, így fogtam és a nagy tavaszi ruhaátnézésben kitettem a kidobandó kupacba. Ezen a ponton tartozok egy vallomással: Nem tudtam kidobni. :( Ez a nadrág annyira, de annyira kényelmes és jó a színe, nem túl vékony, mégis puha, szóval egy álom! Aztán jött az isteni szikra! Banyek, nekem van varrógépem immár! Mentsük, ami menthető! A neten nekiálltam "nadrágból szoknya" ötleteket keresni és bár jópárat láttam az ízlésemnek megfelelőt nem találtam, így inkább fogtam a farmert, kiterítettem az ágyra és elkezdtem nézegetni, igazgatni. Hosszú és bensőséges beszélgetést folytattunk arról, hogy milyen szoknya is szeretne lenni. Végül megszületett a nagy ötlet. Igaz, hogy a szabás, gombostűzés, varrás négy napomba telt, és ez idő alatt se nem vasaltam, se nem mostam fel, mert amikor Peti épp nem igényelte a társaságom a nadrágommal dolgoztam, de szerintem megérte. Íme az új szoknyám:

Hogy tetszik?

Megmaradt az egyik levágott szárának a fele. Abból, ha eljutok odáig ékszer lesz :)
Van egy kedvenc pólóm is. Kb. egy éve minden alkalommal úgy veszem föl, hogy "Na most utoljára." Meglepő, hogy most is ez van rajtam? :) Lehetne belőle mondjuk egy puha labda, egy kicsi ruhadarab egy kicsi fiúnak vagy mittudomén. Bár, ahogy elnézem ez még bőven vállalható. :)